A Testvér (át írás alatt)

28. fejezet

Felérve, szinte berúgtam a Gonék szobájába nyíló ajtót.

- Mi történt? - kérdeztem lihegve, mivel futottunk a hotelig.

- Üljetek le, mert ezek ketten nem mondanak semmit amíg nincs itt mindenki - bökte oda Leorio.

- Összehívtatok mindenkit? - kérdeztem miközben körülnéztem.

Gon, Leorio és Kurapika Gonék ágyának szélén ültek, Chrollo az ágy mellett, Killua pedig az ággyal szemben állt.

- Mint láthatod - flegmázott Chrollo.

- Neked nem osztottunk lapot - torkolta le Leorio - kezd el végre Killua!

- Az a helyzet, hogy ma reggel megtudtam, hogy Kazaki Illumitól csak annyit tudott meg, hogy melyik hajóra szálltatok. Valószínűleg felkereste a hajó kapitányát, ugyanis a hajón amivel idejöttetek, megtalálták a legénység és a kapitány holtestét. A kapitánynőt megcsonkították, úgy tűnik vallatták. Fontosak lehettetek neki, mert elég sokáig bírhatta, mivel az ujjait levágták, s a levágott ujjak egyikén sem találtak körmöt - mégis, hogy tud erről ilyen higgattan beszélni Killua? -Akkor adhatta meg magát, mikor a szemeit vájta ki. Szívós nő lehetett....

Chrollo kiviharzott a szobából.

- Bocsánat - tekintve, hogy a hányás környékezett, utána indultam.

Chrollo az ajtótól nem messze a falnak dőlve állt, és a plafont méregette. Mikor odaértem hozzá halkan megszólalt.

- Megölte Avát. Megkínozta és megölte - miközben beszélt lassan guggolásba csúszott, s lehajtotta a fejét.

- Sajnálom Chrollo.

- Az az ostoba pedig a végsőkig védett engem. Úgy bántam vele mint egy ronggyal, nem akartam tőle semmit a szexen kívül, ő mégis szeretett engem. Tudta, hogy milyen ember vagyok, tudta, hogy gyilkolok és lopok, mégis szeretett.

Letérdeltem hozzá, és magamhoz húztam, amitől a térdei koppantak a földön. A fejét az állam alá szorítottam, ő finoman megmarkolta két kézzel az inget a hátamon.

- Megfizet ezért Kazaki. Megfizet mindenért.

- Attól még Ava halott marad - dörmögte a mellkasomba.

- Nem akarok zavarni, de hálásak lennén, ha velünk is megosztanátok mi is történik most - szólt kilépve az ajtón Kurapika.

Nem tűnt feszültnek, de láttam rajta, hogy nem tetszik neki az, hogy Chrollot a karjaimba tartom.

- Megyünk, csak egy perc.

- Siess! - enyhe fintorral az arcán visszament.

- Visszamegyek és elmondom, hogy ki volt Ava. Neked nem muszáj bejönnöd, majd elmondom mi volt.

- Nem, vissza megyek.

Azzal felálltunk és vissza mentünk a szobába.

- Bocsánat, hogy csak így kirohantunk - kezdtem bele a mondandómba amint becsuktam az ajtót - A hajó kapitánya Avaron, hogy is mondjam, fontos volt Chrollo számára.

- A szeretőm volt - mondta Chrollo elhaló hangon.

- Szóval Kilu, megkérdezhetem, hogy te honnan tudsz ezekről a dolgokról?

- Tudjátok.. izéé nekem is van egy informátorom, akit ha minden igaz, holnap ti is megismertek, ugyanis idehívtam. A kérésemre kicsit szaglászott Kazaki után, így bukkant rá a hajóra, benne a holttestekkel. Holnap beszélhetsz vele a részletekről.