𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

09

Yunho pov.

- Hyung... Hyung... - ébredtem fel San hangjára. Még teljesen sötét volt, az óra pedig hajnali kettőt mutatott.

- Mi a baj? - ültem fel, majd egyből meg is csapta az orromat a tömény és édes illata.

- Megint nagyon meleg van és rossz a ruhámban lenni... - ölelte körbe magát. Felkapcsoltam a lámpát az éjjeliszekrényemen hogy egy kicsit jobban lássak. San nagyon ki volt pirulva és le is izzadt. Egy hét sem telt el az előző óta. Ennyire nagy igénye van egy párra?

- Nem úgy volt hogy maximum hónaponta van ilyen?

- A testem még nem szokott hozzá. Mondta anyám hogy hamarosan megint lesz, de nem tudtam hogy ilyen hamar. Bocsánat... - próbálta minél jobban összehúzni magát, amíg én csak odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Úgyis melege van, én meg az illatától megőrülök. Túl édes, de muszáj nyugodtnak maradnom. Kár hogy már most érzem hogy kezd bekapcsolni az alfa énem.
- Azt hiszem haza kéne mennem...

- Elkísérlek. - kaptam fel magamra egy pulcsit. - Tudsz járni? - kérdeztem, amire csak megrázta a fejét. Felemeltem úgy mint régebben, majd elindultam vele. Végig a nyakamba szuszogott, ami egyébként rohadtul aranyos volt. Szeretem, hogy az illatom képes őt megnyugtatni valamennyire.
- Hé, Sannie! - kaptam le a pulcsimat magamról és a kezébe nyomtam miután bemászott az ablakán. - Legyen ez nálad. Szia! - köszöntem el mosolyogva, majd elindultam haza.

Ahogy az várható volt, San nem jött suliba. De még az üzeneteimre se válaszolt. Gondoltam biztos pihen szóval nem zaklattam, de aztán olyan volt mintha a suli mellett állt volna. Egy kicsit össze voltam zavarodva, de azért megpróbáltam odamenni hozzá nem olyan feltűnően. Lehet hogy csak egy srác aki nagyon hasonlít rá, szóval nem akartam beégetni magam. De aztán láss csodát, San volt az.

- Hé, te miért nem vagy otthon? - kérdeztem mire egyből ide kapta a fejét. Olyan volt mintha összezavarodott volna.

- Miért kéne otthon lennem? - kérdezett vissza. Egy kicsit más volt a hangja. Remélem nem fázott meg.

- Mert heated van. Tegnap haza is vettelek mert rosszul lettél, nem emlékszel?

- Oh? Ohh! - világosodott meg. - Emlékszem. - mosolyodott el. - Bocsánat. Most nagyon rövid lázam volt, de anyukám nem akarja hogy a héten bejönnek. Miután végeztél elmegyünk valahova? - kérdezte, ami eléggé meglepett. San eddig még sosem hívott el sehova. Mi történt hirtelen?

- Um... Rendben. Akkor majd írok.

- Ne, nem kell. - tiltakozott egyből. - Amikor jó neked gyere hozzám. Majd onnan elmegyünk valahova. - mondta, amibe bele is egyeztem. - Akkor szia Hyung! - mosolyodott el megint. Ez a mosoly más mint a többi napon.

- Ne hívj Hyungnak! - vágtam rá gyorsan. Sokszor válogatja, de jól esne ha mindig a nevemen hívna.

- Akkor hogy? - kérdezett vissza.

- A nevemen.

- Oh. - kezdett el gondolkozni. Ez most komoly?

- Yunho. - mondtam végül. - Elfelejtetted??

- Jaj, dehogy! Szia Yunho~! - ment el mosolyogva. Fura. Olyan mintha egy teljesen másik emberrel beszéltem volna, nem pedig Sannal.

Mint ahogy megbeszéltük, a házukhoz mentem miután elintéztem minden dolgom. Becsöngettem, ő pedig ajtót is nyitott. Megint olyan mosolya volt. Minél többször mosolygott, annál jobban éreztem hogy itt valami nem stimmel. Neki aranyosabb mosolya volt eddig.

- Ma nálad aludhatok? - kérdezte miután elértünk a múltkori parkba.

- Hát... Nem hiszem hogy jó ötlet lenne most.

- Mi? Miért? - szomorodott el egy kicsit.

- Ha velem töltöd az estét akkor lehet hogy felébresztem a lázad. Nem akarlak kínozni.

- Ne aggódj emiatt. Nyugodt fogok maradni ezúttal. - mosolyogott megint olyan furán.

- Tegnap is már aludtál mikor megjött.

- Az csak egyszeri eset volt. Ha akarod veszek be nyugtatót. De különben is, mi van vele ha heat alatt veled vagyok? - kérdezte, mintha nem lenne egyértelmű.

- Ne szórakozz velem. - forgattam meg a szemeim. Esküszöm San kezd az agyamra menni. Mostmár nem pimasz. Mostmár kibírhatatlan. - Majd holnap meglátjuk. - folytattam gyorsan mikor kinyitotta a száját.
Végül kitaláltam valamit, amiért haza kellett mennem. Nem tetszett ez most. Felcseszte az agyam.

- Noona! - nyitottam be a nővérem szobájába, de talán egy kopogással jobban jártam volna. Itt volt a barátnője, aki finoman szólva épp leteperte.

- YUNHO! - vágott hozzám egy párnát a nővérem, én pedig már futottam is be a szobámba mivel a barátnője elindult felém. Kulcsra zártam az ajtót és imádkoztam hogy ne rúgja rám.

- Bocsánat, nem akartam rátok nyitni! - mentem oda az ablakhoz, hogy szükség esetén ki tudjak ugrani rajta, mivel Yunsoo barátnője konkrétan majdnem berúgta az ajtót.

- Akkor is cseszd meg! Hyorin édesem, te meg nyugodj le. Hamarosan úgyis heatem lesz, csináljuk akkor... - húzta el az ajtóm elől, mire egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki belőlem. A barátnője tényleg nagyon kemény. Szerintem még több tesztoszteron is van benne mint bennem. De könyörgöm, én csak a nővéremmel akartam beszélgetni egy kicsit. Ilyen nagy bűn ez?