A Bébiszitter

31. fejezet

Péntek reggel:

Ez lesz a harmadik nap Oliver nélkül.
Nem azért, mert már nem beszélünk vagy ilyesmi, csak szimplán hazament vidékre.
Engem pedig a hülye szabályok miatt nem vihetett. Legalábbis még nem...

Szokásosan iskolához készültem, nem sejtve, hogy ma nem fogok tanulni.

Busszal mentem, mert mindig is szerettem buszozni.
Nálunk nincs iskolabusz, de én nem is bánom. Ezzel a busszal amúgy sem mennek sokan.

Legnagyobb meglepetésemre a mai napot választotta James is a buszozásra. Nem gyakran jár busszal, mert ő inkább autó párti.

Én a szokásos helyemre ültem, James pedig mellém.

-Jó reggelt! - köszönt vigyorogva.
-Szia! Mi újság? - kérdeztem.
-Nem fogod elhinni Nora. - kezdte izgatottan.

Érdeklődve felé fordítottan a fejem és felhúztam a szemöldököm.

-Együtt vagyok Olíviával. - mondta ki végül.
-Ez igazán remek James. Gratulálok és sokáig! - öleltem át.
-Köszi! Mellesleg, veled és Oliverrel mi van? - hagyta abba a vigyorgást.
-Vidéken van. - mondtam egyszerűen.
-Miért nem vitt téged is? Még van igazolható napod, nemde? - nézett értetlenül.
-Van, de a hülye szabályok miatt nem mehetek. - mondtam, a szemem forgatva.
-Á, tényleg a szabályok!

Kicsit elszomorodtam, fel sem tűnt, hogy nem is válaszoltam Jamesnak.

-De vele lennél most? - kérdezte végül, kizökkentve a gondolataimból.
-Persze. - vágtam rá.
-Menj utána. - mondta teljesen nyugodtan.
-Mivan?
-Baj van a hallásoddal? - kérdezte nevetve.
-Nem, talán csak a felfogásommal.
-Nora, az Isten áldjon meg! Menj Oliver után. - mondta újra.
-Mégis hogy? - néztem rá elkeseredetten.

Nem válaszolt, csak megnyomta a leszállást jelző gombot.
Még egy megálló volt az iskoláig.

-Miért akarsz itt leszállni? - kérdeztem tőle.
-Ó, nem én akarok. - mondta.

Először nem értettem mire gondol.
Mire pedig megértettem már késő volt.
James egyszerűen lelökött a buszmegállóba. Természetesen nem szó szerint.
Ott álltam és néztem, ahogy távolodik a busz.
James az ablakból integetett nevetve, bemutattam neki, majd elindultam hazafelé.

Már öt perce sétáltam, amikor egy kocsi elkezdett lassítani.
Ki más lett volna, ha nem apa?

-Nora! Mit csinálsz te itt? - nézett rám meglepődve.

Hirtelen nem tudtam, mit tehetnék.
Tudom, hazudni nem szép, de mi mást tehettem volna...

-Szia apa! Nagyon rosszul lettem a buszon, hánytam is. Szóval gondoltam hazamegyek. - mondtam úgy, mintha szomorú lennék emiatt.

"Vajon beveszi?" -gondoltam magamban.

-Hívhattál volna. Ülj be! Megyünk az orvoshoz. - mondta, majd kinyitotta a kocsi ajtót.
-Köszi, de előbb inkább haza mennék, aztán ha jobban érzem magam elmegyek orvoshoz. - feleltem gyorsan.
-Rendben, akkor irány haza. - mondta.

Huhh, ez könnyebben ment, mint gondoltam.

A kocsiban apa kifaggatott és elmondta milyen gyógyszer hol van, illetve még ötvenszer megkérdezte, hogy ne menjünk-e egyből orvoshoz.
Természetesen biztosítottam, hogy minden rendben, már nagy vagyok, megolom egyedül, satöbbi.

Otthon kirakott és már ment is tovább.
Nekem pont csak ennyi kellett.

Felsiettem a szobámba, zsebre vágtam a kocsi kulcsot és a szabályokat.
Lesiettem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Kivettem a hűtőből egy flakon vizet és egy csokit a pultról.
Hagytam apunak egy levelet, hogy Jamesnél vagyok.
James anyukája orvos és reméltem , hogy majd falaz nekem, mivel az ő ötlete volt.

Vissza zártam az ajtót és beültem a kocsiba.
Kihajtottam az udvarból és elindultam Oliverhez.

Elég hosszú út elé néztem, szóval egyből nyomtam be zenét.
A rádióból a műsorvezető hangja szólt.
-Most pedig következik Rihannától az Only Girl.
Felhangosítittam, mivel ez az egyik kedvenc zeném.
Hallgattam, majd készültem a refrén éneklésére.

"I wanna make you beg for it, then
I'm a make you shallow your pride, Ooh" - szólt a hangszóróból

-Want you to make me feel like I'm the only girl in the world. - énekeltem torkom szakadtából.

Mindeközben lehajtottam a sztrádára.
Rátapostam a gázra és hagytam hogy a kocsi csak gyorsuljon, közben pedig vibeoltam.

Megálltam egy energiaitalért az egyik kúton és írtam egy üzenetet Jamesnak, hogy falazzon nekem.

Végül lekanyarodtam és lejjebb vettem a lábam a gázról.
Tíz perc után pedig már meg is érkeztem az utcába.
Lassítottam és szememmel kerestem Oliver házat.
Az ide vezető utat könnyen megjegyezten, de az utcában nehéz volt kiigazodni.

Csak néztem ki az ablakon és kerestem a házat. Szerencsére Oliver az udvaron volt, így hamar kiszúrtan.
Odahajtottam, majd megálltam a ház előtt.

Kicsaptam a kocsi ajtót és a kapuhoz rohantam.

-Oliveer! - kiabáltam.

Oliver megfordult és látszott rajta, hogy meglepődött érkezésemre.
A kapu felé vette az irányt és mosolyra húzta száját.

-Hát te királylány? - nyitott kaput.
-Hiányoztál. - mondtam mosolyogva.