A Bébiszitter

8. fejezet

Szombat este:

Oliver kitalálta, hogy elmehetnénk bulizni.
A tegnapi nap után, gondoltam rám férne egy kis kikapcsolódás.

Összedobtam egy gyors sminket, ami tulajdonképpen csak szempillaspirálból és egy vörös rúzsból állt.
A hajam először kivasaltam, de végül úgy döntöttem, hogy begöndörítem.
Egy fehér ruhát vettem fel, fekete bőr dzsekivel, ehhez egy fekete magassarkút vettem, de nem túl magasat, hogy tudjak táncolni.

-Nora! Kész vagy? -kiabált lentről Oliver.
-Megyek már.

-Azta! Csinos vagy! - mosolygott, miután leértem.
-Köszi. -mondtam elpirulva.

A buliban:

-Oliver! Szeretnék táncolni. -mondtam neki utalva arra, hogy jöhetne velem táncolni.
-Nem tudok táncolni.
-Mindenki tud táncolni.
-Én nem, legalábbis pia nélkül nem. Maradj itt, én megyek és hozok piát.
-Nekem is? -kérdeztem.
-Nem.

Ezzel lelépett.
Tök jó zenék mennek, erre Oliver itt hagy.
Sebaj, feltalálom magam.

-Szia! -lépett mellém egy idegen srác.
-Szia!
-Szeretnél táncolni?
-Persze.

Végülis mindegy ki ő, de legalább táncol velem.

-Egyébként, hogy hívnak? -kérdeztem.
-Ó, ne haragudj, be sem mutatkoztam. Tom vagyok. Te?
-Nora.
-Hű, nagyon szép neved van!
-Köszönöm.
-De nem csak a neved szép. -folytatta.

Nem válaszoltam csak rámosolyogtam.

-Hogy lehet, hogy egy ilyen szép lány egyedül jön egy buliba? -kérdezte.
-Nem egyedül jöttem...-kezdtem.
-De nem ám! Szóval kopj le a csajomról öcsi, vagy nem állok jót magamért. -lépett mellém Oliver.

Ezután átkarolt.
Tom pedig tehetetlenül lelépett.

-Ne már! Ezt most miért kellett? Ő legalább táncolt velem.-néztem szomorúan Tom után.
-Nem pasizhatsz!
-Miért nem?
-Nem tűnt jófejnek.
-Te hülye vagy! -mondtam
-És te mégis ezt a hülyét szereted. - mondta vigyorogva.
-Hát ez remek.
-Mi? - nézett rám.
-Nem csak hülye vagy, hanem egoista is. - nevettem el magam.

Oliver belekortyolt az innivalójába, majd megfogta a kezem.

-Gyere, bemutatlak pár havernak. -mondta.
-De szerettem volna táncolni. -mondtam és a szemébe néztem.
-Nem érdekel. -mondta hidegen.

Mi a feje? Ki tud kiigazodni a pasikon?! Az előbb még tök kedves vokt, most pedig bunkó.
Végül vele tartottam, mivel egyik haverját sem ismertem eddig.

A baráti társasága két fiúból állt.
Nem valami népszerű fiú, de hiába, ez van.

-Sziasztok! -köszönt nekik.
-Csá! -köszönt a magasabbik.

Szőke hajú, láthatóan világoskékek a szemei, de az is látható volt, hogy bőven ivott már.

-Kit hoztál magaddal? -kérdezte, rám lenézve Josh.

Tulajdonképpen azért nézett le rám, mert a százkilencven centis fiúhoz kifejezetten alacsonynak számítottam.

-Fiúk, bemutatom Norát! Nora, ők pedig a barátaim, Josh és William.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Szia! -köszöntek egyszerre.
-Oliver, nem is mondtad hogy van csajod! -viccelődött William.
-Valószínűleg azért, mert nem vagyok a bará... -kezdtem.
-Hát, eddig titkoltam. Szigorú az apja és nem örülne ha megtudná. -vágott a szavamba Oliver.
-Hogy mi? -néztem rá teljesen sokkolódva.
-Ugyan! Most már nem kell titkolni. -mosolygott rám.
-Nyugi, tőlünk nem szivárog ki titok. -mondta Will.

