I fell in love with you... My fault...

F I F T Y

-Akkor ne parázz azon, hogy őt ki akarja, ha ő téged akar. Augusztusban vagy mikor betöltöd a 18-at, utána oda mész ahová csak szeretnél. Apád sem tarthat vissza. De egyébként bánt, hogy itthagynál ezek után.-tettetett sértődöttséget és vadul jegyzetelni kezdett. De igaza volt. Nehéz ez most, de ki kell bírjam ezt a pár hónapot.

-Jó, oké. Legyen. Kibírom, nem hisztizek. De..

-Hallod, semmi de. Tartjátok a kapcsolatot?-bólintottam.-Majd akkor gyere nyafogni, ha nem így lesz. Tehát soha. Most pedig mindjárt csengetnek és kimegyünk levegőzni.-vállon veregetett, majd bedobálta a cuccait a táskájába és azzal megszólalt a csengő. Úgy tettünk, ahogy mondta.

-Mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést.

-Már egy ideje. Pár hónapja.-vontam meg a vállam.

-Hogy ismertétek meg egymást?

-Egyik reggel a srácokkal sétáltunk, aztán megláttuk őt. Furán éreztem magam, mert láttam benne valamit. A fiúk csesztetni kezdték, beszóltak neki, én pedig hagytam, mint egy idióta. Majd hagyták elmenni és utánamentem, mert láttam hogy nincs jól. Pánikrohamai vannak 4-5 éve, akkor is majdnem rohama volt, ezt észrevettem. Aztán kiderült, hogy egy suliba járunk, új volt. Hamar jóban lett Justin-al, mert hozzáköltözött. Mi nem jöttünk ki jól de belészerettem. Egyszer megjelent az exe, amin felhúztam magam és bebasztam. Hazamentem éjjel és részegen szerelmet vallottam neki, majd akkor együtt aludtunk. Reggel összevesztünk egy kicsit, de megcsókoltam. Ezután jöttek maguktól a dolgok.-vállat vontam. Kicsit furán méregetett és valószínűleg próbálta kivenni a dolgokat a hadarásomból. Lehet kicsit lassabban kéne beszélnem, hogy jobban megértsen.

-Ahaaa, értelek.-hát nem úgy láttam.-Csak hogy témát váltsunk, kíváncsi vagyok milyen lehet Amerika. Nyáron nyelvvizsgázok, meg jó lenne egyszer odautazni. De egyszer magaddal vihetnél Dylan.-nézett rám nagy reménnyel a szemében. Már Kyung-Mi-t is vihetem, őt is, valaki csatlakozna még?

-Persze, majd augusztusban.-vállon veregettem, de tudom mekkora álma, nem először említi. Ha tényleg jó haverom lesz lehet, hogy hazaviszem a szülinapom után. Vagy előbb, mint gondolná...

Seon-Gyeom egy olyan srác, akiben valamilyen oknál fogva megbíztam. Nem tudom miért, vagy hogyan, hiszen mindenki tudja, hogy a bizalom nálam nem alakul ki olyan könnyen, nála mégis így történt. Ő egy kalandvágyó, minden hülyeségben benne van srác, de tisztelettudó és megbízható. Amit pedig a legjobban bírok benne, hogy érti a poént.
Mióta megismertük egymást, azzal csesztetem, hogy ne egyen annyi rizst, mert lassan becsukódik a szeme.
Egyébként olyan, mint én csak koreaiban.

~Angel szemszöge~

Péntek
Egy ideje agyalok, hogy a bálra menjek, vagy maradjak itthon és nyugalomban nézzek meg valami filmet, de a fiúk győzködnek, hogy nem lenne jó, ha erről lemaradnék. Bevallom igazuk van, de semmi kedvem kiöltözni azért, hogy egy helyben üljek egyedül. Mindenesetre remélem a srácok jól fogják érezni magukat.

-Angel, jössz kajálni suli után? Ez az utolsó napunk. Végre jöhet a jól megérdemelt szünet.-csapódtak a fiúk a szekrényemhez vidáman. És basszus... tényleg ez az utolsó nap a tanításból. Akkor ezért voltak ilyen könnyű napok és ezért olyan boldog ma mindenki. Teljesen el is felejtettem.

-Az attól függ..-jelentettem ki.

-Mégis mitől?-néztek rám hülyén.