🕯Huszonnyolcadik🕯

1.9K 128 3
                                    

Vladimir pov.
Hamarosan jön a tél. A fákról már lehullottak a levelek és egyre hűvösebb van. Arról volt szó, hogy pár napig maradok itt, de már két hónap eltelt. A kapcsolatunk pedig felhőtlen. Igor minden este magához húz az ágyban, én pedig a mellkasához bújva elalszom.
— Szia kicsim! – öleltek át hátulról a karjai és a nyakamba csókolt. Enyhe sóhajjal jutalmaztam a tettét.
— Szia! Ma nagyon fényes a hold. Gondoltam kint maradok kicsit.
— De már nagyon hideg van. Még a végén megfázol. — dorgált meg.
– Hihi...Oké, menjünk be. — mondtam nevetve és megfogva egymás kezét bementünk a kastélyba. Ott azonnal rendelt nekem egy forró teát és leült mellém.
– Melegedj meg, kicsim. Nem szeretném, hogy beteg legyél. — simított az arcomra.
— Nem leszek ne aggódj! Erős a szervezetem, nem voltam sokat beteg. — mosolyodtam el.
– Ennek örülök. – karolt át. Annyira mackós tud lenni néha, de kicsit sem bánom.
— Nagyon édesek vagytok. – jelent meg Djuvara úr.
– Jó estét, apám! — mondta Igor és kezet ráztak. – Miről van szó?
– Nos, holnap este lesz az éves vérhold bál. Gondolom te is jössz, kedves. — fordult felém Djuvara úr.
– Persze! Még sosem voltam bálon. — mosolyogtam. Igor kissé aggódva lehajolt hozzám.
— Biztos te is jönni akarsz, kicsikém? Egy nagy terem, telis—tele vámpírokkal.
— Nem olyan faból faragtak, hogy megijedjek ettől. Továbbá, amíg te fogod a kezem nem hiszem, hogy baj lesz. Meg...Szeretnék táncolni veled. — pirultam el, mire megpuszilta az arcomat.
– Akkor jó!
— Helyes! Gyere, kedves, nincs veszteni való időnk!
— Hová megyünk? — kérdeztem kíváncsian.
– Természetesen felkésziteni téged a bálra! – mondta Djuvara úr, és kézen ragadva elvitt egy közeli városba. Meglepődtem, hogy ott mindenki vámpír volt, de nem foglalkoztam vele. Így kezdődött a vásárlas sorozat, amivel Djuvara úr és én csaknem egész éjszaka elvoltunk. Vett nekem ruha anyagot, ékszereket és tánccipőt is. Majd ezek után haza mentünk és ott magamra hagyott két szolgával, akik rám varrták a ruhát. Mit ne mondjak, élveztem.

Mérgező csók (Befejezett)Where stories live. Discover now