Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

15. A pletyka szárnyra kel

Persze mondanom sem kell, hogy nem ültem meg a fenekemen.
Kivárom, míg a Tekergők eltűnnek a láthatárról és aztán a nyomukba eredek. Nesztelenül suhanok végig a folyosón, mint az árnyék. Csak a lépteik visszhangja alapján tudom követni merre mennek, mivel már rég nem látom őket.  
Valóban nem a klubhelység felé tartanak, ahogy sejtettem. Sőt, mintha a park felé mennének, amit felettébb furcsállok. Már egészen sötét van odakint, ilyenkor nem szabadna kimennünk, mert nem biztonságos! Akkor mégis miért keresik a baj?
Hirtelen már nem hallom a lépteket, így megtorpanok. Egy páncél takarosában várakozom, de percek telnek el, még mindig semmi. Lassan kidugom a fejem, majd előrébb merészkedem. Belesek arra a folyosóra, ahonnan legutoljára hallottam őket, de csak egy kövér patkányt pillantok meg az Öreg Varázsló szobra mellett. Komolyan ezt a rágcsálót követtem egész végig?
Az állat szaladni kezd felém, mire felsikkantok és összehúzom a lábam. Szerencsére elslisszol mellettem és az egyik nyitott ablakon át kiszalad a parkba.
Én is kipillantok, de odakint nem látok semmi érdekeset. A táj nyugalmat áraszt, talán már túlzottan is nyomasztó nyugalmat. A Hold ragyog, a szél kellemesen lebegteti a fák ágait, ám egy erősebb fuvallat, váratlanul becsapja az orrom előtt az ablakot.  
Ekkor szaladó lépteket hallok magam mögül. Biztosan egy tanár! Már nincs időm elrejtőzni...
- Csakhogy megtalállak! Már úgy aggódtam!
Szerencsére Marlene kanyarodik be a folyosón lihegve, kezében a pálcájával világít. Az arcáról egyből le tudom olvasni, hogy nagyon mérges és biztos vagyok benne, hogy egy alapos fejmosást fogok kapni tőle.
- Szépen leráztál! Olyan rejtélyesen viselkedtél, hogy már azt hittem valami rosszban sántikálsz!
- Sajnálom! – mentegetőzöm– Tudom, hogy nem kellett volna faképnél hagynalak!
- Mi a fenét művelsz itt? Ugye nem ki akartál szökni? Telihold van, te ütődött!
- Azt gondolod vérfarkasok vannak odakint?
- Biztos él belőlük pár a Tiltott Rengetegben! És most előnyben vannak! Úgyhogy szerintem jobb, ha megyünk! Elég rémisztő odakint minden! – a hangja valóban riadtan cseng.
- Na, mi van veled bátor griffendéles? – ugratom játékosan.
- Dugulj el! Te se vagy olyan, mint egy mardekáros!
- Na az már igaz! Kicsit mindketten különcök vagyunk.
- Néha komolyan nem értem, miért ide osztott a Süveg – sóhajtja.  
- Néha én sem – sóhajtok egyetértően, azzal eloldalgunk a huzatos folyosóról.

Másnap nagyon érdekes dolgok történtek!
Először is kezdjük ott, hogy nemsokat aludtam az éjjel, mert folyamatosan zakatoltak a gondolataim. Megint rémálmom volt. Egy sötét erdőben álltam, ami a Tiltott Rengeteghez volt hasonlatos és valahol farkasüvöltést hallottam a távolból.
Egyből felriadtam, de körülöttem minden csendes volt. Marlene bogarat ültetett a fülemben! Nagy nehezen vissza aludtam, de akkor még nem is sejtettem, hogy az álmomnak valóban köze lesz a valósághoz.

