FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
- A halottkém jelentése szerint mind a három nőben az a közös, hogy öngyilkosok lettek - ekkor oldalra pillantottam, hiszen volt ízlésem és tudásom az ilyen ügyekhez. A pszichopata férjemtől rengeteg dolgot el lestem és tanultam.
- Az nem lehet - suttogtam, mire szemöldökét ráncolta. - Mi van, ha csak úgy tűnt, mintha öngyilkosok lettek volna? Egyszerűbb, hiszen akkor senki nem gyanakszik senkire.
- Úgy gondolod, hogy a nőket valaki megölte, de úgy, hogy az úgy tűnjön, mintha magukat csonkították volna meg? - csóválta a fejét, mire határozottan bólintottam. - Nem tudtam, hogy ilyen okos vagy... - suttogta csodálattal. Volt kitől tanulnom - gondoltam magamban.
- Mindegy, ez csak egy ötlet volt - piszkáltam a hajam, mire bólintott.
- Egy nagyon jó ötlet! Kösz, édesem - puszit nyomott az arcomra, majd kilépett a szobából. Én csak pislogás nélkül néztem utána, hiszen ez a dolog nagyon komolynak tűnt. Megértettem, hogy Taylor ki van akadva, hiszen ez a dolog összetettnek tűnik, de mégsem az. Számtalan kérdés merül fel az emberben. Valóban egy minimális ízelítőt kaptam Taylor ügyéből, de pár dologra azonnal kapcsolt az agyam: Ha ennek a három nőnek, egyforma karkötője volt, és mindhárom meghalt, akkor ez az jelenti, hogy valaki van a dolog mögött, aki a halálukat akarta. És ha valaki, valakinek a halálát akarja, akkor az azt jelenti, hogy számára értéktelen. Talán lesz olyan nő, akinek szintén van karkötője, de nem fog meghalni? Azért, mert a halott nőkkel ellentétben, ő túlságosan értékes ahhoz, hogy meghaljon?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Kibaszottul jó hírünk van! - szinte lassított felvételben láttam, hogy Owen egyenesen rám ugrik, majd derekam köré kulcsolja a lábát. A világos, asztalokkal és monitorokkal felszerelt irodában mindenki fütyült és tapsolt. Én csak vörös arccal ellöktem magamtól, majd megindultam, Mrs. csini popsi felé. Talán le kéne szoknom erről a megnevezésről. Ha otthon véletlen elszólom magam, akkor Freja képes kérdőre vonni, hogy ki az a csini popsi. Na mindegy. Megálltam Jennifer mellett, majd véletlen (esküszöm, hogy véletlen), de a mellére szegeztem a tekintetem. Szent ég! Igaza volt Owennek. Akkora mint egy lufi. Szemüveget kéne viselnem, különben félő, hogy a gombok a szemembe pattannak.
- Jól hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy végre elkapjuk a szarházit? - keresztbe fontam a kezem, miközben a velünk szemben található, fehér falra rögzített monitoron megjelent Arturo arca, majd a mellette található képernyőn a luxus háza. - Igen! - szorítottam ökölbe a kezem. - Hogyan találtátok meg?
- Huszonnégy óra tanakodás és három liter kávénak köszönhetően - veregette meg a vállam Owen. Végre eljött az idő, hogy mindenkinek elmondjam a fejemben lapuló tervet. - Jennifernek mondtam, hogy neked van egy terved - mondta Owen, mire Jennifer végignézett rajtam. A szőke hajú nő, hullámosítva hordta a haját. Feltöltött ajkát, rózsaszín rúzzsal emelte ki. Szürke ing feszült rajta, illetve fekete elegáns nadrágot és lapos talpú cipőt viselt.
