A Testvér (át írás alatt)

40. fejezet

Maiya szemszöge:

Szereti őt. Szinte biztos voltam abban, hogy Killua érez valamit Shopi iránt. Ahogy az a csaj hozzáért, majd megpuszilta. Előtte ott jópofizott velem, utána meg rámászott Killuára.
Már az elején sejtenem kellett volna. Ő az egyetlen itt aki Kilunak hívja. Nem értem miért nem mondja el Killua. Nem tartanám vissza, ahoz túl fontos nekem. De ezt nem hagyom ennyiben. Velem nem lehet szórakozni. Ha ő mással van, akkor én is keresek valakit. Felpattantam a fotelből.

- Beszélek Shopi bátyával - súgtam oda Killuának.

- Minek? Mit akarsz tőle?

- Az legyen az én titkom - kacsintottam rá majd kimentem.
Reménykedtem benne, hogy utánam jön majd. Kopogás nélkül bementem a szomszédos szobába. A férfi kint ült a teraszon, nekem háttal. Halkan odaosontam mögé, majd beszélni kezdtem.

- Te sem aggódsz túlzottan a húgodért.

Válaszképp csak szívott egyet a cigarettájából. Közelebb merészkedtem hozzá, s megfogtam a vállait. Az ingen át is éreztem milyen izmos.

- Ne érj hozzám! - sziszegte kifújva a füstöt.
Mivel ellökni nem lökte el a kezem, gyors mozdulattal, nehogy megtudjon állítani, becsúsztattam az inge alá a kezem. Hihetetlenül puha bőre volt, s alatt feszes, kemény izmok.

- Azt mondtam ne érj hozzám! - kapta el a csuklóm.

- Miért ne? Ennyire csúnya lennék?

- Fogd be! Nem is ismerjük egymást.

- Ne mond, hogy nem voltál még olyan nővel, akit nem ismertél!

- Te nem vagy nő. Csak egy kislány.
Felállt a székből, s elengedve engem befelé vette az irányt a szobába. Elkaptam a karját, s vissza akartam tartani. Szükségem volt rá a tervemhez.

- Várj már! - mondtam.

Ismét elkapta a csuklóm, berángatott a szobába, s lendületesen nekilökött a falnak.

- Süket vagy ostoba vagy? NE ÉRJ HOZZÁM! - minden szót jól megnyomott, abban reménykedve, így értek majd a szóból.

Csalódnia kellett, úgy tűnt a titokzatosságom megtette a hatását ugyanis ekkor kopogtatott az ajtón Killua ami miatt cselekednem kellett.

- Szabad? Maiyat keresem.

Mielőtt még Chrollo válaszolhatott volna, elrugaszkodtam a faltól, rávetettem magam a férfire, aki a lendülettől egyensúlyát vesztette, s meg kellett támaszkodnia az ágy szélén. Én gyorsan felpattantam az esésből, s az ágyra mászva elkaptam Chrollo gallárját.

- Én akkor bemegyek - mondta határozottan Killua, s már nyílt is az ajtó.

Teljes erőmmel magamhoz rántottam a férfit, s az ajkam az övére szorítottam. Chrollo belemarkolt a hajamba, s eltépett magától.

-Undorító - törölte meg a száját.

Killua döbbenten nézett minket. Majd ez a döbbenet átment dühbe. Ökölbe szorított kezeiből pattogtak a szikrák.

- Látom jól elbeszélgettek - mondta, majd sarkon fordult, s becsapva maga mögött az ajtót elhagyta a szobát.

- Hmm milyen cseles vagy - dörmögte Chrollo - ez az egész arra ment ki, hogy meglásson velem. Miért?

- Nem tartozik rád - szóltam, majd indultam is Killua után.

- Tekintve, hogy engem használtál fel a kis játékodhoz, kezdj el gyorsan csicseregni - rúgta ki a lábam egy gyors mozdulattal.

Durva férfi. Hogy képes bárki is megmaradni mellette? Lehet, hogy jóképű, de erőszakos.

- A húgod és Killua közt egészen biztos, hogy van valami - mondtam feltápászkodva a földről.

- Szomorú. Tudom hogy Shopinak mennyire nincs ízlése, azonban erősen kétlem, hogy kikezdne a te Dér Jankóddal. Túlságosan bolondul a láncosért.

- Akkor én most mennék - jelentettem nem törődve a mondandójával.

- Még annyit szeretnék - kapta el a karom mielőtt kiértem volna a helységből - hogyha még egyszer hozzám mersz érni, egyesével égetem le a bőrt a csinos kis ujjaidról.

Mikor végre kiértem a szobából, Killua keresésére indultam. Meg is találtam a szobánkban.

- Beszélhetnénk Killua? - kezdeményeztem a beszélgetést.

- Mégis miről? Hogy miket műveltél Chrolloval? Hogy ő mennyivel jobb mint én?

Amint kimondta e szavakat, máris megbántam amit tettem.

- Chrolloval köztünk nincs semmi...

- Ahogy mától közted és köztem se. Lezártam a témát.

- Aha... végre adtam egy jó okot, hogy kidobhass és rohanhass ahoz a szukához - az indulataim elég hamar visszatértek.

- Mégis kiről beszélsz? Nincs senkim rajtad kívül.

- Nem vagyok sem vak sem hülye. Látom ahogy hozzád ér, ahogy rád néz. Ez nem csupán baráti...

- Ki? Fogalmam sincs arról, hogy ki a francról beszélsz.

- Ne játszd nekem a hülyét. Tudom, hogy te meg Shopi...

- Gyertek, Leorionak sikerült bemérni. Megvan Shopi - hallatszott Gon hangja a folyosóról.