𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

05

Szombaton ismét mind mentünk Hongjoonghoz, persze San kivételével. A többiek próbálták kihúzni belőlem hogy mi történt vele, de tartottam a számat, mint ahogy azt megígértem neki.

- Hyung, én már fáradt vagyok! - dőlt Mingi Hongjoongnak, mikor egy újabb adag angol szöveget akart a fejünkbe nyomni. Túlságosan komolyan veszi a tanár szerepet, ha megadjuk neki a lehetőséget.

- Csak te, vagy a többiek is? - kérdezte, amire mindenki egyhangúan azt felelte, hogy fejezzük be. - Hát jól van akkor... - tette le a könyvet, mire Mingi csak átölelte. Komolyan nem értem.
Mivel ők ketten elvoltak, valamint Wooyoung meg Jongho is egymással foglalkoztak, így a kezembe vettem a telefonom és ráírtam Sanra. Amúgy is beszélni akartam már vele.

Na San elég szépen elnyomja magát. Oh, pedig milyen tökéletes pár lehetne belőle... De mindegy. Nem szabad ezt felhoznom neki, mert aztán eltávolodik tőlem. Azt meg ugye a legkevésbé sem szeretném.

- Mingi, leszállnál rólam egy kicsit? - tolta el magától Hongjoong, én pedig továbbra is a telefonomat nézve hallgattam őket.

- Miért?

- Mert nem szeretem hogy folyton az arcomba lihegsz. Miért nem Yunhot boldogítod?

- Mert te aranyosabb vagy. - mondta, amit szerintem se én, se Hongjoong nem értett.

- Mivan? - kérdezett vissza.

- Csak jobb vagy mint ő. Ennyi. - mosolygott rá. Na hát ez volt az a pillanat, mikor eléggé elundordtam ahhoz, hogy felkapjam a cuccaim és szó nélkül távozzak. Nem értem, hogy mi baja van...