I fell in love with you... My fault...

T W E N T Y FOUR

-Nem. Akarom. Hogy megtudják! Mit nem értesz ezen?-szinte üvöltöttem és sírtam. Elkapta a csuklómat és megölelt. Megnyugodtam. Még mindig nem hiszem el, hogy Dylan ilyen hatással van rám.

-Nyugodj le. Ha megtudják sem történik semmi. Kitöröltem. Nem látták.-belepuszilt a hajamba, de én még mindig nem voltam teljesen jól. A mellkasom vadul emelkedett. Úgy éreztem megfulladok.

-Engedj el!-próbáltam szabadulni.-Engedj már el!-megint kitört belőlem a zokogás. Dylan lehúzott az ágyra, a fejemet a mellkasára hajtottam. Hallottam a szapora szívverését. A hátamat simogatta, ami elálmosított. Nem akartam elaludni, de sikerült. Az utolsó, amit mondani tudtam, mielőtt álomba szenderültem:

-Köszönöm...

~Dylan szemszöge~

Elaludt. Nagyon felzaklatta ez az egész. Valami állhat még emögött, de nem tudom mi. Ezt abból gondolom, hogy kissé túlreagálta a helyzetet.
De most itt fekszik a mellkasomon és békésen álmodik valamiről. Néha nehéz vele, de élvezem. Egyre jobban szeretek bele és ez már nem csak tetszés. Annál több. Szeretném mindig magam mellett tudni. Hogy miért? Mert állandóan féltékeny vagyok. Ez felemészt, hiszen hivatalosan nem vagyunk együtt, ezért bármit megtehet. De nem teszi. Végre azt érzem valaki értékel és kihúz a gödörből. Mikor ott, abban a parkban, késő este megnyíltam neki, egy nagy kő esett le a szívemről. De féltem. Tulajdonképpen alig ismerem, mégis olyan most, és olyan volt akkor, mintha már sok-sok éve ismerném.
A gondolataimat elhessegetve álltam fel nagyon lassan, hogy fel ne ébresszem. A helyemre egy nagy párnát tettem, így békésen aludhat tovább.
A szekrényében kutakodtam, mikor olyat láttam, amit valószínűleg nem kellett volna. Egy kép. Angel és az a Ryan gyerek. Hirtelen elborult az agyam. Nem tudom mitől, hiszen nincs okom haragudni erre a srácra. Angel elmondása szerint pedig nagyon jól megvoltak, meg hát mindig vigyázott rá. Jól van Ryankém. Ügyes volt tőled. Gondoltam magamban.

Mindenféle ruhát bepakoltam neki. Először meglepődtem, hogy minden fekete, fehér és szürke. Mármint szó szerint. Egy színes darabot sem látni. Az igen. Bár az enyém is hasonló, na mindegy. A lényeg, hogy tettem be farmereket, pólókat, pulcsikat, melegítőket. Imádom Angel ruháit, illetve azoknak az illatát is. Olyan friss és ahh. Tudjátok, elájulsz olyan jó érezni. Mindegy. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, és a dolgomra koncentráljak. A fürdőjébe vettem az irányt. Hát, pisilnem kellett, ne haragudjon meg a világ.
Miután elvégeztem a dolgom, egy kis neszeszerbe, vagy, hogy az istenbe hívják, összepakoltam neki azokat a dolgokat, amikre szerintem szüksége van. Mármint azok alapján amiket látok rajta. Azt tudom, hogy a kedvenc szájfénye nélkül nem megy sehová. És azt is, hogy az itt nincsen. De mégis miért?
Mindenhol kerestem, mert anélkül nincs élet. Egyszerűen sehol sem találtam. Folytattam a többi sminkes szar pakolászását. A szempilláját is festi és valamit a szeme alá is szokott kenni. Ne kérdezzétek, nem vagyok otthon ezekben. Segítség kell, de azt itt hol találok? Csak fiúk vagyunk itt. Nem értünk ehhez.
Úristen, megvan! Jessica! Hát miért nem gondoltam erre.

Jessica

Én
Szia. Kéne a segítséged!

Jessica
Mondd Dylan

Én
*kép*
Tudnál venni két ilyen szájfényt vagy mi a szart? És idehoznád Angel házához?

Jessica
Aha. De minek neked szájfény? Csak nem coming out lesz?😂❤️

Én
Ha-ha nagyon vicces vagy. Gyorsan kéne, mielőtt hazaér. Tudod, most kéne, hogy igazán kedves legyél velem és segíts a női cuccokban. Nekem ez nem annyira megy. Csak írj ha itt vagy.