A Bébiszitter

16. fejezet

Megbántam, hogy hallgattam Emmára.
Hülyeség az egész.
Ha választanom kellene, Oliver és a tanulás között, Olivert választanám.
Ezt akkor is tudtam.
Talán csak nem akartam bevallani magamnak.
Úgy visszacsinálnám.
De nem lehet... Vagy talán mégis?

Szombat, 08:50

Későn keltem. Ennek egyetlen oka az, hogy sokáig fent voltam az este, és sírtam.
Nem tudom, mit gondolhat most rólam Oliver.
Hogy fogok ez után a szemébe nézni.
Hiszen olyan sok hülyeséget csináltam, amióta itt van.
De Ő, Ő soha nem koptatott volna le így. Mindig elnézte a butaságom és olyan kedves mindig.
Én meg...

-Jó reggelt királylány! -nyitott be.

Nem lehettem szép látvány kócos hajjal és kisírt szemmel.

-Szia! -köszöntem mosolyogva.
-Minden rendben?
-Persze miért?
-Csak mert látom, hogy sírtál.
-Á, hogy az! Semmiség. -mondtam.
-Rendben, ha te mondod. Csináltam kávét. Lejöhetnél meginni.
-Adsz egy percet?
-Neked még kettőt is. -mondta mosolyogva.

Nos, igen. Erről beszéltem.
Olyan kedves...

Felvettem egy pólót, és egy szürke melegítőt, mivel a héten elfelejtettem mosni, így nem volt más.

-Nem mostál igaz? -nézett rám nevetve.
-Nem. De legalább kényelmes a ruha.
-Gyakrabban is öltözhetnél így. -mondta Oliver huncut mosollyal.
-Remek. Akkor gyakrabban hagyom ki a mosást. -mondtam nevetve.
-Remek ötlet! Jut eszembe itt a kávé! -tolt elém egy bögrét.
Nem láttam a kávét, ugyanis a tetejére tejszínhabot nyomott.
-Oliver. -kezdtem.
-Igen?
-Sajnálom hogy tegnap bunkó voltam, csak tudod...
-Ugyan Nora, mindenkinek van rossz napja. -vágott a szavamba.
-Tudom, de nem...
-Nora! Semmi baj!
-Akkor jó.

Könnyebben ment mint gondoltam, és még csak magyarázkodnom sem kellett.

-Nora, volna egy kérdésem. -lépett közelebb Oliver.
-Igen? -néztem rá.

Erre elmosolyodott.

Talán csillogott a szemem? Vagy a hajam volt még kócos?

-Min mosolyogsz? -kérdeztem.
-Rajtad. -mondta egyszerűen.
-Azt észrevettem.
-Eljössz velem ma este moziba? -hagyta abba a vigyorgást.

Ez hirtelen jött
.
-Ez lenne a kérdés?
-Igen.
-Miért hívsz meg moziba, amikor tegnap bunkón visszautasítottam?
-Nora, Nora, Nora. Kislány vagy még.
-Mi a fenéről beszélsz? Tizenhét vagyok!
-Igen, tudom. De úgy viselkedsz, mint egy kislány.
-Mivan? -néztem rá értetlenül.
-Azért mert egyszer rossz napod van, és visszautasítasz, még nem fogok haragudni rád.
-Valóban?
-Valóban! -mondta, majd annyira közel lépett, hogy belevesztem a ragyogó, zöld szemeibe.
-A te hibád Oliver. -mondtam nevetve.
-Az enyém? -lépett el tőlem.
-Igen. Mert teljesen elveszed az eszem. -mondtam mosolyogva.

Oliver újra közelebb lépett és megcsókolt.

-Akkor? Este egy mozi?
-Nem is kérdés! -mondtam izgatottan, majd a nyakába ugrottam.

Reggeli után kimostam az összes szennyest.
Durva, hogy ennyi ruha összegyűlt azóta, amióta nem mostam. Sok volt így egyszerre, de az én hibám.

Délután, 16:40

-Nora! Kész vagy már? Ideje in...-nyitott be Oliver.
Csak egy alsónemű és egy melltartó volt rajtam.
-Oo, bocsi, én nem... vagyis... sajnálom...
-Kimennél? -néztem rá elvörösödve.
-Eszem ágában sincs. -mondta vigyorogva.
-Haha.
Ezután oda dobtam az egyik zoknim.
-Jól van, jól van. Megyek már.