A Testvér (át írás alatt)

15. fejezet

- Mit tett vele? - a hangom reszketős volt a sokktól.

- Ez az egész igen csak hosszú sztori. Hisokának volt veletek egy kisebb kalandja  a Mennyek Arénájában igaz? - bólintottam - Miután eljött tőletek felkeresett engem, hogy beszámoljon az öcsém fejlődéséről, s hogy megigyunk valamit. Az idő alatt, míg együtt voltunk, felkeresett a nagybátyád, Kazaki. Elmondta, hogy a feladatom annyi volna, hogy megvédjem őt, még azt is megadta melyik hajóra kell szállnom ahoz, hogy ott kössek ki ahol ő táborozik. Hatalmas összeget ígért, ha elvállalom, így igent mondtam. Hisoka úgy döntött velem tart egy darabon. Eljöttünk hát ide, s megismerkedtünk a megbízómmal. Azt mondta nem jelent neki gondot, ha Hisoka is marad, de neki nem fizet semmit. Hisoka nem tervezett pár napnál tovább velem maradni. Azonban mikor a megbízónk elárulta a nevét megváltoztatta a véleményét, naradni akart. Minden bizonnyal Daiki Akimoto az apád volt - ismét bólintottam - Az ő nevén, az ő külsejével bérelt fel, Hisokát pedig roppantul érdekelte a férfi. A dolgok akkor kezdtek elfajulni, mikor Kazaki közölte velünk, hogy téged el kell fognunk, Chrollot pedig meg kell ölnünk, majd felfedte elöttünk a valódi kilétét. Hisoka kijelentette nekem, hogy ebben nem vesz részt, ugyanis Chrollo még nem kapta vissza az erejét, így kevésbé lenne szórakoztató a harc. Eltervezte, hogy legyőzi a nagybátyádat. Mikor azonban rátámadt, Kazaki kisebb sérülések árán legyőzte őt, s valamilyen számomra ismeretlen technikát használva ilyenné tette. Fogalmam sincs mi ez, vagy hogy egyáltalán vissza lehet e csinálni, de arra kérlek, felejtsd most el azokat amiket ellened tettem és segíts Hisokán.

Legalább egy teljes percbe telt, mire feldolgoztam azt amit mondott. 

- Nem tudom elfelejteni, hogy gyötörted Kilut - mondtam végül - de segítek. Nem érted, hanem érte teszem. Azért, mert lehet bármekkora mocsok, sokszor számíthattam rá.

- Köszönöm.

- Ne! Így legalább kvittek leszünk. Egyébként semmi ötleted, hogy mit tehetett vele? Olyan mintha kiszívta volna belőle az életet. Hogy csinálta egyáltalán?

- Nincs ötletem. Lehajolt hozzá miután mozgáyképtelenné tette, és mondott neki valamit, amit nem hallottam. Aztán kezdődött el a változás a a férfi külseén. Kazaki megkért hogy rejtsem el őt előletek, így is tettem, de nem árultam el neki, hogy hova hoztam. Próbáltam már nála mindent, hátha észhez tér, de mintha csak egy báb lenne. Nem reagál semmire, azt tehetek vele amit csak akarok.

A hátunk mögül halk köhögést hallottam.

- Chrollo - suttogtam, majd elindultam vissza a mostohabátyámhoz.

Chrollo a fapad oldalát markolászva próbálta ülő helyzetbe küzdeni magát, de mivel ereje nem igen volt, így még  egy centire sem tudta felemelni a felsőtestét. Odaléptem fölé, s mindkét vállát megsimítottam, amitől abbahagyta az erőlködést.

- Ne mozogj, még felszakad a sebed! Sok vért vesztettél, pihenned kell. - mondtam gépies hangon.

- Hol vagyunk? - érdeklődött halkan.

- Illumi hozott ide. Ez egy régi bunker.

- Te nem sérültél meg?

- N..nem, én jól vagyok - valahogy furcsa érzés fogott el attól, hogy félholtan is értem aggódik

- Rendben - mondta remegő hangon, majd lehunyta szemeit.

