Mérgező csók (Befejezett)

🕯Nyolcadik🕯

Vladimir pov.
Amikor felébredtem egy zöld szempár kémlelt engem kíváncsian. Riadtan ugrottam hátra.
– Te meg ki vagy?! – kérdeztem kicsit ijedten.
– Hé, hé, hé! Nyugalom! A nevem Roger Goodfellow, vámpírvadász vagyok, ember, mint te.
– De...hol van Igor? – kérdeztem kíváncsian.
– Ne félj! Kiment vadászni pár őrrel, hamarosan visszajön. – mosolygott rám. Kedves arca volt, bár a lenge ing miatt amit viselt láttam, hogy a testét mindenhol vágások borítják. Régi sebek voltak már.
– Öltözz fel szépen és gyere le a halba. — mondta és egy zöld kaftán szerű ruhát tett az ágyra. Ámulva néztem a finom, csillogó anyagból készült ruhát. Biztos drága darab, olyan amilyenről álmodni sem mertem.
Felvettem és kifésülve összefontam a hajamat. Nagyon tetszett a ruha, de nagyon féltem is, hogy elszakítom. Kimentem a szobából, egy őr állt mellette.
— Bocsánat! Meg mondaná, hogy merre van a hal? Tudja...
– Balra, végig a folyosón, le a lépcsőn és jobbra. – mondta egy szusszanat alatt.
— Óh, köszönöm. Vladimir vagyok. — mosolyogtam rá.
– Az én nevem Fred. – mondta de kerülte a szemkontaktust. Elindultam arra amerre mondta, majd meg is érkeztem a nagy terembe. Még senki sem volt ott. A teremben négy hatalmas fotel volt egy közepes méretű asztal körül. Az asztalt bársony terítő borította és a közepén egy ezüst tálcán kristály poharak voltak. Felvettem az egyiket és néztem, hogy milyen finoman meg van munkálva, biztos drága lehetett.
– Te meg ki vagy? – hallatszott a hátam mögül. Egy Igornál is magasabb és izmosabb vámpír volt mögöttem. Fekete díszruhát viselt és a haja a válláig ért.
– Én...én Vladimir Rikiva vagyok. — motyogtam. Közelebb hajolt hozzám és mintha megszagolt volna.
— Halandó vagy. Mit keresel itt? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Igor hozott ide, uram. — mondtam zavartan. Az arca gyanakvóból átment nyugodtba és elmosolyodott.
— Szóval az övé vagy? Huh, mindig jó ízlése volt, de ezúttal túl lépte a limitet. – mosolygott és a hatalmas kezét a derekamra simítva közelebb rántott magához. A nyakamhoz hajolt és meg mertem volna esküdni rá, hogy éreztem az agyarait a bőrömön, amikor az utolsó pillanatban valaki leszedte rólam.