Good girls are bad girls who haven't been caught

1.

Fáradtan dőlök hátra, plafonomat bámulva. Az ágyam nagyon kényelmetlen. Már ideje lenne lecserélni...

– Raelyn, gyere ide! – kiabál nekem anyukám azon a gyönyörű, csilingelő hangján. Fintorogva állok fel így fekvőhelyemről, kezembe véve telefonomat. Fogalmam sincs, mit akarhat, de elindulok a hang irányába.

A nappaliban álldogál, apukámmal és nővéremmel oldalán. Kicsit értetlen arccal nézek rájuk, mikor végre szólásra nyitja egyikőjük a száját.

– Ugye tudod, hogy már egy hete eladták a szomszédos házat – kezd bele egy témába, aminek még sejtésem sincs, hol lesz vége. – Nos, ma költöznek be. Mi pedig, illedelmes szomszédokhoz híven, meghívtuk őket vacsorára.

A fintor az arcomon már nagyon kikívánkozik, de gyorsan elsimítom vonásaim. Már csak ez hiányzott a suli előtti utolsó napomon! Ujjaimat kezdem piszkálni, hogy azzal is eltereljem figyelmemet.

– Anya azt akarja ezzel mondani, hogy segítened kell az előkészületekben. – Diana hangja üti meg a fülemet, mire gyorsan felkapom a fejem. A lány olyan tekintettel néz, mint aki egy idiótának próbál magyarázni valami teljesen egyértelmű dolgot. Legszívesebben akkora ütést mérnék az arcára, amivel letörölhetném azt a hülye vigyort róla. De persze, csak egy semleges mosolyt varázsolva magamra, bólintok egyet.

– Jólvan. Mit csináljak?

– Én akkor elpakolok az előszobában – mondja ki gyorsan apu, majd el is tűnik a szemünk elől. Anyát követve a konyhába sétálok, ahol a tányérokat felkapva, elkezdek megteríteni a sötétbarna asztalunkon. Egy pasztellsárga abrosz kerül elő, amihez nagyon jól passzolnak a fehér porcelántányéraink.

– Szeretném, ha mindkettőtök szépen öltözne fel, mutassatok jó képet a családunkról. Rendben? – Anyukám nagyon sokat törődik a bizonyos 'imidzs' fentarttásával. Szerinte, ha mások kedvelnek minket, attól válunk jó emberré belülről is. Ami egy nagyon kifinomult megfogalmazása annak, hogy szard le, mit akarsz igazán csinálni, inkább tedd azt, amit a külvilág elvár. Nálunk ez egy szép házat jelent, drága autókkal és kettő tökéletes, nagyranőtt tini lánnyal. Persze, rólam kevésbé elmondható az, hogy tökéletes. Néha már olyan érzés, mintha a szüleim adoptáltak volna, de olyankor eszmélek rá arra, hogy túl sok hasonlóság van köztem és a nővérem közt kívülről. Nem létezik, hogy máshonnan szedtek volna össze engem.

– Hát persze, anyuci. Szerinted a fehér, kék virágos egyberuhám vegyem fel, vagy a rózsaszín virágosat? – kérdezi meg Dia őszinte érdeklődéssel arcán. Szinte egy pillanat múlva csettint egyet szájával, mutatóujját felmutatva. – Megvan! Tegnap vettem egy új farmerszoknyát, szóval itt az ideje felavatni.

– Nagyon jó ötlet, kincsem. Raelyn, neked mi lesz?

Egy pillanatra megállítom kezeimet, amik eddig a tányérokat pakolták le. Igazából, szívem szerint maradnék ebben a melegítőnadrágban és pulcsiban ami most rajtam van, de nyilván, nem megyek anya akaratával szembe.

– Öhm..Mondjuk az egyik nadrágom, egy inggel.

– Olyan unalmas vagy – sóhajt egyet nővérem, aztán enyhén felnevet. Rávezetem tekintetem, mert fogalmam sincs, mit tart ilyen mulatságosnak, ekkor tűnik fel, hogy telefonja képernyőjét bámulja. Megforgatom a szemeimet, aztán tovább rakosgatom a cuccokat az asztalra.

