Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|39| - Várok rád

Csak egy csók. Nem nagy dolog. - ismételgettem magamban, miközben felkeltem a székről.

Ám abban a pillanatban teljesen elképzeltem azt, ahogyan megteszem. A szemeim előtt láttam, ahogyan odaállok elé, s az ajkaimat az övéihez érintem. Az ajkaira, s arra gondolva, hogy ezután szorosan tartana magánál, rögtön égni kezdett az arcom. A szívem pedig hevesebben kezdett el verni, ami miatt egyből elhessegettem a gondolataimat.

-Hyunjin, egy kicsit közelebb tudnál jönni? - figyeltem fel egy kérdésre.

A kérdést egy lányt tette fel, amit nem tudtam hova tenni. Hirtelen nem értettem, hogy miért van itt egy lány, ahogyan azt sem, hogy miért akarja azt, hogy Hyunjin közelebb menjen hozzá. S ahelyett, hogy kerestem volna rá egy logikus magyarázatot, rögtön elindultam az ajtó felé. A bizonytalanságom és a félelmem ráadásul egyből elszállt. Magabiztosan haladtam az ajtó felé, majd amint a kilincsre fogtam, s kinyitottam az ajtót, Felix rögtön rám nézett.

Felix egy fotelben ülve telefonozott, s az érkezésemre egy pár másodperc erejére rám vezette a tekintetét. Viszont hamar visszanézett a telefonjára, így már senki nem foglalkozott velem. Hyunjint pedig egy cseppet sem hatotta meg a jelenlétem. Egy széken ülve, lehunyt szemekkel hagyta magát a lánynak, aki az arcát tisztította.

-Hallottam, hogy szerződést kötöttél a céggel. Ezek szerint többet foglak látni? - kérdezte tőle a lány egy halvány mosollyal.

-Örülsz, mi? - mosolyodott el Hyunjin is.

-Még szép. - nevetett fel a lány. - Nem mindennap csatlakozik hozzánk egy ilyen személy, mint te.

-Én nem vagyok elég különleges? - kérdezte Felix sértetten.

-De. Mindketten azok vagytok.

Egy darabig szótlanul hallgattam a beszélgetésüket, majd amint a lány, meghátrált Hyunjintól, tettem pár lépést feléjük.

-Mit csinálsz délután? - kérdezte hirtelen Hyunjintól, ami miatt egyből megtorpantam.

Miért kíváncsi erre?

-Még nem tudom. - válaszolt Hyunjin, miközben felnyitotta a szemeit. - Miért?

-Csak gondoltam, hogyha esetleg lenne kedved... - kezdte el a lány, de rögtön félbeszakítottam.

-Nincs kedve. - közöltem, ami miatt mindhárman rám néztek.

Mindenki meglepetten figyelt engem, ami miatt egyből égni kezdett az arcom.

-Ne haragudj, Sora. - mosolyodott el Hyunjin. - A párom ma nagyon féltékeny. Pedig igazán nincs oka erre. Hiszen mindennél jobban szeretem.

Abban pillanatban teljesen lefagytam, s fogalmam sem volt arról, hogy mit reagáljak erre. Ráadásul jobban foglalkoztatott Hyunjin szavainak a vége, mint az eleje. Nem érdekelt az, hogy féltékenynek mondott ma már másodjára. Sem az, hogy többen is jelen voltak a teremben. Egyedül az utolsó kijelentése lebegett a szemeim előtt, miszerint mindennél jobban szeret.

-Mielőtt valami félreértés lenne... - kezdte el a lány, miközben engem nézett. - Nem akarok semmit Hyunjintól. Van barátom. - jelentette ki, ami miatt egy kicsit megkönnyebbültem. - Inkább... Kimegyek és ránézek a többiekre. - folytatta, majd rögtön elindult az ajtó felé.

-Én nagyon szívesen itt maradnék, de... - kezdte el Felix. - Szerintem jobb, ha én is megyek. - indult meg Felix is. - Majd hívlak, Hyunjin.