Good girls are bad girls who haven't been caught

3.

Amint végzünk az elég kínos vacsorával, apró beszélgetés tölti be a kis helyiséget. Megtudtam, hogy Nikki könyvelő, Dominic pedig egy elég híres cégnek dolgozik, valami papírmunkás ami annyira nem érdekelt. Sam és Harry pedig ugyanabba a suliba járnak, ahova én is és a nővérem is. Na ez viszont óriási meglepetésként ért. Hogy lehet, hogy eddig még egyszer sem futottam velük össze? Furcsa, de igazából nem annyira nagyon. Diana az, aki mindenkit ismer onnan (vagyis ezek szerint csak majdnem mindenkit). Én sosem voltam az a népszerű, nagy hangú lány. Legalább is, nem a suliban.

– Dia szívem, nem akarod megmutatni Tomnak a modellkedős kupáid? – szólal meg hirtelen anyukám, amitől majdnem félrenyelem az üdítőm. A nővéremnek a trófeái az egyetlen dolgok az életében, amiknek értelmük is van. A szobája legjobban észrevehető sarkában tartja őket, minden odatévedt ember szemét arra vonzva. Gyorsan le is teszem a poharat kezemből, ekkor kapom el a helyes fiú pillantását. Egy magabiztos mosollyal néz rám, aztán felállva a székről, testvérem után megy.

– A te szobád is tök menő Raelyn, nem vezeted körbe az ikreket? – Apa hangja kissé váratlanul üti meg füleim, egy gondolatbeli szemforgatás után pedig mosolyogva felállok, úgy kezdek el a helyiség felé sétálni.
Mikor belépünk a szobámba, mindketten próbálnak láthatóan érdeklődőnek tűnni. Elkezdik a polcaimra rakott fotóimat nézegetni, amiken pár barátnőmmel, az iskolás egyenruhánkban mosolygunk.

– Olyan fura, hogy sosem futottunk még össze a suliban – mondja ki hirtelen Harry. Ágyamra telepszem, ami nyomni kezdi fenekem. Hú, de utálom!

– Hát, nem vagyok valami hangos lány. Dianát tuti ismeritek, ő a népszerű kiskedvenc. – Egyszerűen megvonom a vállaimat, a két emberből mosolygást kicsalogatva.

– Én emlékszem az arcára, de nem beszéltem vele sosem. – Sam ezután felém fordul, egy olyan nézéssel, amit nagyon nem szeretek. Mint aki már beletörődött valamibe. – Amúgy sajnálom.

– Mégis mit? – kérdezem meg tőle értetlenül.

– Hát, tök szívás, hogy a szüleid a nővéreddel akarják összehozni azt az embert, akivel egyértelműen köztetek működik a kémia.

Megakad a levegő a torkomban, kérdőn összehúzom a szemöldököm. Ugye ők most nem azt akarják mondani nekem, hogy...?

– Tessék?

– Jahj Raelyn, ne is álltasd magad – beszél most Harry, immár ő is engem figyelve. – Nem is értem, a felnőttek hogy nem vették észre azt, ahogy egymást néztétek odalent.

– Lehet, hogy észrevették, csak nem akarják, hogy köztük legyen valami! Mert korban a nagyobb csajjal illik össze!! Látod Haz, igazából én vagyok az okosabb kettőnk közül – mosolyodik el Sam, miközben vállba üti tesóját.

– Álmodozz csak, idióta.

– Nagyon félreértettetek valamit – nyitom végre ki a szám, saját védelmemre kelve. – Tom és én még elképzelésnek is rossz. – Haha. Ha. Jobban belegondolva, jól mutatnánk egymás mellett. De én nem vagyok párkapcsolati ember. – Dianának való srác, jól kiegészítik egymást.

A két fiú egyből elneveti magát, szavaim hallatán. Egymásra néznek, aztán pár amolyan 'milyen hülye ez a csaj!' pillantás után visszafordulnak felém.

– Jólvan, miszisz vaksi, úgy legyen. – Harry szólal meg, aztán már szólnék is be valami frappánsat, mikor valaki kiált egyet, a három tesó nevét kimondva. – Na, mennünk kell. Akkor, majd a suliban találkozunk!

– Ja. De felejtsétek el azt a hülyeséget, amit az előbb mondtatok – figyelmeztetem őket, mielőtt kilépnének az atjómon. Csak kuncogni kezdenek, aztán már el is tűnnek.