4.

1.3K 49 18
                                    

– Sziasztok! Majd holnap jövök – intek a srácoknak, mikor elindulunk haza. Már piroslik az égbolt alja, nemsokára fel fog bukkanni a nap is. Nem bánom, hogy ma ilyen sokáig itt voltam, legalább eltereltem a figyelmem az igazi nagy problémáról. Még pedig, hogy kezdődik az iskola.

A szeretett egyetemem, ahova olyan nehezen kerültem be egyébként is. Mondjuk, nem a jegyeim miatt, sokkal inkább azért, mert elmondásuk szerint unalmas voltam. De anyáék végül lefizették őket, szóval minden megoldódott. Amúgy sem bántam volna, ha nem kerülök be. Szívesebben lettem volna bármi más. Vagy elköltözhettem volna Amerikába. Mindig is vonzott az a hely. Az is lehet, hogy leginkább csak annak a gondolata vonz, hogy távol legyek a családomtól.

– Jófejek a barátaid. – A mellettem sétáló Tom mosollyal arcán néz rám, miközben beszél. – Sőt, meglepő módon te sem vagy unalmas.

– Eddig azt hitted, hogy az vagyok? – horkantok fel, miután felteszem kérdésem.

– Eléggé le akartál rázni a vacsoránál. Hacsak nincs barátod és nem a lányokhoz vonzódsz, akkor nem értem, miért tetted.

– Olyan opció nincs, hogy csak szimplán nem akarlak megismerni? – teszem keresztbe karjaimat magam előtt, abbahagyva a gyaloglást. A fiú tettemet követve, megáll. Felnézek rá, így megpillantom nagyra nőtt íriszeit, amik értetlenül merednek rám.

– Akkor nem vicceltél? Hát, ez meglepően szomorú.

– Ja, az – bólintok egyet, majd tovább indulok. A nap már megjelent, ideje lesz tényleg hazaérnem, mielőtt anya benyit a szobámba. Nem fogok pont ma, a sulikezdés napján lebukni! Ha meg is történik, tuti ráfogom Tomra. Végül is, részben tényleg az ő hibája, hogy elvesztettem az időérzékem. Annyit dumáltunk kis apróságokról, hogy elfelejtettem nézni az órám. Legalább, már tudom, hogy kutyás, meg hogy rengeteg kapcsolata volt már. Hurrá.

– De akkor ugye nem fogsz bedurcizni, hogyha megdugom a nővéred? – Fúj!

– Először is, leszarom, másodszor meg miért mondanád ezt el nekem?! – Hiába próbálok normális hangon beszélni, már a puszta gondolattól is rosszul leszek.

– Hát pont azért, hogy ne durcizz be, ha megteszem – vonja meg vállait gyorsabban lépkedve, amivel kicsit elém terem.

– Azt csinálsz, amit akarsz – válaszolok gyorsan, érzelemmentesen. Talán a sebesség túl lendületes volt, de nem hiszem, hogy gyanús lett volna. – Mondjuk, el kell, hogy szomorítsalak még jobban, Diana nem szokott összefeküdni random emberekkel.

– Még akkor sem, ha odavan az illetőért?

– Akkor már szerelmes belé. – Na végre, a házhoz értünk! Azt hittem, az örökkévalóságig fogunk sétálni. Még nem indulok el az ablakom irányába, megállok a göndörke előtt, hogy elköszönjek tőle.

– De nem értem – rázza meg a fejét, hirtelen közelebb lépve hozzám. – Ha te nem vagy olyan válogatós, velem mi a problémád?

Nagyot nyelek, ahogy megérzem kellemes illatát körülöttem. Gyorsan ki kell találnom valami értelmes magyarázatot, mert azt azért csak nem mondhatom, hogy én sem tudom!

– A személyiséged tönkretette a hangulatot, sajnálom.

