𝘴ꪖ𝘴𝘴ꪗ ᥇ꪮꪗ :𝚢𝚞𝚗𝚜𝚊𝚗: ✓

17

Yunho pov.

Hétvégén írtam Sannak, de ő nem válaszolt. Még meg se nézte, de annyira nem aggódtam. Láttam hogy az utolsó napra eléggé elfáradt, szóval gondoltam biztos pihen meg esetleg az anyukájával van. Ha jól tudom amúgy is folyton dolgozik, tehát nem akartam zavarni ha tényleg vele van.

- Hol van San már megint? - kérdezte Seonghwa mikor a harmadik szünetben feljött a tetőre.

- Gondolom otthon. - vontam vállat.

- Összevesztetek?

- Dehogy. - vágtam rá. - Nem tudom hogy miért nem jött. Még az üzeneteimet sem nézte meg szombat óta. Majd suli után beugrok hozzá.

- Mondd meg neki, hogy amint lehet jöjjön mert beszélni is akarok vele. Túl sokat hiányzik.

- Uhum... - bólintottam, majd lenéztem az udvarra. Mingit egyből kiszúrtam, aki Wooyounggal beszélgetett.
- Hé. Te tudtad, hogy Hongjoong gamma volt? - hoztam fel hirtelen a témát.

- Persze. Minden diákról van információs papír, én pedig tanárként hozzájuk férek. - mondta, ami kissé meglepett. - Nem tudtad? - nevetett ki.

- Mégis honnét tudtam volna? Meg ha te hozzá férsz, akkor miért nem mondtad egyből hogy San omega?

- Nem kérdezted. - vont vállat. Csak megforgattam a szemeim, amin ismét csak nevetett

- Mindegy... Hogy vagytok Yeosanggal?

- Megvagyunk. Az összeköltözés után volt pár vitánk, de most minden jó. És ti?

- Mi? - kérdeztem vissza.

- Te meg San. - fejtette ki bővebben. Hát ez meg honnan tudja?

- Ki mondta el neked?!

- Ja hogy már jártok is? - lepődött meg. - Senki nem mondott semmit. Egyszerűen látszott rajtatok a változás mindig, mikor egymás mellé kerültetek. Ráadásul jól ismerlek. Az omegák mellett mindig elveszíted az uralmad az érzéseid felett. - mosolygott önelégülten, de ez a mondat bennem hirtelen feltépett egy régi sebet. Oké, talán nem olyan régi mivel 16 éves voltam mikor történt, de kicseszettül bánt a mai napig.
- Rosszat mondtam? - tűnt el az arcáról a mosolya.

- Eszembe jutott. - néztem félre.

- Ki?

- Hyebin.

- Oh... Bocsánat. Még mindig szidod magad miatta?

- Szerinted? - mosolyogtam el keserűen. - Tönkre tettem őt.

- Még kicsi voltál. Azt sem fogtad fel, hogy mit csinálsz. - tette a vállamra a kezét, amit én le is löktem.

- Az nem mentség. - mondtam, amire csak sóhajtott.

- Jól van Yunho... Én vissza megyek összepakolni az órámra. Te se maradj sokáig. - köszönt el, és már itt sem volt.

Végül mint ahogy mondtam, suli után egyből Sanhoz mentem. Becsöngettem, kopogtam is, de ő nem nyitott ajtót. Egy kicsit aggasztani kezdett mostmár a dolog, de mivel az anyja kocsija a ház előtt volt, így gondoltam biztos bent van vele és vigyáz rá ha van valami.

Miután hazaértem megcsináltam a házikat, majd mentem nővéremmel beszélgetni. Hamarosan összeköltözik a barátnőjével, én pedig addig ki szeretnék használni minden percet hogy vele legyek. Talán amíg itt van addig hagyom Sant. Egyszer úgyis jönni fog, nem? Fölöslegesen zaklatni nem akarom.