A reggelinél már érezni lehetett, hogy valami van a levegőben. Mivel este olyan rosszul aludtam ezúttal nem keltem fel hajnalok hajnalán, így a nyüzsgő nagyterembe betoppanva legszívesebben elrohantam volna valami magányos helyre. Én ennyi emberre nem állok készen kora reggel!
Próbálok minél észrevehetetlenebbnek tűnni, ám mikor a Hollóhát asztala mellett sétálok el, akaratlanul is feltűnik, hogy valami nincs rendben. Az elsőévesek arca olyan sápadt, mint egy szellemnek, a nagyok csitítva vigasztalják őket.
Mielőtt leülhetnék, egy kéz kapja el karom, mire össze rezzenek.
- Hallottad mi történt?
Marlene arca olyan rémült, mint az előbb látott hollóhátas gólyáké.
- Nem, de most már nagyon szeretném tudni!
A lány félrevon a tömegtől.
- Egy vérfarkas merészkedett be a birtokra!
- Mi? Az kizárt! – hárítok.
- Nem, nem az! – rázza meg a fejét– A hollóhátasok farkasüvöltést hallottak és azt mondták láttak is valamit!
- Egy vérfarkast?
- Nem tudom, de valami gyanúst, az biztos!
- Szerintem nem kell hinni nekik. Alig múltak 11 évesek, ennyi idősen én az árnyékomtól is megijedtem.
- De a hollóhátasok nem olyanok, hogy csak úgy kitaláljanak valamit! Ráadásul a klubhelységük a legmagasabb toronyban van. Onnan az egész birtokot látni! Én hiszek nekik!
- Szóval erről pusmog mindenki? Az elszabadult vérfarkasról -morfondírozok és hirtelen eszembe jut az álmom.  
- Áh, szóval ti is erről beszéltek? – lép oda mellénk a semmiből Perselus – Ugye tudjátok, hogy a Tiltott Rengetegben valójában nem élnek vérfarkasok! Hiszen a farkas is csak ember, tehát ugyan úgy élnek, mint mi. Vagy legalább is hasonlóan – teszi hozzá, mintha csak valami viccet mesélne.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdezi Marlene, de én már sejtem hova akar kikötni Piton.  
- Arra, hogy ha egy farkas kószált tegnap a birtokon, az nem lehetett kívülálló!
Marlene falfehér arccal mered maga elé, majd sarkon fordul és elsiet.
- Marlene! – szólok utána, de lány addigra eltűnik a szemem elől.  
 Piton egy gúnyos mosolyra húzza a száját, mire legszívesebben felképelném.
- Ezt most miért kellett? Hogy jól ráijessz szegényre?
Piton nem felel, csak elégedetten somolyogva helyet foglal a Mardekár asztalánál, de én a nyomába eredek.
- Marlene nagyon félénk! Most teljesen halálra rémítetted!
- Az már nem az én bajom, ha egy griffendéles beszari!
- Fordulj fel! – sziszegem.
- Nana! – int – Ne nyiss ekkora szájat. Még a végén titeket fognak gyanúsítani!
- Ezt meg, hogy érted?
- Tegnap este láttak téged és Marlenet az Öreg Varázsló szobránál. Köztudott, hogy az egy titkos kijáró az iskolából.
- Titkos kijáró… De hát, - hápogok, mert fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék – Na várj! Ugye most nem akarsz megvádolni engem? – kérdezem villogó szemekkel.
- Csak mondtam – feleli, miközben kávét önt a csészéjébe, de a fekete ital a ruhájára fröccsen és nem az ő ügyetlenségéből – A fenébe – szitkozódik.
Felpattanok az asztaltól és megkeresem Marlenet, hogy megvigasztaljam, de nem találom a Griffendél asztalánál.  
- Lily! – szólok a vörös hajú lánynak – Nem láttad Marlenet?
- Én is aggódom érte! Most szaladt ki a nagyteremből és pityergett.
- Keressük meg!
A lány határozottan bólint, ám ekkor megtorpanok. Ebben a pillanatban a Tekergők lépnek be a nagyterembe. Az arcuk nyúzottnak és fáradtnak tűnik, de ami jobban aggaszt az az, hogy Remus nincs köztük!
Mikor Sirius meglát az arca először megkönnyebbültnek, majd dühösnek tűnik.
Húha, nem lehet jó passzban, állapítom meg.
- Minden rendben? – szaladok oda hozzá.
- Hol kószáltál tegnap este? – kérdezi olyan stílusban, mint aki tudja is a választ.
- Sehol! – vágom rá.
- Azt mondják láttak kószálni a folyosón!
- Lehet, hogy csak titeket láttak – válaszolom sejtelmesen.
- Biztos, hogy nem! Ha mi ki akarnánk szökni azt okosan csinálnánk!
- Mondjuk az Öreg Varázsló átjáróján át?
Sirius szeme villogni kezd.
- Ide figyelj, Ariah! Nem tudom mire célozgatsz, de ne ártsd bele magad olyan dolgokba, ami nem rád tartozik! Mi egész végig a klubhelységben voltunk!
- Szóval arról semmit sem tudsz, hogy tegnap beszökött egy vérfarkas a birtokra?
- Semmit! – vágja rá – Miért? Ki mondta ezt neked?
- Mindenki erről beszél!
Sirius elgondolkodva néz rám, azzal leül az asztalhoz, mintha ott se lennék.  
- Hol van Remus? – faggatózom tovább.
- Semmi közöd hozzá! – mordul rám, ahogy az apánk szokott, ha valamiről nem akar beszélni – A tegnapi kviddics edzésen megsérült, így most pihen.
- Értem…
- Indulhatunk, Ariah? – unszol Lily.
- Persze!
Vetek még egy pillantást a bátyámra, majd követem a vörös hajú lányt.

Marlenet végül az egyik lánymosdóban találjuk meg. Szőke tincsei kócosan tapadnak az arcához és a szemét törölgeti talárja ujjával. Sose hittem volna, hogy pont őt fogom sírni látni, így nagyon megijedek.
- Marlene! – sietünk oda hozzá mindketten.
A lány nem néz ránk.
- Mi a baj? – kérdezi Lily.
Szipogni kezd, majd megrázza a fejét;
 – Úgysem értenétek meg!
- Dehogyis nem! – bíztatja tovább Lily – Nekünk bármit elmondhatsz!
Marelne félve felpillant, mire bátorítóan rámosolygunk.
- Csak ez a vérfarkas dolog aggaszt engem! Piton szerint valaki vérfarkas a Roxfortból.
- Ne hallgass Pitonra! – legyintek – Tudod, hogy egy hazug féreg!
- És ha ezúttal tényleg nem hazudik? Tudjátok, hogy a szüleim aurorok és őket már támadta meg vérfarkas! Hónapokig ápolták őket a Szent Mungóban, és sokáig azt hittem nem épülnek fel!
Lilyvel egymásra nézünk.
- Az rendben van, ha félsz!  - nyugtatom – Mindenki le tudja győzni a félelmeit!
- Ah, igen – sóhajtja – De azért nem találkoznék össze egy vérfarkassal!
- Egyikünk sem – nevet fel Lily, hogy oldja a hangulatot, mire Marlene arcán is megjelen egy halvány mosoly – Ne aggódj, valószínűleg csak egy pletykáról van szó! Ha valóban baj lenne, akkor Dumbledore vagy McGalagony szólt volna!
- És mi mindig itt leszünk neked! – vígasztalom.
- Köszönöm lányok! – ölel át, minket Marlene. Letörli a könnyeit, megmossa az arcát, kifésüli a haját és újra ugyan az az életvidám lány lesz, aki eddig is volt.