Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|29| - Egy a sok közül

-Ez ami köztetek van... - kezdte el keresni a szavakat. - Említettetek csókot is. - nézett rám lassan. - Az álkapcsolatot csak mondjátok? - kérdezte.

-Nincs köztünk semmi, Jieun. - feleltem, miközben lesütöttem a szemeimet. - Az álkapcsolat pedig valós. Tényleg ebben vagyunk, ugyanis Hyunjin segít megszabadulni a szobatársamtól. - meséltem.

-Csókkal segít? - kérdezte nevetve, ami miatt egy kezeimbe temettem az arcomat. - Na mindegy. Akkor most kanyarodjunk el egy kicsit. Szereted Hyunjint?

-Miért szeretném?

-Miért ne?

Ekkor pedig értetlenül néztem a nőre, aki már nem figyelt rám, úgyanis nekiállt az ebédnek, miközben én azon gondolkoztam, hogy erre mit mondjak.

Azért, mert álkapcsolatban vagyunk nem kell szeretnem. Nem ismerem régóta, ráadásul nem tett semmit azért, hogy szeressem.

-Hyunjinra csak úgy tudnék tekinteni, mint egy barátomra. Kedves tőle, hogy segíteni akar, ráadásul jól esik, hogy ennyire igyekszik. De ennyi. - válaszoltam.

-Érzések nélkül nem nehéz ezt csinálni? - érdeklődött tovább.

Teljesen elgondolkoztam a kérdésén. Számomra tényleg nehéz volt, de egyedül Yejun miatt. A tegnap este megviselt, s tényleg féltem. Hiába bíztam meg Hyunjinban, ez akkor sem segített.

-De, nehéz. Nekem legalábbis az, ugyanis bizonyos dolgok miatt néha félek. - válaszoltam. - De igazából azon vagyunk, hogy leküzdjem ezt, szóval remélhetőleg hamarosan könnyebb lesz.

-Hát akkor ez így nem lehet valami kellemes. Gondolom ez miatt az a csók is rossz élmény volt neked.

-Egyáltalán nem mondanám rossz élménynek. Viszont tényleg szokatlan. Nem nagyon voltam még ilyen helyzetben. Sőt, egyáltalán nem voltam. - nevettem fel kínosan. - Zavarba ejtő ez az egész, ami köztünk történik. Nem volt még kapcsolatom, így nem megszokott a számomra a csók és társai. Talán ezért is akar ilyenkor kiugrani a szívem.

Jieun ezután rögtön rám nézett, viszont nem szólt egy szót sem. Helyette viszont elmosolyodott, végül visszafordult a konyhapult felé.

Amint ezt elmeséltem neki, viszont én pillanatok alatt megvilágosodtam. A félelem, amit éreztem az nem Yejun miatt volt. Az elején igen, de leginkább azért féltem, mert sosem volt kapcsolatom. Teljesen új volt minden és annyira bátortalan voltam, hogy már féltem Hyunjin tetteitől.

Talán ezt el kellene mondanom Hyunjinnak is.

-Ne rejtsd el az érzéseidet Hyunjin elől. Mondd meg neki mindig, hogy mi nyomja a szíved. Álkapcsolatban vagytok, ami bizonyos szempontból mégis olyan, mint az igazi. Fontos, hogy meg tudjatok beszélni mindent.

-Érdekes belegondolni abba, hogy az első kapcsolatom ilyen. Ráadásul pont Hyunjinnal. - mosolyodtam el.

-Az lesz az érdekes, ha nem jöttök majd össze rendesen. - nevetett fel, majd megcsörrent a telefonja.

Mintha kötelező lenne összejönnünk...

Jieun pillanatok alatt felvette a telefont, ráadásul egyből éreztetni kezdte azt, hogy nem örül annak, amit hall. Egyre rövidebb válaszokat adott, majd egy sóhajtás után visszatette a telefonját az asztalra.

-Tévedtem, Jeongin. Addig nézted az ajtót, hogy Hyunjin tényleg visszajön. - morogta. - Itthon hagyta a telefonját. - sóhajtott, viszont én ez miatt akaratlanul, de mégis elmosolyodtam.