I fell in love with you... My fault...

F O U R T E E N

-Megígérted. De ha nem akarod, nem erőltetem.-ki akartam szállni az ágyból, de nem engedte. Visszahúzott és ölelni kezdett.
-Justin!-nevettem-Megfulladook!

-Bocs.-enyhített a szorításán.-Szóval egyszerűen elmondom. A szüleim nem éppen vannak jóban. Anyám a munka miatt le sem szar, apámat csak szimplán nem érdeklem. Ez megy már egy-két éve.-sóhajtott egy nagyot és folytatta.-Én nem tudom, hogy mondjam de kimondom. Drogozok.-nyakamba fúrta fejét. Szégyellte magát.

-Jajj Justin én nem tudtam. Tényleg ne haragudj.-ekkor belépett Dylan. Furcsán nézett ránk, ahogyan az ágyba fekve ölelkeztünk. Őszintén szólva én sem értettem a helyzetet, nemhogy ő.

-Megzavartam valamit?-fonta keresztbe karjait.

-Nem, de lehet kopogni. És ha épp dugunk?-nézett fel a fiú mellőlem.

-Hülye. Na én megyek.-álltam fel és odaléptem Dylanhez.-A ruhámat azért megkaphatom? Nem szeretnék egy pólóban hazasétálni.-említettem, hogy csak egy bugyi és Dylan felsője van rajtam? Nem? Hát már tudjátok. Oda is adta, úgyhogy mehettem.-Ja a pólót visszahozom holnap.

-Úgy, mint Troynak a pulcsiját?-nevetett.

-Jajj tényleg! Nem baj majd visszakapjátok.-kacagtam én is.-Na sziasztok.-és azzal távoztam is.

A hétvégém unalmasan telt. Szombaton még éreztem a buli hatását. Nem is kicsit. Justinnal megbeszéltük a dolgokat. Nem haragszom rá, de mondtam hogy figyelni fogom. Elvonóra nem megy, hiszen annyira nem csinálja. Csak ha kivan. Akkor is csak rengeteg fű, de semmi erősebb.

És itt vagyunk. Egy újabb hétfő. A szokásos reggeli rutin. Bár a sminkem egy fokkal erősebb. Húztam tust is. Ezt ugye nem szoktam, de pénteken megtetszett.

-Gyere Angel, ha nem akarsz elkésni!-kiabált Justin.

-Rohanoook!-szóltam vissza.

Ma nem sok órám volt. És nem is történt semmi érdekes. Holnap matek dolgozatot fogunk írni, de nem tudok semmit. Ez nagy baj. Valamelyik gyökér biztosan ért hozzá. El is indultam órák után a 302-es teremhez. Troynak ott volt német órája. Most pedig letámadom a matek dogámmal, szegény biztos örülni fog nekem.
Kicsengettek de nem jött ki senki.
Áh na most!

-Kedves Troy! Ugye tudod mennyire bírlak es milyen jól nézel ki ma is?-sűrűn pislogtam az előttem álló fiúra. Csak mosolygott és megforgatta a szemeit.

-Mondd mit szeretnél kislány!-ölelte át a vállam és a kijárat felé sétáltunk.-Tényleg így szoktál segítséget kérni?-kinevetett.

-Nem, csak most nagyon jól jönne!-hajtottam le a fejem.

-Naa mi a baj? Mesélj.

-Semmi csak mi teljesen máshogy tanultunk mindent a másik suliba. Úgy értem, más sorrendben haladtunk. Érted?

-Igeeen? Folytasd..

-Na mindegy, tehát a segítségedet kérném matekkal kapcsolatban. Nem tudom mennyire vagy jó belőle, viszont én nem tudok semmit. És holnap dolgozat lesz.-nagyot sóhajtottam.

-Jajj te. Csak ennyi a baj? Figyelj szívesen segítenék. Csak én nem vagyok túl jó matekból.-megsimította a vállam és jobban magához húzott.

-Mindegy azért köszi!-sietősre vettem, de nem is én lennék, ha nem mentem volna neki valakinek.

-Bocs én csak nem figyeltem.-szedtem tovább a lábaim, meg sem nézve kibe ütköztem.

-Hé Rose! Áll még a randi?-nevetett, majd magához rántott.

-Miről beszélsz?-nevettem én is.-Őszinte leszek. Azt sem tudom ki vagy.

-Akkor jól bebasztál.-folytatta a kacagást. Menni akartam de nem engedett el.

-Engedj el!-mélyen a szemébe néztem hátha lágyul a szorítása. Hát ez nem így történt.

-Engedd el barom!-jajj Troy.. és a többi. Most az egyszer hálás vagyok nekik.

-Úgy látom vannak, akik megvédenek. De te akartál szobára menni szépség.-még mindig erősen tartott, amikor nekem az első könnycsepp legördült az arcomon. Fejemet egyből lehajtottam, hogy ne lássa meg.

-Figyelj Ashton!-szólalt meg valaki előttem. Szóval ez a bunkó itt Ashton. Még mindig nem rémlik.-Ha most azonnal nem engeded el Angelt, élve nem jutsz ki innen!-hangja laza és nyugodt volt. Olyan közeli mégis távol éreztem. Megremegtem egy pillanatra és a sírás folytogatott.

-Kérlek engedj el..-suttogtam erőtlenül az előttem állónak. Már csak annyit éreztem hogy a földre rogyok, hiszen a fiú tartott. Nem emlékszem pontosan mi történt, de van egy olyan érzésem, hogy semmi jó...