🕯Tizenkettedik🕯

2.5K 224 11
                                    

Igor pov.
Leültünk az ágyra és együtt átnéztük az anatómia könyveket.
– Nézd! Ez a fű kitísztitja a tüdőt és felserkenti a vérkeringést! Bámulatos! – mondta ámulva.
– Miért érdekel ennyire az ember gyógyítás? Miért ápolod őket, azok után amiket veled tettek? — kérdeztem felvont szemöldökkel, mire letette a könyvet és rám nézett.
– Azért mert olyan akarok lenni, mint az anyám. Ő mindig, mindenkihez kedves volt és segített az embereken. Közben rólam is gondoskodott. Én ilyen embert láttam benne. Nagyon jó anya volt és mindenkit meg gyógyított, de aztán magát meg gyógyítani nem tudta. A tüdővész vitte el. – sütötte le a szemét.
— Nagyon sajnálom. — öleltem át óvatosan. A fejét a lapockámra hajtotta és azt hiszem lassan elaludt.
— Óh, édesem. — mosolyogtam és óvatosan lefektettem őt az ágyra, majd betakartam. Nyomtam egy apró puszit az arcára, majd kimentem a szobából. Meglepetésemre az őr még mindig itt állt.
– Tudod, már nincs szükség őrségre, nem foglak kinyírni. – mosolyodtam el.
– Arra nem is lenne szükség uram. Önként állok itt. – mondta komolyan.
– Önként? Önként megvéded? –kérdeztem döbbenten.
– Igen. Vladimir nagyon kedves és... Személyként bánik velem. — mosolyodott el, aprót bólintottam és én is elmosolyodtam.
A liftben megkértem a liftest, hogy vigyen a hatodikra.
— Vladimir úrfi jól van, uram? — kérdezte mire megpördültem és döbbenten néztem rá.
— Miért? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem nézett még be a liftbe, hogy köszönjön és azt hittem baj van.
– Tehát maga is megkedvelte?
– Tetszenek neki a liftes vicceim. Pedig senkinek se tetszenek. — vont vállat.
Úgy néz ki Vladimir azonnal belopja magát bárki szívébe. Nem csodálom a maga szelíd szépségével.

Vladimir pov.
Amikor felébredtem egyedül voltam a szobában. Valószínűleg elaludtam. Felkelve az ágyból a kis tálhoz mentem az asztalnál és megmostam az arcomat. Épp kifelé mentem volna az ajtón, amikor hirtelen egy hatalmas puffanást hallottam az ajtón kívülről. Majd elmozdult a kilincs és Syan lépett be rajta.
— Szervusz, kicsi!
— Maga... Maga mit keres itt? — kérdeztem félve, mire megragadta a karomat és a falnak lökött, amitől fájdalmasan nyögtem fel.
– Igor bolond, hogy nem iszik belőled. A véred aromája engem teljesen megőrjít. – ragadta meg az arcomat és elszakítva a ruhámat bele harapott a nyakamba.

Mérgező csók (Befejezett)Where stories live. Discover now