I fell in love with you... My fault...

T H I R T Y ONE

-Most azonnal levetkőzöl vagy én tépem le rólad a ruháidat.-mondta ellenkezést nem tűrően.
Nem tettem, amit mondott, hanem fordítottam a helyzetünkön. Ráültem Dylan ágyékára, ő pedig egy férfias nyögéssel jelezte, hogy nem bírja tovább. Ezt be is bizonyította azzal, hogy szinte erőszakosan húzta le rólam a pólómat és dobta el jó messzire. Nem mozdultam, így nem volt más választása, le is tépte a rövidnadrágot, ami rajtam volt. A bugyim már mit sem számított neki. Már ez volt a negyedik ruhadarabom, amit szétszakított. Elváltam, hogy ezt elmondhassam neki, de megelőzött.

-Veszek másikat.-folytatta ott, ahol abbahagytuk.

Még mindig boxerben feküdt alattam, amely engem kissé zavart. A szájáról továbbhaladtam a felsőtestére. Elidőztem a mellkasán. Pár helyen megszívtam a bőrét. Tudtam, hogy ez nyomot fog hagyni, de akkor kicsit sem érdekelt. A hasán végigsimítottam, a fogaimmal pedig lehúztam az alsónadrágját.

-Angel, ha nem érsz hozzám most rögtön, nem leszek veled kíméletes.-mondta szinte erőszakos hangnemben.

Lassan csúsztattam le lábairól az anyagot, majd visszatértem a szájához. Forró csókot adtam neki, majd az előző procedúrát megismételtem, annyi különbséggel, hogy a kezembe fogtam a farkát. Húzogatni kezdtem, majd nemes egyszerűséggel a számba vettem. Kezeinket összekulcsoltuk. Addig játszottam a férfiasságával, míg majdnem elment. A csúcs előtt hagytam abba.

-Ülj rá! Nem kérem többször.-könyörtelen hangon szólt rám, de nem tettem amit mondott.

-Emlékszel mit kértem?-kérdeztem úgy, mintha most nem éppen egy óriási szeretkezésre készülnénk.

-Itt a kicseszett csókod!-kimondta és megint én kerültem alulra. Vadul falta az ajkaimat. Beharapta, ami egyszerre fájt, de szinte kielégített. A jó érzés elnyomta a fájót.-Megteszi?-fújtatott.

-Nem egészen. Gyakorold még Gray!-visszatértünk az előző pozíciónkhoz.-Próbálkozhatnál erősebben.-hazudtam, mivel imádom, ahogy csókol.

A csípőjén ültem, és a nyakát puszilgattam. Már én is türelmetlen voltam. Nem tudtam tovább húzni az agyát. Egyszerű mozdulattal magamba helyeztem az ágaskodó szervét, amit az előbb teljesen cserben hagytam. Lovaglópózban csináltuk elég sokáig, majd Dylan megfogott és átfordított. Éppen elmentem, viszont Dylan is, ezzel együtt rögtön ki is húzta.

-Basszameg!-suttogta rekedtes hangján.

-Semmi nem történt Dylan. Nyugi.-öleltem magamhoz.

-Ne is történjen. Nem akarok gyereket.-az arcomat fürkészte. Értetlenül néztem rá. Azt hittem csak én nem akarok.

-Halleluja. Akkor nem vagyok vele egyedül.-nevettem fel és az ágyra dőltünk.

-Azt hittem te igen. De akkor örülök.-kuncogott.

-Fel kéne öltöznünk.-mondtam az ötletem, hiszen Noah bármelyik percben betoppanhat.

-Hé! Én még nem fejeztem be.-akadékoskodott. Én sem így terveztem, de tényleg hazaérhet bármikor.

-Ma ennyire volt időnk Mr. Gray! Kérem álljon fel és menjen a dolgára.-felhúztam a szemöldököm és komoly hangszínt vettem fel.

-Mrs. Gray! Kérem! Csak szükségem van még egy menetre!-felálltunk és kifelé kezdtem lökdösni, közben ártatlanul vigyorogtam rá.

-Ma nem.-zártam le. Viszont melegség futott végig a szívemen, mikor azt mondta Mrs. Gray. Néha síkíthatnékom van, olyan aranyos tud lenni.

*****

-Tudtam, hogy lenne még időnk két menetre is.-suttogta összeszorított fogakkal, miközben a lépcsőn indult le.