𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

14

Másnap Yunho felhívott Wooval és Seonghwával a tetőre, aki ugye hozta Yeosangot is. Aztán meglepetésemre még ott volt Mingi is, akitől őszintén először egy kicsit megijedtem.

- Szóval... - kezdett bele Yunho, amíg én Mingi tekintete elől Wooyoung mögé bújtam. Ő még mindig nem tudja hogy omega vagyok, de hamarosan el akarom mondani neki is. - Ugye mindjárt itt az osztálykirándulás, viszont az osztályban páran betegek most. Más osztályokból már össze szedtek embereket, de gondoltam Wooyoung és San is jöhetne velünk. - mondta ezt a részét Seonghwának. Ő felel Woo osztályáért is részben, mivel elég kevés tanár van ebben a suliban. Milyen sok dolga lehet...

- Nekem rendben. Az ofőd megengedte?

- Persze. Akkor benne vagytok? - kérdezte, amire Wooyoung egyből bólogatni kezdett. - Te is, ugye? - nézett rám.

- Nem tudom... Még a testvérem itt van. - mondtam, bár anyám miatt jobban aggódtam. Amióta hazavitt a kórházból nagyon rosszul néz ki. Nem akarom egyedül hagyni.

- Kérlek Sannie, alig bírtam kiharcolni hogy jöhessenek elsősök! Vigyázni fogok rád végig. - kezdett el ígérgetni mindenfélét, de nem igazán hatott meg.

- Felhívom anyukámat és megkérdezem. - vonultam arrébb tőlük és máris hívni kezdtem.
- Szia anya! Yunhoéknak lesz egy három napos osztálykirándulása. Hiányzik pár ember és szeretnék hogy velük menjek. - hadartam le az egészet egyből, de nem válaszolt. - Anya?

- Három nap..? - szólalt meg végre. - Yunho vigyázni fog rád?

- Persze. Már összeígért nekem mindent hogy elmenjek. Neked nem baj?

- Nem baj fiam. Menj csak és érezzétek jól magatokat. Érezd jól magad utána is... - fojtotta el a végére a hangját.

- ...minden rendben?

- Bent maradok estére dolgozni. Majd egyél rendesen ha hazaértél, jó? - kérdezte, majd hirtelen sírni kezdett.

- Anya?? - kérdeztem aggódva, de ő kinyomta a hívást. Megpróbáltam visszahívni, de nem vette fel.

- Na?

- Megengedte. - válaszoltam szűken Yunhonak miután vissza értem hozzájuk.

- Szuper! Akkor szólok az ofőmnek. - sietett el máris.

Sen pov.

Mikor San beállított azzal hogy elmegy három napra, kissé meglepett. De nem mintha bánnám, végre haladunk egy kicsit.
Másnap reggel összepakolt egy nagyobb táskába ruhákat, az anyja pedig pont akkor érkezett haza amikor ő elment. Végre.

- Oh, te itt vagy? - lepődött meg mikor mellé léptem. A konyhában ült egy levél fölött amit éppen írt. Búcsúlevél Sannak. Pont ahogy gondoltam.

- Ma mikor mész el?

- Este. - válaszolt szűken.

- És többet nem jössz vissza, igaz? - kérdeztem, amire csak némán bólintott. - Akkor elmegyek én is.

- San rendben lesz... ugye?

- Egész biztosan. Ne aggódj miatta. Yunho is vigyázni fog rá. - néztem újra a levélre. Talán nekem is írnom kéne Sannak valamit, hogy ne lepődjön majd meg amiért nem vagyok itt. Otthon majd megölöm apámat, aztán feladom magam.

Este hétkor San felhívta Miyoungot hogy megérkeztek és minden rendben. Egy kicsit beszélgettek, majd miután bontották a hívást az anyja elvett egy kést a konyhából amit a zsebébe csúsztatott.

- Nem fogsz fázni? - kérdeztem, mivel csak egy pulcsiban és cipő nélkül ment az ajtóhoz.

- Elmegyek a tengerhez és megölöm magam. Nincs messze. Ne aggódj miattam. - mosolygott rám, majd elment.
Egy kis ideig csak egymagamban ültem a nappaliban ezután. Kíváncsi vagyok, hogy San majd hogyan fog reagálni, de muszáj elmennem nekem is. Majd írok neki egy üzenetet miután megöltem apámat.
Végül össze szedtem a cuccaim, majd én is elhagytam végleg a házat. Izgalmas lesz ez. Legalábbis nekem biztos.

~⟅•⟆~

Um yeah, ma nagyon elcsúsztam egy-két dolog miatt. Holnap is bőven lesz mit csinálnom, szóval valószínűleg csak vasárnap hozok legközelebb részt</3