I fell in love with you... My fault...

T W E N T Y TWO

-Mennem kell.-álltam fel. De neki aztán hiába mondtam. Visszaaludt.

Gyalog mentem vissza a ház felé, ahol a nem kicsi házibulit tartották. Nem mondom, hogy közel volt és hamar odaértem, mert akkor hazudnék. Volt vagy húsz-harminc perc. A szememmel Samanthát kerestem, de nem várt látvány fogadott. Jessica és egy srác ült rajta. Ki nem találjátok, egymás szájába kutattak. A csaj szoknyája a csípőjéig fel volt húzódva, így rálátás nyílt piros bugyijára és formás fenekére... várj mi? Nem. Rossz Dylan! Nem nézheted más csaj seggét. Csak Angelét. De várj. Az övét még nem láttam. Ha már itt tartunk, jó lenne már látni, mert úgy me... Samantha. Igen, miatta jöttem, meg miért is? Ja igen, Noah.
Visszamentem a házba és egyből meg is pillantottam. A konyhában iszogatott azzal a Béka, Béna valami B betűs.. várj. Blake? Nem, megvan, Blaire. Na szóval igen, vele. El is rántottam.

-Haver, tök jól elvoltam azzal a bigével. Várj mi történt?

-Hosszú és lényegtelen. Haza kell mennünk. Vagy itt maradsz és reggel érted jövünk.-vázoltam a helyzetet.

-Inkább megyek. De mondd, kocsival vagy?-félve kérdezte. Mert legutóbb, mikor ivott és motorral mentünk meg kellett állnunk kétszer is, mert kidobta a taccsot. Amatőr...
Na ezt most beszopta.

-Motorral barátom. Motorral.-vállon veregettem és megpörgettem a kulcsait az ujjaimon. El is indultam. Innen már látom, hogy Samantha bajban van. Egy idióta Ashton éppen Jesst... ujjazza? Úristen, igen. Na most lett elegem.

-Takarodjatok szobára. Nem kér senki a nyilvános pornóból.-kiabáltam és egyszerűen megemelve a lányt a földre tettem. Ashtont pedig csak arrébblöktem.

-Nem lehetne, hogy inkább sétálunk? A motor gurul a kerekein mellettünk.-Noah szerintem meg akar halni attól, hogy fel kell ülnie mögém.

-Gyere már hercegnő, vigyázok rád. Felkaptam a sisakom és felpattantam. A barátom is így tett. Hála az égnek mindegyik közül még ő volt a legjózanabb.

Reggel nem egyedül ébredtem az ágyamban. Angel keresztbe feküdt rajtam, pontosabban a feje a nemi szervemet nyomta. Király. A reggeli merevedés így nem tud megtörténni. Angel ne tedd ezt szegénnyel!

-Dylan végre fent vagy? Már dél van.-nézett fel a szemeimbe. A szürke melegítőmre néztem, ahol egyből egy nagy dudor keletkezett, ahogy Angel felemelte a fejét.

-Dios mío!-gyorsan a takaró után nyúltam és oldalra fordulva magamra húztam.-Hogy jöttél be és mikor?

-Figyi Dylan. Éreztem a fejemmel, hogy merevedési zavaraid vannak, szóval nem kell takargatni.-kajánul vigyorogtam rá, mire elpirult.-Vagyis elővenni nem kell, de.. na mindegy hagyjuk. Szóval az ajtód nyitva volt és egy órája jöttem. Mindenki alszik még. Jól sikerült az este? De várj, hogy jöttünk haza?-csak néztem és hallgattam. Olyan aranyos, ahogy annyit beszél, és ahogy mutogat hozzá. Megráztam a fejem és elmeséltem neki mindent.

-De várj ki az a Samantha? Ismerem?-idegesen fészkelődött az ágyamban.

-Khmm.. féltékeny. Khmmm...-köhécseltem.

-Miii? Dehoogy. Kire lennék? Meg mire? Dylan együtt sem vagyunk.-nevetett kínosan.

