A Bébiszitter

34. fejezet

Vasárnap, délután :

Körülbelül délután három óra lehetett, én pedig autóban ültem és egyenesen Jameshez mentem, mert apa ott vesz fel.
Most gondolkoztam el csak igazán azon, hogy apának miért nem tűnt fel, hogy kocsival mentem.
Minden kiderül, ha haza érek.

Nehezen váltam el Olivertől, de sajnos nem volt más választásom. Viszont ha minden jól megy, akkor már a suli végén hozzá költözhetek.

Időközben elértem az úticélom.
Beálltam az udvarba és becsengettem.

James anyukája nyitott ajtót.

-Á, Nora! Gyere beljebb! - tárta ki az ajtót.
-Csókolom! Köszönöm. -léptem be az ajtón.

James a kanapén ült a nappaliban és fifázott.
Mikor meglátta, hogy én jöttem, letette a kontrollert és elindult felém.

-Szia! - köszöntem neki.
-Szia Nora! - ölelt át.
-Jól van, én most hagylak titeket beszélgetni. - mondta James anyukája, majd rám nézett. - Apád nem egészen két óra múlva jön.
-Rendben, köszönöm. - mondtam hálásan.

Ezzel kiment az ajtón, én pedig kettesben maradtam Jamessal.

-Gyere, ülj le. - invitált beljebb.

Leültem a kanapéra, James pedig kikapcsolta a játékot.

-Inni hozhatok valamit? - kérdezte.
-Aha. - bolintittam. - Mi van?
-Almalé, limonádé, víz és pezsgő. - sorolta.

Az utóbbinál felnevettem.

-Limonádé jó lesz.
-Hozom. - vágta rá, majd a konyha felé vette az irányt.

Nem sok időbe telt, míg egy teli pohár limonádéval visszajött.

-Na mesélj! - ült le ő is. - Van még szabály?
-Nincs. - mondtam vigyorogva.
-Ennek őszintén örülök. - mosolygott.
-De történt még más is. - mondtam.
-Mi? - kapta fel a fejét.
-Össze költözünk. - mosolyogtam.
-Ez klassz! Örülök nektek.
-Ez igazán kedves James. - mondtam őszintén.
-Semmiség. - mondta, majd tovább faggatott.

° ° °

Nagyjából mindent elmondtam neki.
Persze, csak azokat, amikről lehet tudnia.
Ő is mesélt Olíviáról.
Jó volt hallani, hogy jól megvannak.
Örültem, hogy végül minden rendben lett.
Jamessal nem lettünk egymásnak teremtve, de barátnak igazán jó.
Persze csak az után, hogy megváltozott.

Gondolataimból James anyukája szakított ki.

-Apukád most parkolt le a ház előtt. - mondta.
-Ó, megyek. - álltam fel.
-Nem kell, maradj csak. Addig is elbeszélgetek vele.

Ennek ellenére Jamessal kimentünk.

-... de ezek ellenére, Nora már nagyon jól van. Antibiotikumot adok neki és mehet is. - mondta apámnak.
-Remek.
-Szia apa! - léptem ki a nappaliból.
-Szia! Hogy vagy? - lépett elém. - Sokkal jobban festesz.
-Köszi. Jobban is vagyok. - mondtam, mintha eddig nem lettem volna jól.
-Örülök. Akkor mehetünk? - kérdezte.
-Persze. - mondtam, miközben átvettem James anyukájától a gyógyszert. - Köszönöm. - tettem hozzá.

Bólintott, majd intett és felment a szobájába.
James kísért ki minket.

-Örülök, hogy jól teltek ezek a napok. - mondta vigyorogva.
-Köszönöm. - néztem rá hálásan.

Beszálltam az autóba és apa lassan kihajtott a kapun.
Nem kellett sokat vezetnie, hiszen autóval az út meg sem kottyan.

-Mi jót csináltatok? - kérdezte.

"Ha te azt tudnád!" - gondoltam magamban.

-Pihentem, fifáztunk és beszélgettünk. - hazudtam.
-Ez elég unalmasan hangzik. - mondta.
-Ami azt illeti, nem volt az. - hazudtam tovább.

Nem vagyok büszke magamra, de nem mondhattam el az igazat.
Bár tehettem volna...

Pár perc után apa beállt a mi udvarunkba és kinyitotta az ajtót.
Egyenesen a szobámba mentem, hogy kipakoljak a táskámból.
Ledobtam magamról a ruhát és egy lazábbra cseréltem, mert elég meleg volt.

-A szennyest oda adhatod, kimosom. - kiabált fel apa.

Ezt is tettem. Levittem a szennyest a lenti fürdőbe, mert apa mindig ott mos, majd a konyhába mentem valami ennivalóért.

Nem keresgéltem sokat, ugyanis tudtam, hogy mit keresek.
Kivettem a hűtőből a tejet, majd a polcról a gabonapelyhet és egy tálban összekevertem.

Már indultam volna a szobámba, amikor apa mérgesen lépdelt felém papír cafatokkal a kezében.

-Ezt mégis mivel magyarázod? - kérdezte.
-Mit? - kérdeztem teli szájjal, de amint ezt megtettem már láttam, hogy mi is van pontosan a kezében.

A szabályok.
Sokkal inkább ami megmaradt a listából.

A tányér majdnem kiesett a kezeimből, amik remegtek és csak néztem magam elé.

-Meg tudom magyarázni. - kezdtem halkan.
-Nem, nem tudod. - mondta apa.
-De...
-Csalódtam benned, ismét. - tette hozzá.

Nem szólaltam meg, csak néztem magam elé.

-Ó, és Oliver apjától hallottam a kis tervetek. Nem mész te vele sehova, főleg nem költözöl vidékre. - folytatta.
-Nade apa!
-Viseld a következményeket. - mondta, majd otthagyott a konyhában.

Nem maradtam lent sokáig, megettem a kaját, ami időközben szétázott a tejben, majd felsiettem a szobámba.
Mérgesen előkaptam pár tiszta ruhát, illetve minden életbe vágóan szükséges dolgot és lementem.

Megálltam az ajtó előtt és vissza néztem.
Apa engem nézett és csak idegesen bólogatott.

-Szia... - mondtam, majd kimenetem a házból.