Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|12| - 3...2...1

Gyakornoknak akarsz jelentkezni? Ráadásul pont oda? Jeongin... Talán az élet nincs is annyira ellened.

-Na, akkor van egy feltételem nekem is. - jelentettem ki, ami miatt éretlenül nézett rám. - Hagyd, hogy simán menjen a színjátékunk. Ne ellenkezz, és lehetőleg ne vágj fancsali képet akkor, mikor velem vagy. - kértem meg rá. - Ha ehhez tartod magad, akkor az életemre esküszöm, hogy bejuttatlak a céghez.

Hiába ez a feltételem, én akkor is bejuttatlak. A legjobbat akarom neked, szóval a válaszod most egyáltalán nem fog számítani.

Abban a pillanatban száját szóra nyitotta, viszont nem tudott egy hangot sem adni. Kereste a szavakat, végül pedig inkább kérdőre vont.

-Hogy jutattnál be így? - kérdezte halkan.

-Hwang Hyunjin vagyok. - mondtam nevemet egy nagyobb mosollyal. - Amúgy meg a vezető szeretne engem ott tudni, szóval biztosan el tudnám simítani ezt és felvesz téged. - meséltem.

Legalábbis remélem...

Jeongin ezután ismét szótlanná vált. Szemei időközben viszont könnybe lábadtak, végül nem sokkal rá behunyta azokat. A következő pillanatban, pedig tett felém egy nagyobb lépést, s egyből megölelt.

-Mindent megteszek, amit tudok. Viszont ne kényszeríts semmire. - szólalt meg.

Még csak reggel van és már látlak. Ráadásul még, ha nem is viszonoztad az én ölelésem, de akkor is ez a második, hogy ilyen közel tudhatlak magamhoz. Arról nem is beszélve, hogy idézőjelesen össze is jöttünk.

Életem legszebb napja a mai. Ahogyan az összes az lesz, amíg veled lehetek.

-Amúgy sem kell sokat látniuk a kapcsolatból. Hiszen nem is tartozik rájuk. - feleltem, miközben viszonoztam az ölelését.

-Még valami. - hátrált meg, így kezeimet hamar le kellett vennem róla. - Ne csókolj meg. - kért meg rá halkan.

Kérésére egyből rábólintottam, még akkor is, ha régóta vágytam már a csókjára.

-És...Hogyan szólítsalak ezentúl? Szívem? Drágám? Szerelmem? Talán... Egyetlenem? - kérdeztem mosolyogva.

-Jeongin...

-Jeongin. - ismételtem meg halkan. - Hát ez... Csodás.

Ez most a legkevesebb. Talán később nem lesz ellenedre egyik sem.

Viszont muszáj lesz valahogy felengedned mellettem. Kellene egy kis idő kettesben pont úgy, mint tegnap. De mégis hol és mikor?

Abban a pillanatban már el is kezdtem gondolkozni, de semmi nem jutott az eszembe. Még nem éreztem úgy, hogy bárhova eljönne velem, így kezdtem feladni az ötletelést.

-Megyünk? Azért nem akarok elkésni. - szólalt meg Jeongin.

-Persze. - mondtam, majd felé nyújtottam a kezem.

-Mit akarsz? - kérdezte halkan.

Válasz nélkül ragadtam meg a kézfejét, majd egy halvány mosollyal kezdtem el vezetni az iskola felé.

-Így kellene mennünk? - kérdezett újból.

-Valahogy el kell hinniük, nem? - néztem rá, majd bólintott egyet.

-Jó. Fogd a kezem. De más nincs. - jelentette ki.

Még, Jeongin. Még nincs.
Ha nem lesz elég ennyi Yejunnak, akkor muszáj lesz többet tennünk.