A Bébiszitter

28. fejezet

Továbbra is csak álltam és bámultam az autót.
Nem akartam elhinni, hogy ezt nem csak álmodom.
Végül tudatosult bennem, hogy itt lenne az ideje megszólalni.

-Nahát Oliver, ez hihetetlen. Szóhoz sem jutok. -fordultam felé.
-Ez a legkevesebb. -kacsintott.
-Viccelsz? Ez? Ez egy autó Oliver! Egy autó!
-Igen, tudom. De ez semmiség ahhoz képest, amit még megérdemelsz. -mondta mosolyogva.
-Ez akkor is... -kezdtem, de Oliver magához húzott és egy csókkal elhallgattatott.

Miután elengedett az ajtó felé néztem.
Emma, Viktor és James tátott szájjal néztek.

-Na és ki fogja vezetni? -kérdezte Viktor.
-Én. -feleltem egyszerűen.
-És mégis hogyan? -nézett rám csodálkozva.
-Már van jogosítványom. -mondtam úgy, mintha ez természetes dolog lett volna.
-Minden világos. -mondta végül nevetve.

Ekkor apa lépett ki az ajtón.
Kifejezéstelen arccal lépett az autó mellé.

-Szép kis darab. -simított végig az oldalán.

Oliver elismerően bólintott.

-Szabad tudnom, hogy mégis miből volt rá pénzed? -kérdezte.
-Na de apa! -mondtam mérgesen.
-Ugyan Nora, semmi gond. -mondta Oliver.
-Tehát? -húzta fel a szemöldökét apa.
-Tulajdonképpen, a bébiszitter pénzhez tettem egy kis pénzt még. Úgy gondoltam, ezt a pénzt Nora érdemli meg.
-mosolygott rám.
-Szép gondolat fiam, de az autót viheted is vissza. -mutatott apa a hófehér Audira.
-Eszem ágában sincs. Nem azért vettem, hogy ezzel jobban bevágódjak magánál. Mint mondtam, a kocsi Norát illeti.

Végül apa bólintott és bement az ajtón.
Az üzlettársai még mindig bámulták az autót.
Sejtem mit gondoltak, biztosan azt, hogy minek még nekem autó, satöbbi... satöbbi...

Végül mindenki bement az udvarról, csak én és Oliver maradtunk.

-Hihetetlen vagy Oliver. -öleltem meg.
-Remélem ezért nekem jár az a megtiszteltetés, hogy elviszel, mint plusz egy főt az étterembe. -nevetett.
-A szállodába is. -mosolyogtam rá.
-Még jobb. - mondta.

Lassan mi is bementünk, de előtte elvittem egy próbakörre az autóm.
Nem száguldozhattam az utcán, de ami késik az nem múlik.

Apa vendégei már nem voltak ott, hála istennek.
Talán többet nem is látom őket. Megkönnyebbülés ez számomra.
Jim fiát sem kell látnom többet. Még nagyobb megkönnyebbülés.

° ° °

Lassan esteledett, így tényleg már csak a szűk baráti köröm maradt.

Viktor a zenéért felelt, még mindig.
Oliver és James együtt ittak és beszélgettek.
Számomra ezt jó volt látni.
Legalább már Oliver is tudja, hogy James mennyit változott. Ám ennek az okát, még mindig én vagyok az egyetlen aki tudja.
Én Emmával beszélgettem.

Az innivaló fogyott, de senki nem volt részeg.
Senki, Zack kivételével.
Ő sosem tudja hol a határ.
James bevállalta, hogy haza kíséri.

-Klassz volt a buli. Köszi a meghívást. -mondta.
-Ez csak természetes. Kár, hogy a lánykérésről lemaradsz.
-Nem gond. Majd az esküvőn ott leszek. -nevetett.
-Akkor most te és Olívia? -néztem rá vigyorogva.

Olívia egy nagyon régi barátom, még a régi lakhelyünkről.
Bemutattam ma Jamesnak és láttam, hogy tök jól kijönnek.

-Még nem járunk, de azt hiszem jóban lettünk. Kedves lány és nagyon szerény. -mondta.
-Valóban az. Szurkolok nektek.
-Ja én is. Böff... -lépett mellénk Zack.
-Jó ég! Bűzlesz a piától. Gyere menjünk haza. -nevetett James.
-Jó éjt srácok! -intettem nekik.

Végül visszamentem és táncoltam egy kicsit Oliverrel.
Viktor pedig Emmával.
Ezután vissza ment a DJ pulthoz és egy lassú számot tett be.
Én pedig innen tudtam, hogy eljött a nagy pillanat.
Időközben Olivert is be avattam, hogy ne lepődjön meg túlságosan.

Viktor a pult alól egy hatalmas csokrot vett elő és Emma mellé lépett.

-Mi ez az egész? Tudtommal nem az én születésnapom van. -nevett Emma, majd rám nézett.

Én csak bólintani tudtam, mert a szemem megint könnybe lábadt.

-Tudod Emma, sosem hittem volna, hogy találok valakit, akit ennyire megszeretek.

Tartott egy kis szünetet, majd folytatta.

-És már nem is tudnék utánad mást találni, de hogy őszinte legyek, nem is akarok. Éppen azért Emma; -térdelt le. -Hozzám jössz feleségül?

Majd kinyitotta a gyűrű dobozát.

Emma csak állt teljes sokkhatás alatt.
Végül sírva fakadt és Viktor nyakába ugrott egy hangos "igen" kíséretében.

Én is nagyon boldog voltam.
A legjobb barátnőm is megtalálta az igazit és ez számomra az egyik legnagyobb öröm.

Ezután mindenki gratulált az ifjú jegyeseknek, majd a buli kezdett szakadozik.
Viktor hazament, s bár próbáltam győzködni Emmát, hogy menjen ő is, ragaszkodott hozzá, hogy marad segíteni a pakolásban.

Végül minden a helyére került, a mosogatógép megtelt és fel is mostam a padlót.
Emma is hazament, így már csak hárman maradtunk.
Oliver, apa és én.

-Fiatalok! Üljünk le beszélni. -lépett a konyha ajtóba apa, teljes komolysággal az arcán.

A konyhában ültünk le.
Nagyon izgultam, hogy vajon ebből mi lesz.

-Gondolkoztam. -kezdte, majd tartott egy kis szünetet.
-És mire jutottál? -kérdeztem.
-Nem lehetek örökké a kapcsolat ellen. -mondta ki.
-Nahát apa! Ezt komolyan gondolod? -néztem tágra nyílt szemekkel.
-Igen. -mondta és mosolygott.

Mosolygott...

-Uram, biztos lehet benne, hogy nagyon vigyázok a lányára és mindennél jobban szeretem. -mondta Oliver.
-A mai nap után rájöttem és hálás vagyok ezért. -bólintott.

Már kezdtem nagyon örülni és majd' kiugrottam a bőrömből, de apa még nem hagyta abba a mondandóját.

-Viszont, vannak szabályok, amiket be kell tartanotok. Ha akár csak egyet is megszegtek, akkor annak csúnya következményei lesznek. -tette hozzá.
-Hogy mi? -néztem rá értetlenül.
-Milyen szabályok? -kérdezte Oliver.

Apa elénk tolt egy lapot, amin öt pontban voltak felsorolva azok a bizonyos szabályok...