FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
- Aranyos vagy, ha szóba kerül a rendmánia - motyogtam halkan. - És mi zavar még? - piszkáltam a mellkasát. - Valami egyéb? - fúrtam tekintetem a szemébe. Ő csak elnevette magát, majd a hajamat simogatta.
- Zavar, hogy nem élsz velem - jelentette ki, mire meglepetten elmosolyodtam. - Erre nem számítottál? - kérdezte, majd kicsit megemelkedett. - A jövőhéten hivatalosan is lediplomázunk. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha utána hozzám költöznél?
- Miért? Hogy elfoglaljam a többi szekrényedet is? - hajoltam közelebb hozzá. - Egyébként is az apámtól kell engedélyt kérned.
- Megkérdezem - szögezte le. - Bírom az apádat és ő is szeret engem. Jól tudod... - játszott a hajammal. - Majd megkérdezem - vigyorgott, mire mellkasára hajtottam a fejem.
- Te vagy a világ legimádnivalóbb embere!
- És ha ez változni fog? - suttogta mély hangon. - Elhagynál, ha valami változna?
- Az lehetetlen - kértem ki. - Neked arany szíved van!
- Ja...- motyogta zavartan. - Az van - sóhajtotta gondterhelten.
Enyhe ütést éreztem a halántékomon, de nem voltam magamnál annyira, hogy kinyissam a szemem. Fél füllel hátborzongató hangokat, mély nevetéseket illetve sikítást hallottam. Nem otthon voltam. Jobban hasonlított a pokolhoz. Leginkább ahhoz. Éreztem, hogy egy hűvös, büdös fal támasztja a hátam. A fejem még mindig lógott, de a második ütés után kinyitottam a szemem. Az első amit megpillantottam, az a koszos, sötétbarna farmerem és a poros föld volt. A hangok egyre jobban valósággá váltak, erősebben éreztem a szagokat és lépésről-lépésre felfedeztem, hogy hol van. Egy hosszú, börtönhöz hasonló, alagsorban. - Nézd már, magához tért - közel hozzám, egy férfi nevetett. Lassan támasztottam fejem a fehérre meszelt, de már koszos falnak. Egy magas, borostás, kopasz férfi guggolt előttem. Önelégült vigyorra húzta ajkát, miközben öklét masszírozta. Feltételeztem, hogy ő ütött meg. Elraboltak. Ez volt az első dolog, amire emlékeztem. - Szépségem? - simította meg az arcomat. Válaszul csak elrántottam a fejem és a hátrakötözött kezemet rángattak. Az éles tárgy minden mozdulatnál nem csak megkarcolta, de kifejezetten meghúzta a bőrömet. Úgy éreztem, hogy egy vastagabb drót kötél, vagy bilincs lehetet. - Ki is vagy te? Te vagy a...
- Tizenkettő, te balfasz! - válaszolta a másik. A kopasz férfi alaposan végig mért engem, majd a zöld pólóm felé nyúlt.
- Ennyi ruhában kevés megállapítani, hogy valóban tizenkét millió dollárt ér! Mit gondolsz? Kipróbáljuk?
- Tizenkét millió dollár... - suttogtam magam elé.
- Ne szórakozz az áruval - lökte meg őt a másik férfi, de a kopasz úgy döntött, hogy nem távozik. Összehúzott szemekkel mérgetett, mintha azon járt volna az esze, hogy mit kezdjen velem. Undorító. A félelem úrrá lett rajtam, ezért éreztem, hogy önkéntelenül is könnyezni kezdek. A sötét fal előtt ülve nem éreztem mást, csak a hideg talajt, a dohos, poros szagot és lányok, kétségbeesett kiabálását. A sötét folyosón, a hang irányába fordítottam a fejem. A alagsorban csak néhány lámpa égett. Leginkább, régi évjárású, neon csövek adtak enyhe, pislákoló világítást. - Inkább menjünk! Nézzük meg, hogy a többi nő magához tért-e már.
- De a többi nő, fele sem annyira érdekes, mint ez itt - szinte lassított felvételben láttam, hogy egyenesen a nadrágjához nyúl. A vastag, bőr övet egy mozdulattal kioldotta. Azonnal a fejemet ráztam. Nem akartam. Mit akar? Mit tervez? A sliccét lehúzta, majd megragadott és felállított.
- Takarodj! Takarodj innen! - erőtlenül löktem el, de ezzel csak azt értem el, hogy ökölbe szorította kezét, majd gyomorszájon ütött. A fájdalom közben előre homorítottam, valamit köptem, majd kézfejemmel letöröltem az ajkam.
- Fordulj meg, bazd meg! - tarkómra szorította kezét, majd megfordított és a falnak lökött. - Most majd megmutatom, hogy miben lesz, nap mint nap részed - erőszakkal felhúzta a pólómat, hogy lehúzza a nadrágot, de ekkor váratlan durranás hasított a levegőbe. A hangos, lövés közben kinyitottam a szemem és éreztem, hogy valami az arcomra cseppen. Remegve, izzadva próbáltam megfordulni, de a fickó agya a vállamra került. Kézfejemmel letöröltem a vércseppeket, majd remegve megfordultam és szembe találtam magam Dominick mogyoróbarna szemével. Ő a fejét rázta, majd végig nézett rajtam. Alaposan megfigyelt, majd a másik fickóra nézett, aki első pillantása után azonnal elhúzta a csíkot. Szürke fegyverét a derekához helyezte, majd a földre köpött.
- A picsába - bökte ki.
- Ez a te műved?! - ordítottam és egyenesen megindultam felé. - Mit műveltél? Miért vagyok itt?! Most azonnal vigyél haza! - ütöttem, ahol csak értem. Dominick természetesen erősebb volt nálam, ezért testem köré fonta a karját, majd nevetve a fejét csóválta.
- Inkább, kö-szö-nöm - súgta a fülembe, majd a falnak lökött. Szikrázó szemekkel az arcomat fürkészte, majd az üres folyosón állva összefonta maga előtt a kezét. - Kíváncsi lennék, hogy szabadult ki a csuklód - vágta rá, miközben poros padlóra dobtam a kötelet.
- Neked teljesen elment az eszed! Mit művelsz velem?! - ordítottam. - Mi ez a hely? Mi?
- Idővel mindent elmondok. A lényeg az, hogy nem én vagyok a rossz fiú - biccentette oldalra a fejét.
- Nem! Te csak a rosszfiú, egyik kutyája vagy. Talált?
- Talált - lépett hátra.
- Vigyél ki! - kértem hangosan. - Bármit megadok!
Utasításom miatt nevetve hátat fordított, majd megcsóválta a fejét. - Jelenleg tizenkét millió dollár vár arra, hogy a zsebembe csücsüljön - veregette meg a combját. - És azt kéred, hogy inkább vigyem ki a nőt, aki pont tizenkét millió dollárt ér nekem?
- A karláncon található szám...
- Igen, kicsikém! Azt mutatja, hogy egy adott nő mennyire értékes. Valaki csak egy millió dollárt ér. Valaki négyet, ötöt... - ekkor félbe hagyta, majd ajkára helyezte az ujját. - Áh, igen! Ők már nincsenek. Szóval! - csapta össze a kezét. - Ha nem akarsz úgy járni, ahogy ők, akkor szépen befogod a szádat és vársz!
Megragadta a csuklómat, majd maga mellett végig húzott az ijesztő, sötét folyosón.
- Mikor lettél te ilyen, Dominick? - suttogtam üveges tekintettel. - Életem szerelme voltál! Az első! Mi történt a két év házasságunk alatt?
- Ne akarj manipulálni - húzta össze a szemét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
