A Testvér (át írás alatt)

13. fejezet

Megfagyott körülöttem a világ. A fejem mellett elsüvítő golyó célba talált. Tudtam Chrollo halk nyögéséből. Lehunytam a szemem, hátha felébredek a rémálomból, de nem. Mikor kinyitottam ugyan úgy az a vigyorgó szőke szörny állt előttem. Lassan megfordultam. Chrollo a földön térdelt, s a hasára szorította a kezét. Az ujjai közül vér csöpögött a fűbe. Végre sikerült átvennem az irányítást a testem felett, melytől a rémület és a pánik egy percre megfosztott. Letérdeltem Chrollo elé, s lefejtettem az ingét  görcsösen markolászó ujjait a sebről. Egyik lábamat felemelve letéptem a farmerom térdtől lefelé, s összegombócozva a sebre nyomtam.

- Na szóval, jól nézd meg, mielőtt még meghal! Mert ha nem segítesz ez lesz mindenki sorsa. Mindenkié akit szeretsz. 

Nagyon lassan, szinte észrevétlenül belenyúltam a nadrágom zsebébe, s előhalásztam az életmentő öngyújtómat. Felegyenesedtem, s kattintottam. Egy lendületes ugrással a  nagybátyám előtt termettem, s már majdnem sikerült megérintenem, mikor egy hatalmas fekete hajzuhatag kitakart mindent a szemem elől, s három hegyes tű feszült a torkomnak, aminek hála, egyből lehűtöttem az izzó testem.

- Ohh, azt el is felejtettem mondani, hogy felbéreltem egy kedves barátodat testőrnek - bökte ki gúnyos hangon a szőke.

Nem kellett hozzá ez a mondat, így is tudtam a mindent kitakaró hajból és a torkomat szúrkáló tűkből, hogy kivel állok szemben. Lassan ellépett tőlem, s felemelte fejét, így jóval magasabb volt nálam. 

- Illumi Zoldyk - mondtam gúnyos mosollyal a számon, holott tudtam Illumi ellen vajmi kevés esélyem van.

- Felbéreltem, hogy védjen meg, ha elfajulnának a dolgok. Remélem örülsz a találkozásnak.

- Felettébb boldog vagyok - sziszegtem össze szorított fogakkal.

- Tedd mozgásképtelenné! - köpte oda a parancsot Illuminak, s hátat fordított nekünk, majd a táborunk felé vette az irányt.

Ez volt a legnagyobb hiba amit elkövethetett, hisz így már csak Illumira kellett koncentrálnom. Azonban, eszem ágában sem volt megküzdeni a férfival. Hirtelen hátraugrottam, s nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy a nagyobb vérveszteség ellenére, Chrollo talpra állt, s a fának dőlve, remegő térdekkel előre hajított egy kést, amint kitértem az útjából. Illumi kikerülte a támadást, de kizökkentette őt az, hogy a bátyám még mindig képes küzdeni. Kihasználva a döbbenetét Chrollo hóna alá bújtam, egyik kezemmel átkaroltam a hátát a másikkal a megfogtam azt a kezét, mellyel erőtlenül a véres rongyot próbálta rászorítani a sebére. Nyomni kezdtem a kézfejét, hogy egy kicsit csillapodjon a vérzés, majd minden erőmet összeszedve rohanva indultunk az erdő mélye felé. Nem érdekelt, hogy a cuccaink ottmaradtak, csak ki akartam jutni ebből a földi pokolból. Nem érzékeltem, hogy Illumi követne, ami egyszerre volt nyugtató és ijesztő. Futottam ahogy a lábam bírta, de Chrollo lassan teljes testsúlyával nehezedett rám, amitől lelassultunk, majd végül szinte teljesen megálltunk.

- Bírd ki még egy picit kérlek - nyöszörögtem neki, miközben próbáltam tovább rángatni.

- Vigyázz! - szuszogta alig hallhatóan.

Gyorsan felkaptam a fejem, s ismét szemben találtam magam Illumival. Chrollot lefektettem a földre, s fölé hajoltam, nehogy Illumi még nagyobb kárt tegyen benne. A kezem csúszott a vértől, így nem voltam képes meggyújtani az öngyújtót. Illumi már csak egy méterre volt tőlünk, három tűvel a felsőm ujját a földhöz rögzítette, így már a karomat sem tudtam mozgatni. Odaérve leguggolt hozzám, s a szemembe nézett. Egy tűt ismét a torkomhoz nyomott, majd megszólalt.

- Mutatnom kell valamit - azzal felállt, kivéve a tűket a felsőmből, így újra szabaddá téve - ha meg akarod őt menteni, gyere velem!