-Aha. Okés. Amúgy ma bemutathatlak neki, ha szeretnéd. Jajj, az én szépségem!-az öklömet a szám elé tettem. Meghatódást színleltem.

-Jézusom.-kisétált. Asszem' megsértődött, mivel egész nap alig nézett rám. Még csak be sem szólt.

Este hallottam, hogy énekel. Megfogtam a gitáromat és besuhantam a szobájába, észrevétlenül. Meg sem hallott, mert egy spanyol számot dalolt. Utána ideges lett, és egy angolba kezdett. A harmadik szólamnál becsatlakoztam. Ijedten nézett rám de folytatta. Nagyon jól szóltunk együtt, bár én csak beledudorásztam.

-Dylan, nem is tudtam, hogy énekelsz is. Azt hittem csak a gitár megy!-lepődött meg.

-Hát nem sokat énekelek, az biztos.-nevettem.

-El kell énekelnünk a kedvenc sorozatomból az egyik duettet!-belelkesedett és a laptopja felé sietett.

-Mi a kedvenc sorozatod?-érdeklődtem.

-Ha elmondom és kinevetsz, halál fia vagy Dylan Gray!-mutatta fel a mutatóujját fenyegetésként.

-Jó. Megígérem.-tettem fel a kezem védekezően.

-A... Violetta.-arcát a kezébe temette. Szégyellte. Próbáltam elfolytani a mélyről jövő, önfeledt nevetésem, de nem ment. Egyszerűen kihozta belőlem. Ráadásul még elpirulva és félve nézett rám. Ez még rátett egyel.

-Dylan!!!!! Nem röhög! Együtt érez!-parancsolta.

-Bocs, de jól értettem? A Violetta?-fogtam be a szám.

-Aham... Leon rohadt helyes. Gyerekkorom óta szerelmes vagyok belé. És ez nem múlik.-húzta ki magát büszkén.

-Aha. Lion! Rawr-"kaparást" imitáltam a körmeimmel.

-Vicces! Amúgy meg fogod nézni velem mind a három évadot. És tudod mi a legjobb az egészben?

-Jajj.. tudni akarom?

-Nem, de azért is elmondom. Az, hogy mindegyik évad hatvan részes...-tartott egy kis szünetet és hozzám lépett-Megtanuljuk a legszebb duettet. Hát nem csodálatos?-megpuszilt és átment a szobámba. Kivett a szekrényemből egy pulcsit és egy melegítőt. Visszajött és hozzám vágta. A sajátjából is hasonló darabokat húzott ki. Bement a fürdőbe és visszaszólt:

-Ma még felöltözöl?

-Ja.. Igen.

Elindultunk le. A lépcsőn szerencsétlen majdnem leesett.

-Hát ti?-kérdezi Noah.

-Meg akarom ismerni Samanthát!-nevetett a lány.

-Ugye tudod, hogy az csak egy mo-gyorsan odasiettem és befogtam a száját.

-Kuss.-mutattam felé, mire bólintott.

-Bemutathatnád neki Quinn-t, Joseline-t és Mackenzie-t is.-kacsintott Noah. Angel kikerekedett szemekkel nézett hol engem, hol Noah-t.

-Mindent a maga idejében!-mellkason ütögettem és felkapva egy almát, majd azt a levegőbe dobva indultam a lányhoz.

-Amúgy hogyhogy nem veszekedtek? Általában az megy.-nevetett.

-Az már az előbb megvolt. Na meg tegnap.-méregetett szúrós szemmel.

Kimentünk és a motorom felé igyekeztem.

-Ugye nem? Dylan én nem megyek veled sehová azzal a szarral!-kiabált velem.-Megőrültél?-hüledezett.

-Úgy nézel, mint aki először lát faszt. Egyébként meg Samantha nem szar!-próbáltam komoly maradni, de az arcát látva ez nem ment. Megint elnevettem magam.

-Hogy mi?-értetlenkedett, mint mindig.

-Gyere megmutatom a szerelmemet.-kacsintottam felé. És elvesztettük. Berohant és becsapta az ajtót.