Good girls are bad girls who haven't been caught

18.

Mindenem fáj.
Pontosítanék, de tényleg így érzem magam. Megpróbálom kinyitni a szemeimet, mire erős fények zavarják meg látásomat, amitől automatikusan pislogni kezdek, hátha így megkímélem kicsit érzékszerveimet.
Nem igazán sikerül.

– Basszameg – hallok meg egy hangot váratlanul, amit halk zaj követ. Összeszedem magam, egyre több ideig tudom már nyitvatartani szempárom.
Lassan egyik kezemet fejemhez emelem, megmasszírozom a homlokom. Sokat ez sem csillapít fájdalmaimon, de legalább le tudom kötni magamat valamivel, nem csak a rosszullétem van a középpontban.

Ahogy visszanyerem legtöbb erőmet, a gondolataim is életre kelnek fejemben.
Emlékek sokasága rohamoz meg, szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbb meg is történt belőle, és nem csak az agyam játszik velem.
Elmentem a házibuliba, ittam. Beszéltem Sammel, táncoltam, ittam. Találkoztam Bethhel és Harryvel. Ittam, aztán megcsókoltam Harryt.
Jézusom, megcsókoltam Harryt!

Mintha csak erre a kis idegességhullámra várt volna a testem, kipattannak a szemeim.
Ismerős nappali tárul elém; világos színű bútorok, néhány zöld függöny.
Ahogy feltápászkodok a kanapén, kíváncsian nézek körbe. A zöld és fehér színekben pompázó konyhát nézem, pontosabban azt a magas, szőkés-barna fürtökkel rendelkező fiút, aki benne ügyködik.
Valószínűleg megérzi a nézésem, mert hirtelen felnéz rám.

– Odanézzenek! Csipkerózsika felébredt! – Harrison szélesen vigyorog, egyik kezében serpenyőt forgat. – Hogy érzed magad?

– Komoly kérdés volt?

A fiú hangosan felnevet az arcomra kiülő undoron, aztán már nem is nagyon szentel nekem több figyelmet.

– Hogy kerültem ide egyébként? – kérdezem őszinte érdeklődéssel azt, ami leginkább szürke folt most a fejemben. – Teljesen kiesett.

– Egy srác tett be a kocsimba, úgy hoztalak haza Bethhel.

Meglepődök a szavain, de próbálom nem túlreagálni.

– És végig eszméletlen voltam?

– Úgy aludtál, mint a bunda. Horkoltál is. – Ezt nem vagyok hajlandó elhinni neki. Biztos csak ugrat. – Ahogy kiszálltunk, még hánytál is. Mázlid volt, hogy nem a kocsiba sikerült, különben nem lettem volna hajlandó segíteni rajtad.

– Ez komoly?

– Mondanám, hogy kérdezd meg Bethtől, de nincs valami jó kedvében. Nem tudom mi történt a bulin, de nem nagyon akart segíteni rajtad.

Basszameg!

– Nagyon elbasztam. – Csak ennyi reakcióra tellik tőlem. Érzem, ahogy felfordul a gyomrom már csak attól is, hogy elképzeltem magamat ilyen kiszolgáltatott helyzetben.

– Mi történt? Feltéve ha emlékszel bármire is.

– Olyan humoros vagy – megforgatom a szemeimet, nagy levegőt véve, határozott léptekkel elindulok a konyha felé. – Teljesen jogosan haragudott meg rám Beth.

– De miért?

– Nem tartozik rád!

– Jólvan miszisz morci, nem kell felkapni a vizet! – Védekezőn felteszi a kezeit, sercegés töri meg a csöndet szavai után. – Egyébként ha nagyon kötekedni akarunk, a húgom szívéről beszélünk. Valamennyire van hozzá közöm.

– Jogos. – Már sikeresen a helyiségbe lépek, aztán az egyik olyan kabinhoz oldalazok, amiben tudom, hogy a gyógyszereket tárolják.

Kiveszem a kis kosárkából a fájdalomcsillapítót, és kettőt is kipattintok. A szokásos poharamért nyúlok, amit itt szoktam használni, és vizet engedek bele a csapból. Mikor lenyelem a tablettákat, pár mély lélegzetet veszek.