Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|63| - Hiányzol

-A következő három kérdésre legközelebb visszatérünk. Viszont az ez alatti feladat még mehet. Jeongin, a tiéd. - adta át nekem a szót a tanárunk, viszont abban a pillanatban megszólalt a csengő, ami miatt egy tonnányi súly szakadt le rólam. - Hova-hova? - kérdezte a tanár az osztálytól, amint elkezdtek pakolni. - Még nem végeztünk. Amint Jeongin befejezi, mehettek.

-Már becsuktam a könyvem... - jelentettem ki halkan.

-Megvárunk, ne aggódj. Nyisd csak ki nyugodtan. - fonta össze a karjait a tanár, ami miatt egyre kínosabban éreztem magam.

A lehető leggyorsabban próbáltam meg kinyitni a tankönyvet a megfelelő oldalnál, s amint a kapott feladatra néztem, a szemeim rögtön a kétszeresére nőttek. A feladatból hirtelen egy árva szót sem értettem, ugyanis amiről szó volt benne az egyáltalán nem rémlett. Emiatt pedig egyre biztosabb lettem abban, hogy erről az óra végén esett szó, pont akkor, amikor én már egy kicsit sem figyeltem.

-T-tanárnő. Mondhatom? - tette fel félve, s bátortalanul a kérdést egy lány, aki abban a pillanatban rögtön el is lett hallgattatva.

-Az egész feladatot Jeongin fogja megoldani. A-tól egészen a H-ig. - jelentette ki a tanár, ami miatt többen is kifejezték a nem tetszésüket.

Most ugye csak szórakozik?

Miután többen is felháborodva kezdtek el sürgetni, rögtön visszanéztem a feladatra. Amint pedig átnéztem az összes feladatrészt, párat tényleg meg tudtam oldani, viszont bőven maradtak hiányzó részek, amikről már tényleg nem volt fogalmam. Amint pedig mindenbe beletörődve kijelentettem, hogy a többit nem tudom, a tanár egy szúrós tekintettel díjazott.

-Jó, semmi baj. A többit feladom mindenkinek otthonra. Jeongin, tőled holnap a maradék feladatrészt számon fogom kérni. A mai tananyagból pedig feleltetni foglak. Legközelebb talán így végig figyelni fogsz, s nem fogsz előbb elkezdeni pakolni. Most pedig mehettek. - mondta ki a végszót, ami miatt egy hatalmasat sóhajtottam.

Hyunjin, esetleg nem lenne kedved holnap iskola helyett inkább otthon maradni velem?

Biztosan találnánk valami jó elfoglaltságot, s téged ismerve még ki is tudnád magyarázni a hiányzásunkat...

-Ez durva volt. - szólalt meg Jisung, miután a tanár elhagyta a termet.

-Nekem mondod? - kérdeztem nyöszörögve. - Végig figyeltem csak az utolsó öt percben nem. Miért akkor kezd új anyagba, mikor alig van vissza az órából? És még holnap feleljek is le belőle... - akadtam ki, miközben a holmimat elkezdtem bepakolni a táskámba. - A-tól H-ig... - sóhajtottam fel. - Jobb, hogy nem tudtam, mert ez biztosan sokáig tartott volna.

-Nem irigyellek. - nevetett fel Jisung.

Hát én se magam...

Amint összepakoltunk, már egyből meg is indultunk az ajtó felé, amin addigra rajtunk kívül már mindenki más kilépett. Mi maradtunk utolsóknak az osztályteremben, s hiába ért véget a tanítás, mi mégsem siettünk sehova. Lassan sétáltunk végig a folyosón és ugyanilyen tempóban mentünk le még a földszintre is. Ám menet közben én elővettem a telefonomat, s többször is megcsörgettem Hyunjint, aki viszont egyszer sem fogadta a hívásomat. Az iskolából kifelé menet viszont ráuntam Hyunjin hívogatására, így egy sóhajtás kíséretében végül visszatettem a telefonomat a zsebembe.

Értem én, hogy várnom kell rád, de mégis hol? Nem beszéltünk meg semmit. Írhattál volna azért egy üzenetet odafelé menet...

-Úristen, de imádom. - szólalt meg hirtelen Jisung, amint kiléptünk az iskola kapuján.