Erre elneveti magát, egy apró lépést megtéve felém. Már vészesen közel van hozzám, de egyszerűen nem tudok megmozdulni. Vajon hogy csókolhat? Ahogy kinéz, biztos brutál ügyesen.Egyik karját lassan megemeli, majd fülem mögé tűri egy hajtincsem. Ahogy ujjbegyei végigszántják arcom szélét, kiráz a hideg, ezt viszont próbálom minél gyorsabban eltakarni. Kicsit megemeli államat, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek. Ahogy szemeit figyelem, egy kicsit megakad a levegőm is. Eszméletlenül jól néz ki, főleg ilyen közelről.

– Biztos vagy benne? – kérdez meg halkan, szinte már suttogja a szavakat. Szedd össze magad, Raelyn! Egy olyan csatát kezdeményezett, amit nem nyerhet meg! Ideje megmutatnom neki, milyen fából faragtak.

– Jóéjt, te kanos pöcs – mondom ki határozottan, majd ellépve tőle, végleg megindulok az ablakom felé. Egy kis bénázás után, sikeresen bejutok a szobámba, és vissza sem nézve ágyamba borulok. Hogy lehet ilyen kibaszottul kényelmetlen?!?
























Megszólal az ébresztőm mobilomon, így lerakom a sminklemosót kezemből, hogy kinyomhassam. Persze, ez inkább most csak amolyan emlékeztetőként szolgál nekem, hogy anya kb negyed óra múlva be fog nyitni a szobámba, hogy reggelizzek. Az este felvett ruháim már táskám mélyén pihennek, rajtam pedig egy fehér vászonnadrág és sötétbarna ing van. Hajamat kifésülve hagyom, fújok egy kicsit nyakamra kedvenc parfümömből, aztán elkezdem összepakolni a tanuláshoz szükséges cuccaim. Lehet, hogy délután átugrok Bethékhez, dumálni egyet. Na meg, beköszönni Haznek. Érdekes a kapcsolatom azzal a fiúval. Néha az agyamra megy (mint kb az összes) de van, hogy nagyon jó vele beszélgetni. Meg sem tudom magyarázni, csak fura.

– Idő van, lefelé! – üdvözöl anyukám, nem is kopogva, amihez már hozzászoktam, szóval nem ér annyira nagy meglepetésként. Már bent sincs, nővéremhez benyitva eltűnik szemeim elől. Nagyot sóhajtok, aztán felkapva cuccaim a földről, elindulok lefelé. A konyhába érve a pultra rakott müzlit kezdem eszegetni. Apát már nem látom a közelben, valószínűleg elment dolgozni.

– Anyaa, délután nem leszek itthon – húzza el nővérem szavait, mikor ő is az asztalhoz telepszik. Egy pillantást vetek rá, ám utána már nem izgat különösebben.

– Apropó, én sem. Megyek Elisabethez tanulni! – Gyorsan mondom ki programom, hogy ha még nem is így történik, de legyen egy kis indokom lelépni. Már megettem mindent, egy pohár vizet lehúzva sétálok az előszobába, ahol magamra rángatom a cipőm. – Sziasztok!

És már ott sem vagyok. Bárcsak ilyen könnyen elsétálhatnék ebből az életből is..
Ahogy az utcára lépek, megcsap a hűvös levegő. Hát, nem a legkellemesebb időjárás, de Angliában vagyunk. Valamennyire számítani lehetett a borult égre. Egy furcsa reflexnek köszönhetően balra kapom fejem, ahol éppen kinyílik az ajtó. Először Paddyt, majd az ikreket pillantom meg. Ők is felém néznek, így intek nekik egyet, majd összébb húzva magamon bőr dzsekimet, az autó felé indulok. Néha vissza-vissza nézek a szomszédos házra, ám Tomnak nyoma sincs.

Mindegy is, nem akarok többet összefutni vele. Jobb nekem így, könnyebb az életem.
A kormányhoz bepattanva, már az utcára koncentrálva vezetek.




























Írói megj.:
sziasztok bestiek!!
gondoltam bejelentem, hogy csináltam Raelynnek egy lejátszási listát, szóval ha esetleg érdekelne valakit az ízlése, el tudom küldeni a spotify linket, meg a youtubeos linket is!
<3

Good girls are bad girls who haven't been caughtWhere stories live. Discover now