A Testvér (át írás alatt)

25. fejezet

- Hmm ismét egy az éretlen gyümölcseim közül - szólt Hisoka mikor beléptem hozzá.

- Látom a humorod már visszatért, úgyhogy nem aggódom miattad - mosolyogtam rá.

- Ha egy ilyen hölgy jön hozzám látogatóba, mi bajom lehetne?

- Két dologról szeretnék beszélni veled.

- Halljuk! - megsimította az ágyat jelezve, hogy üljek le.

Helyet foglaltam mellette, s bele kezdtem a mondandómba.

- A sietősebb kérdéssel kezdeném. Az itteni orvosok szerint bent kéne maradnod még pár napig, de Leorio, tekintve, hogy szükségünk lesz rád a továbbiakban, egy olyan ajánlattal állt elő, mi szerint eljöhetsz velünk, s ő majd folytatja a kezelésed. A kérdés az, hogy maradsz-e, vagy velünk jössz egy itteni hotelbe?

- Hogy érted azt, hogy szükségetek van rám?

- Le kell győznünk Kazakit, s ehez a te erőd is kelleni fog.

- Á szóval erről van szó. Ez akkor az édes Leorio ajánlata. Te mit gondolsz?

- Az nem számít.

- Engem kimondottan érdekel.

- Ha az egészségedet tekintjük, itt vagy a legjobb helyen. Viszont ha a biztonságodról van szó akkor mellettünk lenne neked jobb. 

- Szeretnéd, hogy menjek?- közelebb hajolt hozzám.

- Ez a te döntésed Hisoka, édes mindegy, hogy én mit akarok.

- Mint mondtam engem érdekel.

- Jössz vagy sem? Erre válaszolj!

Egy pár percig gondolkodott vagy legalábbis úgy tett.

- Megyek. Bárhol jobb, mint ezen a lepukkan helyen.

- Rendben, akkor ezt közlöm Leorioval. Lassan szedelőzködj!

- Várj, azt mondtad két dologról szeretnél beszélni.

- Áh igen, de ha velünk jössz, akkor rengeteg lehetőségem lesz még beszélni veled nem de?

- Igaz - perverz mosolyra húzta a száját.

Kilépve a szobából megkerestem Leoriot.

- Hisoka velünk jön. 

- Akkor lassan indulhatunk. 

- Nem lenne okosabb döntés, ha keresnénk egy másik hotelt?

- A nagybátyád is valószínűleg erre a következtetésre juthatott, úgyhogy maradunk. Senki nem gondolná rólunk, hogy akkora idióták vagyunk, hogy maradunk. Minden esetre, a kedves rokon, nem tudja biztosan, hogy hol vagyunk. Szerintem azért adott ennyi időt a kórházromhoz való jutásra, mert fogalma sem volt arról, hogy melyik hotelben szállunk meg, vagy, hogy egyáltalán Tokió határain belül maradunk-e.

- Szerintem csak azért kaptunk annyi időt, hogy ő fel tudjon készülni az érkezésünkre.

- De hát úgy is készen volt, hogy már este odamentünk. Neki nem kellett az idő.

- Igaz, de abból, hogy ilyen hamar odaértünk leszűrhette, hogy a közelben vagyunk.

- Mégis honnan tudta volna, hogy mikor indultunk?

- Ebben is igazad lehet - kezdtek túlcsordulni az agyamban a gondolatok - Jól van, maradjunk a hoteletekben, azt legalább már nagyjából ismerjük.

Hagytam Leoriot, hogy tegye a dolgát, én visszamentem Kurapikához. Mikor beléptem, már az ablaknál ácsorgott. Az ajtó hangjára megfordult. Az általam hozott fekete szövetnadrágot és zakót viselte, azonban az inget már nem húzta fel, s a zakó is csak úgy rá volt terítve a hátára. Így állva jobban látszottak a Kazaki által elszenvedett sérülések. A hasán és a mellkasán ahol nem fedte kötés, lila és kék foltok éktelenkedtek. Kicsit görnyedt volt, látszott rajta, hogy nehezére esik az állás.

- Gyere, ülj le ide! - mutattam az egyik ágy melletti székre - Megcsinálom a hajad.

- Mit mondott Hisoka? - kérdezte miközben nehézkesen leült.

- Ő is jön.

Az ujjaimmal kifésültem a haját, és az előre lógó tincseket hátra kötöttem egy kis darab kötszerrel amit a kórteremben találtam.

- Így ni, tökéletes - mondtam megcsodálva művem.

- Köszönöm.

- Indulhatunk?

- Menjünk.

Felállt a székről, én visszaemeltem azt a helyére és kimentünk a kórteremből. Nem sokat kellett várnunk és Killua Gon társaságában és egy mankó segítségével oda botorkált hozzám.

- Hogy vagy Kurapika? - kérdezte Killu, ők nem találkoztak jó ideje.

- Megvagyok. Te? 

- Kutyabajom - vigyorodott el.

- Bocs, hogy nem voltam nálad túl sokat - lépett Kurapika elé Gon.

- Ne foglalkozz vele!

- Elég sértő, hogy engem nem látogattál meg Gon - szólt befordulva a sarkon Hisoka. A férfi már egészen jól nézett ki, még a sminkjét is megcsinálta, a hajával viszont már nem bajlódott.

- Induljunk. Már kezd nyomasztani ez a hely - mondta oda nekünk Leo, aki Hisokával jött, s már ment is tovább a kijárat felé megakadályozva Gont a válaszadásban..

- Menjünk. Én is kezdek rosszul lenni - szólt Killua. 

Végre mind elhagytuk a kórház épületét. Kint két taxi várt minket, s az egyik előtt ott állt Chrollo. 

- Ahogy az úr kérte előállt a fuvar - bökte oda Leonak.

Rögtön ez után megtörtént amitől tartottam. A tekintete találkozott Kurapikáéval. A szőke fiú megtorpant egy pillanatra, amitől én is megálltam. A levegő szinte izzott köztük. Megfogtam Kurapika kezét, s tovább húztam.

- Nekem ez nem fog menni Shopi - mondta kirántva a kezét az enyémből.

- Viselj el! Én is így teszek - szólt Chrollo.

- Fogd be!

- Miért mi lesz ha nem?

Kurapika túl lassú volt , így a láncai Chrollo alatt csapódtak a betonba, ugyanis Chrollo felugorva a fiú előtt termett.