Mérgező csók (Befejezett)

🕯Harmincnyolcadik🕯

Vladimir pov.
Az idős, vöröshajú vámpír hamarosan megérkezett és megkérte Igort, hogy menjen ki.
– Tessék?! Nem megyek sehova! – mondta Igor mérgesen, de az orvos nyugodtan folytatta.
– Igor felség! Önnek hamarosan lejár a véridőszaka. Félő, hogy megtámadja őt. – magyarázta, mire Igor aggódva rám nézett.
— Nem lesz baj...Menj csak... — ziháltam. Kissé hezitált, de aztán lehajtott fejjel kiment.
– Jól van, kismama! Készen áll?
– Nem... – mondtam fájósan.
– Helyes, akkor kezdjük. –  tűrte fel a ruhája ujját.

Igor pov.
Idegesen mászkáltam fel - alá a folyosón. Fred is aggódva hallgatta a történteket.
– Szólj apámnak, hogy hamarosan nagypapa lesz. — mondtam, mire meghajolt és elment.
Gyorsan leugrottam a közeli városba ahol van egy börtön. Ott megkerestem az egyik gyilkost és az utolsó csepp vért kiszívtam belőle. Majd mikor végeztem felgyújtottam a tetemet és kimentem.
Otthon nem hallottam semmit és senki sem volt a folyosón. Berohantam a szobába és ott az ágy körül egy kissebb körben állt mindenki. Apám, Roger, az orvos és a szolgálók is mind ott álltak. Nem láttam a kicsikémet. Apám vett észre először és helyet adott. Odafurakodtam és elakadt a lélegzetem. Vladimir izzadtan feküdt az ágyon és egy apró baba kezét fogta, aki a karjában ficánkolt. Mikor felnézett és meglátott engem elmosolyodott.
– Igor! Fiú...Fiunk született. – zihálta fáradtan és átadta a kicsit. Ahogy az aprócska kis test a karajaimba került, minden megváltozott. A világ valahogy sokkal szebbnek tűnt, mint azelőtt. Az apróságnak barna szemei voltak és fekete haja, de bőre porcelánfehér volt. A pici megragadta az ujjamat és mosolyogva felsikkantott mintha azt jelezné, hogy örül nekem.
– Apa lettél, fiam. Légy büszke és becsüld meg a párodat! Sok mindenen ment keresztül. — mondta apám, mire hangosan felnevettem holott folytak a könnyeim.
– Óh, egy ilyen édes kis aprósag meg fogja hóditani mindenki szívét. — mondta Roger összetett kezekkel. Én is pontosan így gondoltam.
– Hogy fogjátok elnevezni? — kérdezte apám, mire én ijedten Vladimirra néztem. Nem igazán gondolkodtunk eddig a pici nevén.
— Semmi baj, én gondolkodtam helyetted is. A neve Aaron.