Josh is egyetértően bólogatott.

-Kedvesek vagytok. -mondtam, majd Oliverre néztem.
-Igen? -kérdezte kedvesen.
-Elég fáradt vagyok. Nem megyünk haza?
-Ahogy akarod.
-Köszi. -mondtam a fogam csikorgatva.
-Srácok! Majd holnap dumálunk.
-Oké! Szép estét. -vigyorogtak huncutul a fiúk.

Csak érjünk ki innen és olyat mondok Olivernek, amit még én is megbánok.

Otthagytuk a fiúkat és elindultunk a kijárat felé.

-Már megbocsáss! De mi a fene történt az imént? -néztem rá kérdőn.
-Az előbb kiléptél egy ajtón.
-Te jó ég! Nem arról beszélek.
-Azelőtt?

Nem válaszoltam, csak bólintottam.

-Nos, akkor megközelítettél egy ajtót, amin később kiléptél.
-Te teljesen hülyének nézel?
-Nem, dehogy!

Most már egy kis komolyság is volt az arcán.

-Arra gondolsz, hogy miért mondtam azt a fiúknak, hogy a csajom vagy?
-Pontosan.
-Őszinte legyek?
-Igen, kérlek!
-Nem tudom.
-Hogy mii?

Itt egy pillanatra összezavarodtam.

-Nem tudod, hogy miért neveztél a barátnődnek? -néztem rá komolyan.
-Tetszett? -mosolygott rám.
-Miért nem válaszolsz? -kérdeztem, ugyanis még nem kaptam normális választ a kérdésemre.
-Hé, nyugi! -mondta, majd megölelt.
-Na jó! Nem ittál sokat, mi van veled?
-Veled már viccelődni sem lehet?
-De lehet, de az, hogy a csajodnak nevezel nem vicces.
-Oké tudom, menjünk haza. -mondta majd elindult a kocsi felé.
-Khm.
-Igen?
-Alkoholt ittál, nem vezethetsz.
-Nem ittam piát.
-Nem?
-Nyugi nem feledkeztem meg rólad, csak üdítőt ittam.

Nos, erre nem számítottam.

Otthon:

Lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám, majd kiléptem a fürdőből és meglepő látvány fogadott.
Oliver állt a szobám közepén, egy szál alsónadrágban.

-Hát te? -kérdeztem.
-Nem táncoltam veled. -mondta, majd egyből megragadta a derekam és táncba rántott.
-Na nézd már! Mégis tudsz táncolni?
-Mindig is tudtam, csak nem akartam.
-Akkor most miért táncolsz velem?
-Mert megérdemled.
-Nem értelek. -mondtam.

Nem hazudtam ezzel a mondattal, tényleg nem értem Oliver viselkedését.

-Nem is kell.

"Hát jó."-gondoltam magamban.

-Nora!
-Hm?
-Nem volna kedved filmet nézni?
-De! Milyen filmet?
-Valami romcsit.
-Imádom a romantikus filmeket! -mondtam izgatottan.

Ekkor Oliver elengedte a derekam.

-Veszek fel egy pólót és jövök. -mondta.
-Nem muszáj. -mondtam, de rájöttem, hogy ez hülyén hangzott.
-Akkor nem veszek. -mosolygott rám.
-Nem úgy értettem...
-Igen, persze, tudom. De akkor legyen fair, vedd le te is a nadrágot.

Rövidnadrág volt rajtam és egy trikó.

-Akkor inkább vegyél fel pólót. -mondtam.
-Jaj ne már Nora! Bikiniben is láttalak.
-Az más! -vágtam rá.
-Dehogy más! -mondta, majd rám mosolygott.
-Hát jó, legyen. -mentem bele.

Levettem a nadrágot és bebújtam az ágyamba.
Oliver is be feküdt mellém.

Elindítottuk a filmet a laptopon.
Oliver közelebb bújt hozzám, majd egyszer csak átkarolt.
Olyan romantikus volt...