Kurapika egyből megtalálta azt az éttermet amiről beszélt. Beültünk, s ő rendelt is ételt a számunkra. Teljesen rábíztam magam. Csodás ebéd volt. Olyan mesebeli. Beszélgettünk, tervezgettünk mintha semmi gondunk se lenne a világon. Mihelyst végeztünk az ételekkel elmentünk sétálni. Szinte el sem hittem, hogy aki mellettem áll az Kurapika. Végig fogta a kezem, és ami a legmeglepőbb, szinte folyamatosan mosolygott. Mintha kicserélték volna. Látva, hogy ő mennyire elengedi magát, én is lazítottam és máris egy rózsaszín buborékba kerültem. Azonban ez a buborék elég hamar kipukkadt. Pontosabban kipukkantották.
- Pika? Te vagy az? Már egy hónapja híredet sem hallom - szólította meg valaki Kurapikát.
Mindketten megfordultunk.
- Fuyuko? Te mit keresel itt? - kérdezte Kurapika.
Aki megszólította egy magas, karcsú nő volt, derékig érő, egyenes éj fekete hajjal és égszínkék szemekkel. Egy fekete miniszoknyát és egy smaragd zöld toppot viselt. Odament Kurapikához, megmarkolta a fenekét majd az állát két ujja közé csippentve felfelé emelve a fejét lekapta a döbbenettől lebénult fiút. Köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerűn nem bírtam feldolgozni, hogy mi történik. Mikor végre elszakadtak egymástól kérdőn néztem Kurapikára.
- Fuyuko nézd, ez nem a legalkalmasabb pillanat a beszélgetésre - szólt Kurapika vagy két métert hátrálva a nőtől.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy beszélgetni akar - mondtam a nőt méregetve.
- A kis csajnak igaza van. A pénzemet akarom cicám.
- Még is milyen pénzt? - kérdezte a szőke.
- Milyen kis feledékeny vagy bogaram. Na had világosítsalak fel. Nélkülem sosem érted volna el a céljaid. Bár ami igaz az igaz, meztelenül és részegen egy sötét szobában könnyű ígéreteket tenni. Azt mondtad, ha végeztél a piszkos ügyeiddel visszajössz és gazdaggá teszel. Tekintve, hogy ezzel a görccsel mászkálsz kézen fogva, erősen kétlem, hogy visszaterveztél volna jönni. Tehát kérem a megígért gazdagságom.
Próbáltam reménykedni abban, hogy Kurapika azért volt meztelenül egy sötét szobába, mert megkínozták és nem azért mert... nem inkább nem képzelem el miket csinálhattak ezek ketten.
- Figyelj Fuyuko! Nem beszélhetnénk erről egy alkalmasabb helyen, egy alkalmasabb időpontba, négy szem közt?
- Jaj ne is zavartassátok magatok, én már itt sem vagyok - mondtam, helyesbítek kiabáltam, majd tempós sétával elindultam visszafele a hotelhez.
- Ne Shopi várj! - Kurapika utolérve elkapta a karom.
- Ne érj hozzám! - próbáltam elrántani a kezem - menj csak vissza a nőcskédhez és tedd gazdaggá, majd faljátok fel egymást vagy bánom is én, csak hagyj engem békén!
- Shopi hidd el, ha meghallgatsz megérted majd.
- Hát nem te mondod mindig, hogy nem értek semmit? Ezt sem fogom felfogni a pirinyó agyammal.
- Ne csináld ezt kérlek! Semmi okod haragudni rám, ez akkor volt mikor még nem voltunk együtt.
- Nem érdekelnek a részletek. Eressz el! - mivel ezúttal sem engedett, dühömben durvább módszerhez folyamodtam. Előkaptam a gyújtót, s amilyen gyorsan csak tudtam meggyújtottam és újra zsebre tettem. A szabad kezembe összpontosítottam a hőt. Abban a pillanatba ahogy izzani kezdett a bőröm megmarkoltam a fiú nyakát. Azt akartam, hogy nyoma maradjon, ott ahol jól látszik ezért esett a nyakra a választásom. Kurapika felszisszent, majd elkerekedett szemekkel hátrált néhány lépést.
- Én mondtam, hogy ne érj hozzám - gúnyos mosolyra húztam a szám majd futva indultam a hotel fele. Mire odaértem, már folytak a könnyeim.
Hogy kattanhattam be ennyire? Bántottam őt. Felrohantam az emeletre ahol a szobáink voltak, végig a folyosón. Mikor beléptem volna a szobába egy kar csattant az ajtónak elállva az utam.
- Mi történt? - kérdezte Leorio - Hol van Kurapika?
- Ő még maradt szórakozni - mondtam lehajtott fejjel.
- De mi történt? Mi az, hogy maradt?
- Hagyj békén Leorio! Ottmaradt, majd jön.
Azzal ellöktem a karját ami az utamban volt és bementem a szobába. Lefeküdtem az ágyra, és belefúrtam a fejem a párnába. Nem tudtam, hogy mi bánt jobban, az hogy egy másik nővel csókolózott, vagy az, hogy képes voltam dühömben megégetni. Egyszer csak kicsapódott az ajtó.
- Most szépen elmondod, hogy mi történt! - tört rám Chrollo.
- Nincs baj - motyogtam a párnákba.
- Leorio szinte berúgta az ajtómat és ami durvább, hogy meg kért, érted? Megkért, hogy faggassalak ki, mert te sírva jöttél vissza, Kurapikának meg nyoma veszett. Szóval most kinyitod a kicsi szád és beszélsz, mert épp fürödni készültem, de az a zakkant nem hagyott békén.
- Kurapikának semmi baja, egy másik nővel van - ültem fel.
- Milyen nővel? - leült az ágyra velem szembe.
- Oda jött hozzánk valami nőcske, megcsókolta Kurapikát majd fecsegett valamit a közös múltjukról.
- Ezért vagy így elkenődve? Pont most mondtad, hogy a közös MÚLTJUKRÓL beszélt, és hogy a nő csókolta meg, nem pedig fordítva.
- Akkor is. Miért nem beszélt nekem erről a nőről?
- Te meséltél neki Hisokáról?
Lesütöttem a szemem. Egyre inkább bűntudatom volt.
- Különben meg, ha valaki mást választ, lépj tovább. Vagy hiányoznának a vörös szemei? Mert megoldhatom ha arról van szó.
Pofon akartam vágni, de ezúttal elkapta a csuklóm és most én kaptam egy csattanóst. Zsibbadt picit az arcom.
- Többször nem fogsz megütni - mondta szinte vicsorogva - nem vagyok egy kutya, akit csapkodhatsz, ha nem tetszik amit teszek. És most szedd össze magad és ne hisztizz a semmin, vagy kapsz még egyet egy hideg zuhany társaságában.
Elengedte a csuklómat, és magamra hagyott a szobában.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Testvér (át írás alatt)
Hayran KurguEz egy HxH fanfictyon. Shopi mindig is utált választani. Félt attól, hogy megbánja döntését bármiről is legyen szó. Most pedig két olyan ember között kell választania akik fontosak számára. Vagy segít a bátyának, ezzel elárulva a fiút akit szeret...
