45. fejezet

17 1 0
                                    

Chrollo szemszöge:

- Most mégis mi a francot csinálunk? - tette fel a fantasztikus kérdést a doki, miután hallottuk Kazaki fenyegetését. 

- Mindent a terv szerint csinálunk, annyi eltéréssel, hogy Gon és Killua párosa Shopi keresésére koncentrál - felelte higgadtan a láncos.

- Rendben - bólintott a tüsi hajú.

- Amint besötétedik behatolunk az épületbe. 

- Mi lesz, ha nem jön be a terv? - kezdte a doki - Az életedbe is kerülhet Kurapika. Nekem ez túl nagy ár.

- Be kell, hogy váljon - jelentettem nemes egyszerűséggel.

- Honnan tudod, hogy azok a szabályok..

- Én hoztam azokat a szabályokat, működni fog a terv.

- Nem bízok benned. Arra is játszhatsz, hogy Kurapika meghaljon.

- Nem mondom csábít ez az eshetőség, de van bennem annyi, hogy ne így végezzek vele. Nem mellesleg, van egy pár vadász ismerősöm, akiket élve szeretnék látni.

- Nem hiszek neked.

- Hagyd Leorio! Nem fogok meghalni. E miatt ne aggódj - próbálta nyugtatni a lánchasználó.

- Ezt még te sem tudhatod - mordult egy utolsót a doki, majd csend ereszkedett a furgonra, egészen naplementéig.
Mikor sötétedni kezdett, kiszálltunk az autóból, s csapatokra oszlottunk. Hisoka és a doki hátul mentek be, a tüsi hajú és Dér Jankó ballról, a láncos, a kiscsaj meg én jobbról. Egyikünk se próbálta a főbejáratot használni. 

- Tudod, ha feloldanád a Nened, nem kerülne veszélybe az életed - próbálkoztam a láncosnál.

Az még csak válaszra sem méltatott. Egy könnyed ugrással felpattant az ablakpárkányra. Ott felnyúlva megmarkolta a második emeleti ablak párkányát, s felhúzta magát.

- Segítsd fel Maiyat! - adta ki a parancsot. 

- Azt várhatjátok.

- Kösz Kurapika, de nem szorulok segítségre.

A csaj elrugaszkodott,  s egyből a második ablak párkányába csimpaszkodva felküzdötte magát. Én a láncos módszereit utánozva szintén felhúztam magam. Mire felértem a lánchasználó már betörte az ablakot, egy hang nélkül. Bemásztunk, s körül néztünk. Látszólag senki nem tartózkodott a közelünkben. Egyszer csak halk sistergő hangot halottam a hátam mögül. Megfordulva konstatáltam, hogy a kiscsaj haja rövidebb lett, s mellette repked egy kis kék madár.

- Kibocsájtó vagy? - kérdeztem a madarat vizsgálgatva.

- Mi közöd hozzá? - azzal intett egyet a kezével, s a madár kireppent a szobából - Előre küldtem, felderíti nekünk a terepet.

- Nem is rossz - susogta oda a csajnak a láncos. 

Kis ideig vártunk, s mikor a madárka visszatért, elindultunk.

- Kiki szerint ezen az emeleten jelenleg nem tartózkodik senki, de azért legyünk óvatosak - jelentette a lány. 

Elindultunk felfelé, egy árva lélekkel se találkoztunk, ami számomra kissé gyanús volt. A harmadikra érve, azonban egyszer csak összefutottunk Dér Jankóék csapatával.

- Meg van Shopi -  lihegte a tüsi hajú - de nem tudjuk kiszabadítani. Ő nem is látott minket. A liftaknában van lelógatva, a legfelső és az az alatti emelet közt.

- Hogy találtátok meg? - kérdeztem.

- Még a Mennyek Arénájában küzdöttünk a liftaknában, s lefelé közlekedtünk is benne. Gondoltam itt is megpróbálhatnánk, mivel le van zárva a lift, senki nem fogja használni, és kicsi az esélye, hogy észre vesznek. Killua szétfeszítette az ajtót a harmadikon, mikor felfelé indultunk volna, feltűnt, hogy valami lóg fent. Killua elkezdett felfelé ugrálni egyik faltól a másikig. Azzal volt csak a gond, hogy bár a lift ajtajai le vannak zárva, áram még van a liftben.

A fehérke felmutatta két tenyerét, azon kisebb égési sebek voltak. 

- Hogy hozzuk ki onnan? - kérdezte a láncos.

Végig gondoltam a dolgokat, s ekkor eszembe jutott valami.

- Gyere velem! - szóltam oda a szőkének - Van egy ötletem, de sajnos te is kellesz hozzá.

- Killua! Ti haladjatok a terv szerint. Tüntessétek el a civileket, ha találtok az épületben - adta ki a parancsot a lánchasználó, majd rám nézett - Indulunk még ma?

Elengedtem a fülem mellett a beszólását, s elindultam a legfelső emeletre.

- Maiya! Engedd előre  a kis madarad, s derítsd fel, van-e valaki a környékünkön.

Így is tett, s pár perc múlva meg is tudtuk mi szerint a felső emeleten vannak páran, de a lift könyékén senki. Felérve egyből a lifttel találtuk szembe magunk. A lépcső mellett volt az ajtó, amit neki is álltam szétfeszíteni, nem kis erőfeszítéssel.

A Testvér (át írás alatt)Where stories live. Discover now