Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

19. Bizalom

Úgy szedjük a lábunkat, mintha legalább is a mi életünk múlna rajta. Remélem nem lesz késő! Fogalmam sincs, hogy fogom megmagyarázni Regulusnak ezt az egészet, de bízom benne, hogy megérti majd. Végtére is, én is csak most szereztem tudomást a dolgokról!
- Csakhogy itt vagytok! – pattan fel idegesen Peter – Mi tartott idáig?  
Regulus hirtelen megtorpan és csak elkerekedett szemekkel mered az erőtlen Siriusra, mint aki nem akarja elhinni, amit lát.
- Ugye a vérfarkas karmolás nem fertőző? – már James hangja is idegesen cseng, pedig általában a legnagyobb bajt is humorral kezeli.  
- De az! – nyel egy nagyot Regulus.
- Ő meg mit keres itt? – förmed rá Peter.
- Én hívtam ide! – a bátyám mellé guggolok és segítek neki felülni – Nem lesz semmi baj! Itt a gyógyír. Ettől jobban leszel!
A szememmel intek Regulusnak, mire ő is leguggol mellénk. Óvatosan leveszi a dugót a fioláról és egy pillanatra tétovázni látszik.
- Mi lesz már? – türelmetlenkedik James.
Regulus sóhajt, majd óvatosan a beteg szájába önti a bájitalt. Ám alig telik el egy fél perc, mire Sirius erősen köhögni kezd tőle.  
- Mi történik?
- Megmérgezted? – ragadja meg James Regulust.
- Dehogy is! – mentegetőzik.
- Hazudsz!
- Ne! Hatásos! – kiáltok fel, mert Sirius sebei szépen lassan kezdenek beforrni.
A fiúk lecsillapodnak és körénk gyűlnek, hogy saját szemükkel is megbizonyosodjanak róla.
Sirius lassan kinyitja a szemét. Látom, hogy nehezére esik fókuszálni. Felszisszen és a sebeihez kap, amiknek már hűlt helyük se látszik.
- Hogy vagy? – kérdezem aggódva.  
- Jobban – feleli és rám mosolyog. Lassan felül, ám mikor megpillantja az öccsét, arcvonásai megkeményednek – Ez meg mit keres itt?
Regulus arca is hasonló érzelmekről árulkodik, de remélem nem most akarnak egymás torkának ugrani.
- Reggie nem csinált semmit! Ő gyógyított meg!
Sirius végig méri az öccét.
- Mióta érdekel téged, hogy élek vagy halok? – sziszegi.
- Fizetséget kapok érte!
- Ó, akkor már értem!
- Lényeg, hogy megmentett, nem? – csapok közéjük – Azt hiszem most fontosabb dolgokkal kéne foglalkoznunk! Van valami következménye egy vérfarkas karmolásnak?  
- Nem lesz! – csóválja a fejét Sirius - Szerencsére állatalakban karmolt meg.
- Hogy tessék? – kerekedik el Regulus szeme.
A Tekergők össze néznek, de Regulusnak gyorsabban vág az esze.
- Animágus vagy?
Sirius bólint. Regulus nem tűnik meglepettnek, vagy legalább is jól álcázza.
Sirius lassan feltápászkodik, de nem tűnik sem gyengének, sem betegnek. Ez határozottan jó jel!
- Köszönöm!
Regulus rezzenéstelenül állja bátyja tekintetét.
- Most pedig törölni kell az emlékeit! – jelenti ki James, azzal elő is rántja a pálcáját talárja zsebéből.
- Egyet értek! – áll a pártjára Peter is.
Regulus arcára hirtelen kiül a pánik, de ez a hangján nem érződik;
- Felesleges ezzel vesződnötök! – jelenti ki határozottan - Nem tudok semmiről! Sem azt, hogy miért vagytok itt, sem azt, hogy sebesült meg Sirius! Nincs okotok módosítani az emlékeimet!
Regulus jól forgatja a szavait, miközben végig megőrzi a hidegvérét. Ahhoz képest, hogy csak 14 éves ijesztően felnőttesen tud viselkedni.
Siriusszal össze nézünk és tudom, hogy mindkettőnknek ugyan az jár a fejében. Nem fogjuk azt a hibát még egyszer elkövetni. Regulus tud amennyit tud és joga van hozzá!
- Rendben! – szól Sirius – De, ha eljár a szád, még nagyon megbánod!
Regulus biccent, ám mégsem moccan.  
- Ha most visszamennék a kastélyba, lebuknék! Szükségem van arra a láthatatlanná tévő köpenyre!
- Ne is álmodj róla! – tiltakozik James.
Siriusszal megint össze nézünk.
- Add oda neki! – a hangja nem tűr ellentmondást - Ariah-val visszamennek a Mardekár klubhelységébe. Tudod, hogy nekünk úgy is maradnunk kell.
- De… - szólnék közbe.
- Nincs semmi, de! – emeli fel a kezét, hogy elnémítson – Ne aggódj, minden rendben lesz! James, add oda nekik a köpenyt!
James bosszúsan a kezembe nyomja a kincsét.
- Vigyázok rá! – ígérem.
- Benned meg is bízom!
- Jól van! Menjetek!
Tétován Regulusra pillantok, aki közelebb lép, hogy magunkra tudjam teríteni a csodaköpenyt. Ketten határozottan jobban elférünk alatta, mint hárman.