- Chrollo? Chrollo! - ráztam meg finoman, de mindhiába, eszméletét vesztette ismét.

Illumival később átbeszéltük a tervet ami a sziget elhagyásáról szólt

- Amint Chrollo képes lábra állni, én kimegyek és felderítem a terepet. Ha minden rendben, kijöttök majd a lehető leggyorsabban elhagyjátok a szigetet. Megpróbálok szerezni nektek egy csónakot, vagy egy hajófuvart

- Mi lesz Hisokával?

- Azt gyanítom, meg kell ölnünk Kazakit. Bár lehet az sem segít. Minden esetre itt marad velem. Ilyen állapotban nem vihetjük emberek közé.

- Rendben, de vigyázz rá!

- Vigyázni fogok. Valahogy biztosan meg lehet őt memteni. Csak nem végleges ez az állapot.

- Megmentjük, meg kell mentenünk. De bevallom, meglep, hogy te is képes vagy aggódni valakiért - egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne szóljak be neki.

- Nem tudsz te semmit rólam.

- Elég volt látnom mit tettél Killuával.

- És azt tudod miért tettem?

- Nem érdekel! Erre nincs olyan magyarázat, ami elfogadhatóvá tenné a dolgot. Túl sokat szenvedett miattad az a fiú.

- És még mennyit fog azért amit most csinál.

- Ha hozzá érsz egy ujjal is, a saját kezemmel öllek meg - felálltam a székből és két kézzel az asztalra csaptam, s áthajolva a bútoron az arcába mondtam a szavaim

- Nem áll szándékomban bántani. Sosem állt. Meg akartam védeni attól, ami miattatok vár rá.

- Miattunk? Hiszen mi vagyunk a családja. Az életünket adnánk érte.

- Fogjátok is. Ahogy ő is, ha nem törikmeg időben.

- Te meg mi a fenéről beszélsz?

- Az apánkról. Szilva Zoldyck. Biztosan hallottál már róla.

- Találkoztam is vele - vissza ültem a székre.

- Találkoztatok? - nézett rám értetlenül.

- Igen. Yoorksheenben, az aukción ő és a nagyapád volt felbérelve Chrollo kiiktatására. Én és Kurapika voltunk a Nostorade lány testőrei. Kurapika mondhatni együtt dolgozzott apádékkal. Én csak összefutottam vele egy folyosón és óvatosságra intett gúnyt űzve testőri mivoltomból. Mit akar ő Killuától?

- Azt, hogy visszatérjen a családhoz. Azt, hogy ismét olyan legyen mint mi.

- Hajrá, azt megnézem, hogy bármit is elér nála - nevettem el magam

- Meg fog ölni titeket, ami talán elég törés lesz Kilu szívének ahoz, hogy ismét irányítható legyen.

- Nem engedem neki - mondtam nemes egyszerűséggel - ha kell az egész családoddal megküzdünk Killuáért.

- Meghaltok. De ez engem nem izgat. Csak az, hogy Kiluval mi lesz. Nem akarom, hogy keresztül menjen ezen. Otthon kellett volna maradnia, mára már elfelejtett volna titeket.

- Minket lehet, de Gont soha.

- Lehet, de jobb lenne neki. Ahogy Allukának is.

- Egyikőjüket sem hagyjuk, hogy bántsák, megnyugodhatsz. És ha védeni akartad, ha nem, nem ment fel az alól, hogy bántottad őt. És most, elmegyek aludni ha megbocsájtasz.

- Menj csak, de azt jegyezd meg, ha eljön a nap, mikor apánk elmegy Killuáért, meneküljetek, ne harcoljatok. Azzal semmit sem értek.

Válaszra sem méltattam, csak neki álltam neágyazni a földön, Chrollo ágya mellett. Illumi is kis idő után felállt, majd Hisoka szobájának ajtajába neki dőlt a falnak, s úgy igyekezett elaludni. Egészen nyugodt éjszakám volt, hajnal felé azonban recsegésre ébredtem.