– Tudod kislányom, én is jobban értékelem, amikor szoknyába bújsz... Nem lenne kedved inkább –

– Anya tudod jól, hogy nagyon kényelmetlenül érzem magamat bennük. – Nem is törődve azzal, hogy a nő mondatába vágtam, finoman visszautasítom kérését. Amikor kisebb voltam (pontosabban 14 éves) egy vakációnk során, miközben szoknyában táncoltam egy random kajáldában a családdal, egy idősebb férfi megcsapta a fenekem. Persze, a szüleim egyből felháborodva a lecsukatását kérték az embernek, ami ha jól tudom, nem történt meg, de egy elég súlyos pénzbírságot ki kellett fizetnie. Igazából, engem ez az egész abszolút nem viselt meg annyira, de tökéletes kifogást csináltam belőle. Azóta, ha előhúzom ezt a kártyát, annyiban van hagyva a "szoknyát kell felvennem" dolog.

A nő nagyot sóhajt, miközben végigszántja kezeit elnyűtt arcán. Leállítja a páraelszívót, mielőtt mondana valamit.

– Jó. De tényleg ne csak egy ingben legyél, az nagyon átlagos.

– Miért kell átlagtól eltérően felöltöznöm? – kérdezem meg értetlenül, az evőeszközökért nyúlva. Persze, feltűnt, hogy testvérem éppenséggel semmit nem csinált egészen eddig, de nem szólok érte. Ha megtenném, valószínűleg egy hét szobafogságot kapnék. Talán nem, de esküszöm, nem volt olyan durva túlzás.

– Négy fiuk van – mondja ki anya, majd el is halkul. Ez lenne a magyarázata? Csak azért kéne olyan szépnek kinéznem, mert van pár hímnemű idióta, akik átjönnek hozzánk?

– Miért nem ezzel kezdted?! Ha pár órán belül itt vannak, akkor meg kell mosnom előtte a hajam – Dia ezekkel a szavakkal el is tűnik, kettesben hagyva minket. Ráérősen rakom a helyére az utolsó evőeszközöket is, aztán elégedetten nézek magam elé. Ennyi, Raelyn Devora megint tökéletesen alakított!

Mikor már a szobám felé veszem az irányt, anyukám hangja megállít cselekedetemben.

– De komolyan, Raelyn! Itt az idő, már elég idős vagy ahhoz, hogy megismerkedj a másik nem által nyújtott érdekességekkel – fejezi ki szépen azt, hogy végre lehetne kapcsolatom is valakivel. – A négyük közül pedig az ikrek pont olyan idősek, mint te! A legidősebb Dia kora körül van, az utolsó pedig fiatalabb. Valamelyik biztosan megtetszik majd.

– Hát persze, anya. – Gyorsan rámosolygok, hogy aztán hagyja végre, hogy elszökjek a szobám négy fala közé. Mikor sikeresen becsukom az ajtót magam után, kicsit idegesen veszem elő zsebem mélyére bújtatott mobilom. Egyből a legjobb barátnőm nevével ellátott profilra nyomok, aztán megnyitva a beszélgetésünket, írok is neki.

'az utolsó szüneti napon végig kell ülnöm egy vacsorát az új szomszédokkal...hurrá :D'

A lány profilképe egyből felbukkan a jobb alsó sarokban, ezzel jelezve, el is olvasta az üzenetem.

'ugh szívááás! majd holnap mesélsz róla, most megyek segíteni Harrynek' – írja, aztán már nem is elérhető. Mennyivel jobban járt egy báttyal! Harrison csak két évvel idősebb nála, de minden értelemben sokkal rendesebb, mint a nálam három évvel idősebb nővérem.

Elisabeth és én az egyetemen ismerkedtünk össze. Mivel ugyanarra a faktra járunk, sokat szoktunk egymással lenni. Vagy egymásnál. Ami azt illeti, az elején leginkább csak a bátyja miatt mentem át hozzájuk, hogy gyönyörködhessek benne, de aztán egyre többet megtudtam Bethről is, végül pedig nagyon jó barátnők lettünk. De egyébként, ha engem kérdezne valaki, azt mondanám, tök jól alakul az életem. Kitűnő jegyeim vannak, jó anyagi háttérrel rendelkező szüleim. Jelenleg, nem is kívánhatnék többet.