𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

13

Hétfőn újra mentem suliba, amíg Sen elvileg otthon maradt. Bár aztán ki tudja, lehet mire hazaérek már lefeküdt két emberrel is. Kinézem belőle.
Bent most Yunho nem ugrott a nyakamba. Először azt hittem nem is jött, de aztán megláttam Mingivel beszélgetni szóval nem zavartam. Bementem helyette a terembe. Csak Yeosang meg Seonghwa volt ott, akik épp a fal mellett smároltak. Legalábbis azt hiszem, mivel Yeosang olyan gyorsan lökte el magától hogy a másik majdnem el is esett.

- Jó reggelt. - mosolyogtam rájuk.

- Neked is San. Előző héten miért nem jöttél? - kérdezte Seonghwa egyből, de le sem tudta volna tagadni mennyire zavarban van.

- Hosszú... - vettem ki az orvosi igazolást a táskámból és neki adtam.

- Még november sincs de már nagyon sokat hiányoztál. Próbálj meg vigyázni magadra. - tette el a kis papírt miután átolvasta.

- Rendben... - ültem le a helyemre és elő szedtem a cuccaim.
Első szünetben megláttam Hongjoongot kint egyedül egy padon. Kimentem és leültem mellé.

- Mit akarsz? - kérdezte fel sem nézve a könyvből amit olvasott. Válasz helyett csak a nyakához hajoltam hogy érezhessem a szagát, de ő egyből eltolt. - Neked mi bajod?

- Te omega vagy? - kérdeztem, amire először úgy nézett rám mintha teljesen zakkant lennék.

- Dehogy vagyok. Honnan szedted ezt?

- Múltkor hallottalak titeket Mingivel a tetőn és kíváncsi vagyok. Ha nem vagy alfa, akkor mi vagy?

- Te mi vagy? - kérdezett vissza. Nem tudja? Azt hittem Minginél már biztos kiszivárgott.

- Omega... - válaszoltam halkan.

- Az király. - nézett vissza a könyvébe.

- Hé! Mondd el te is!

- Biológiailag gamma. Most boldog vagy? - válaszolt unottan.

- Tényleg?! - kérdeztem izgatottan. - De mi az hogy biológiailag?

- Az, hogy annyi gyógyszert beszedtem már, hogy sokkal közelebb vagyok egy bétához.

- Miért szedsz gyógyszereket?

- Mert nem tudom elfogadni azt aminek születtem. - vont vállat. Aha, ismerős. - De nem azért mert nem alfa vagyok. - folytatta egy kis idő múlva. - Nem akarok olyan lenni ami kettő között van. Így választhattam, hogy mi akarok inkább lenni.

- Miért nem akartál omega lenni inkább? - kérdeztem vissza.

- Mert nem akartam hogy majd minden jöttment hülye meg akarjon baszni. Amíg egy omegának nincs védelmező párja addig szívás az egész, én pedig nem akarok függeni senkitől. Ilyen egyszerű. - magyarázta el. Hongjoongnak is van esze. Mennyivel könnyebb lenne így az élet nekem is... Nem kéne rejtegetnem magam. - Szóval ennyit akartál?

- Igen, köszönöm. - mosolyodtam el egy kicsit és elmentem. A focipályán láttam Wooyoungot Mingivel beszélgetni, Jonghot pedig pár másik diákkal játszani a focipályán. Oké, de hol van Yunho? Felment volna a tetőre? Nos, nézzük meg.

Felmentem, de ő nem volt ott. Nem akartam azzal tölteni a szünetet hogy őt keresem, szóval inkább megfogtam a telefonom és írtam neki.

Következő szünetben ugyan csak ott várt. Oda mentem hozzá, majd kimentünk az udvarra. Eléggé lehangoltnak tűnt.

- Van valami baj? - kérdeztem meg végül.

- Az az osztálykirándulás három napos. Nem akarok három napot nélküled tölteni.

- Hé, ne kötődj ennyire hozzám. Jövőre még csak nem is ide fogsz járni. Akkor mi lesz?

- Arra már van tervem. - mondta, ami egy kicsit meglepett. - A jelen számit most.

- Három napot kibírsz. Ha akarod majd felhívhatsz miután végeztem a sulival.

- Nem hiszem hogy ott lesz wifi, és már netem is alig van.

- Majd megoldjuk. - zártam le inkább a témát. - Mikor mentek?

- Ezen a héten szerdán.

- Oh...

- Mindegy. Hogy vagy? Miért ájultál el múltkor? - váltott témát.

- Elvileg a testem nem képes kezelni a lázam, és ezért lehetnek nagyon erős tüneteim is. Ilyen volt az is mikor vérzett az orrom meg elájultam. - meséltem el neki, ami egy kicsit úgy tűnt meglepte.

- De ehhez egy idő után alkalmazkodik a tested, nem? - kérdezte, amire vállat vontam.

- Fogalmam sincs, de remélem. Amúgy megkérdeztem Hongjoongot. Gammának született, de sok gyógyszert szedett és mostmár béta. - meséltem el neki röviden.

- Aha, így értelmet nyer pár dolog...

- Mit beszéltetek reggel Mingivel? - kérdeztem rá.

- Megbeszéltük hogy újrakezdjük miután megpróbálta elfelejteni az érzéseit, szóval egy ideig még nem fogunk beszélni.

- Ah, értem. - bólintottam. Remélem Mingi már nem haragszik rám. Ha újra jóban lesznek nem akarok bujkálni előle.
- Te tényleg le akartál feküdni Sennel?

- Mi? Ez most hogy jött? - kérdezett vissza.

- Miért akartál lefeküdni vele? - hagytam figyelmen kívül. Választ akarok.

- Azt hittem hogy te vagy. Mármint! Nem úgy értem! Nem akarok veled lefeküdni! - kezdett egyből mentegetőzni, de én semmit nem reagáltam. Fura ez az egész. - Mi a baj? Rosszat mondtam? Vagy megint rosszul vagy?

- Először mérges voltam valamiért miatta. Most viszont csak fáj. De miért? - vallottam be egy kis gondolkodás után. Még nem éreztem ilyet, de nagyon rossz.

- A kis pimasz Sannie féltékeny. - mosolygott Yunho önelégülten.

- Miért lennék féltékeny?

- Az vagy. Fáj mert nem veled tettem meg majdnem. Csak kérned kell ha ennyire akarod. - vigyorgott az arcomba.

- Hé, kettőnk közül te fektettél meg majdnem valakit mert azt hitted hogy én vagyok! Ne próbálj meg beállítani valami kanos idiótának. - tettem karba a kezem mérgesen.

- Nos ami a heatet illeti, eléggé kanos vagy mostanában.

- Nem vagyok az... Nem az én hibám, hogy a testem ennyire gyereket akar.

- Szerintem a tested csak érzi hogy mindig a közeledben van egy alfa akiben szívesen megbízol. - kötött bele megint, mire én inkább sarkon fordultam és elindultam befelé. Ha ennyire az alfám akar lenni akkor mondja meg, de ne az agyamat húzza. - Következő szünetben megint érted megyek! - kiáltott utánam, amire csak megforgattam a szemeim. Olyan mint egy pincsi. Folyton a nyomomban van.