A Bébiszitter

9. fejezet

Vasárnap reggel:

Oliver már fent volt, de még nem kelt ki az ágyból.
Megtöröltem a szemem, ugyanis nem akartam elhinni, hogy mi történt.

-Tényleg együtt aludtunk? -néztem rá.
-Úgy látszik. De lehet, hogy nem csak aludtunk. -mondta huncut nevetéssel.
-Te állat! -mondtam röhögve és lelöktem az ágyról.

Illetve, csak szerettem volna lelökni, ugyanis magával húzott engem is. Leestünk az ágyról. A földön feküdtem, pontosabban Oliveren. Teljesen véletlen úgy érkeztem, hogy a szánk majdnem összeért. Én csak néztem a szemébe, de ő felült, így már az ölében ültem.
-Öö azt hiszem, keresek ruhát. -mondtam zavaromban.
-Oké.

Így is tettem, de mivel nem találtam meg egyik pulcsim sem, ezért Oliverét vettem fel.
-Nahát, milyen jól áll a pulcsim rajtad! -nézett rám mosolyogva.
-Köszi.
-Csinálsz reggelit?
-Persze.

Lesiettem  a konyhába és épp nekiálltam a rántottának.

-Nora! -kiabált Oliver fentről.
-Igen?
-Gyere! Ezt látnod kell!
-Megyek!
Oliver már lefelé tartott, kezében a tefonjával, aminek a képernyőjén a facebook kezdőlapját láttam.
-Mit kell nézni? -kérdeztem.
-Ezt itt! -mutatta a telefont felém Oliver.

James volt a képen, egy lánnyal. Nem Jessica volt. Most egy vörös hajú lányt csókolt a képen. A leírásban pedig ez volt;
"Örökké veled, Johanna!❤️"

-James barátunk új barátnőt talált magának. -mondta Oliver nevetve.
-Igen és valószínűleg vele is örökké fog tartani ez a nagy szerelem.
-Valószínű.

Ekkor már mindketten nevettünk.

-Te is érzed ezt a égett szagot? -hagyta abba a nevetést Oliver.
-A fenébe!! A rántotta!

Már futottam is le, de nem tudtam mit tenni. Elzártam a gázt és csak néztem a hamuvá égett rántottát.

-Semmi baj! Csinálunk újat. -mondta Oliver.

Nem válaszoltam neki, csak bólintottam.
Újra előkészítettem mindent, készültem a serpenyőbe önteni a tojást, de a fele majdnem mellé folyt.

-Ennél már nem lehet rosszabb. -mondtam mérgesen.
-Hé! Semmi baj, majd én segítek.

Ekkor Oliver mögém lépett és megfogta a kezem, amiben a serpenyő is volt.
Ketten csináltuk a rántottát. Amikor kész lett kiraktuk két tányérba.
Én már leültem, mikor Oliver elejtett egy szalvétát, lehajoltam érte, ám Oliver is lehajolt. Egyszerre értünk a szalvétához és csak néztünk egymásra.

Majd Oliver közelíteni kezdett és ekkor...

-Megjöttem! -hallatszott a nappaliból egy hang.
-Apa az! -néztem Oliverre kínosan.
-Viselkedj átlagosan. -mondta.

Ekkor visszaültem a székre és elkezdtem hajtogatni a szalvétát, amit Oliver elejtett és aminek hála majdnem megcsókolt.

-Á, Oliver! Szervusz fiacskám! Mondd csak, minden rendben volt amígy én távol voltam? -nézett rá apám.
-Igen uram, minden a legnagyobb rendben volt.
-Apa! Nem úgy volt, hogy egy hét múlva jössz csak? -néztem rá.
-Te is hiányzoltál szívem!
-Akarom mondani, örülök, hogy itthon vagy!
-Nem jöttem haza még véglegesen, két nap múlva vissza kell mennem. Volt egy kis kavarodás. De végre itthon vagyok. Jól érzem, hogy rántotta készült?
-Igen, gyere egyél velünk, hívtam az asztalhoz.

Boldog voltam, hogy hazajött apa, de közben mégsem, mert elrontott egy olyan pillanatot, ami talán soha többé nem ismétlődik meg.
Fenébe!
A filmekben, nem zavar meg egy ilyen pillanatot senki.
De ez sajnos nem egy film.

-Na és Nora, Oliver is jól viselkedett? -kérdezte egyszer csak apa.

Ooo, gondoltam most visszakapja, hogy tegnap este fehérneműben láthatott.

-Fogjuk rá. - feleltem.
-Ezt hogy értsem?
-Nos apa, nem fogsz örülni, de Oliver rám mászott.
-Hogy mi? -nézett apám szúrós szemmel Oliverre.

Olivernek majdnem megakadt a torkán az étel.

-Oliver, igaz ez?
-Nem! Uram, bízzon bennem! -mentegetőzött Oliver, full fehér arccal.
-Nora? -nézett rám apa.
-Csak vicceltem. Jól viselkedett. Nagyon is. -Oliver felé fordultam és huncutul mosolyogtam rá.
-Akkor jó. -nevetett apa.

Otthagytam az asztalt és felmentem a szobámba. Nem sokkal ezután Oliver nyitott be.

-Te még mindig nem tudsz kopogni? -kaptam felé a fejem.
-Mi volt ez az egész?
-Ugyan már, csak vicceltem egy kicsit.
-Nora, ez nem volt vicces! Bajba is kerülhettem volna.
-Nyugi, ha rajtam múlik, akkor nem. -mosolyogtam rá.
-Ez akkor sem volt szép!
-Bocsi.
-Megbocsájtok.

Ezután kiment, gondolom apámmal beszéltek a következő hétről.
Én pedig, írtam Emmának.

Én:
Sziaa!
Miújság?

Emma:
Hello!💖 Semmi extra, veled?

Én:
Nem fogod elhinni, hogy mi történt!

Emma:
Naa! Mesélj!

Én:
Oliverrel aludtam.

Emma:
Ne bassz! Kajak?

Én:
Igeen!

Emma:
Najo! Itt lesz valami. 😏

Én:
Nem hiszem...

Emma:
Hívlak!

Emma hívást indított, csatlakozz a híváshoz...

Mindent elmeséltem neki, kábé másfél órát beszéltünk.

Észrevettem, hogy Oliver pulcsija rajtam maradt.
Nem maradhat rajtam örökre, szóval vissza adom neki.
Bekopogtam az ajtaján.
Nem válaszolt, de hallottam a hangját, így benyitottam.
Telefonált.
Illetve, valami olyasmit próbált utánozni.

"-Igen, nincs semmi baj."
"-Nem, nem zavarsz. Rád bármikor van időm."
"-Hát jó. Akkor majd holnap találkozunk."
"-Szeretlek! Szia!"

-Ó, szia Nora! -fordult felém
-Szia. Én csak a pulcsid hoztam vissza.
-Rakd csak le. Egyébként mennyit hallottál a beszélgetésből?
-Nem sokat.
-Akkor jó.

Elindultam az ajtó felé, majd visszafordultam, mert nem bírtam ki.

-Gyenge próbálkozás volt.
-Ennyire nem tudok színészkedni?
-Ennyire nem.

Annyira egyértelmű volt, hogy nem beszél senkivel, többször is benyomta a bekapcsoló gombot a telefonon, de nem jelezte ki a hívást.

-Egy próbát megért. -mondta nevetve.
-Igen.

Mindketten szakadtunk a nevetéstől.
Tényleg gyenge próbálkozás.
Miután kinevettük magunkat, én visszamentem a szobámba, ő pedig csinálta a saját dolgát.