please don't lie to me/-Isaac Lahey (Befejezett)

20.

~~~

Lecövekelve álltam a házunk ajtaja előtt. Zeus csendesen felnézett rám, várta mit teszek. Semmi kedvem nem volt hazajönni, de kiskorú vagyok még, szóval nincs sok választásom. Isaac suliban volt, ezért Deaton a mai napra bezárta a rendelőjét és haza hozott. Anyuék akartam értem jönni, de nem engedtem enkik.
Kedves volt tőle, annak ellenére, hogy veszélybe sodortam az életét. Már többször is meg akartam neki köszönni, de nem hagyta. Tartozom neki, még ha ő ezt nem is hajlandó elfogadni.
- Kész állsz? - lépett mellém a doki.
- Nem, de muszáj bemennem! - vontam vállat, aztán összeszedve minden bátorságomat benyitottam az házunkba.

Anyu és apu a konyhából szaladtak, vagyis inkább rohantak ki hozzánk. Deaton köszönt a szüleimnek, aztán odaadta a táskámat. Megköszöntem a segítségét, majd közölte, hogy Isaac délután értünk jön és elvisz a rendelőjébe, ezután elment.
Miután becsukódott mögötte az ajtó kínos csendben álltunk.
Ahogy rájuk néztem, nem éreztem mást, mint mérhetetlen csalódottságot.
Megszólal még ma valamelyikőtök, vagy csak állunk egymással szemben, mint farok a hideg vízben? - szólalt meg Zeus a fejemben, mire mosolyogva lenéztem rá. Kétségtelen, oltári humora van ennek a farkasnak.
Persze anyuék szemtanúi voltak ennek a kis jelentnek.
- Most is beszél hozzád! Tehát, tényleg igaz minden? - kérdezte anyu halkan, mire kifejezéstelen arccal néztem vissza rá.
- Igen, de ti ezzel már tisztában voltatok, nem?
- Nézd, kislányom! Sajnáljuk, amit tettünk. Tényleg! De...
- Ó, várj! - szakítottam félbe apát. - Csak nem azt akarod mondani, hogy nem volt választásotok? -kérdeztem szarkasztikusan.
- Tulajdonképpen...
- Mindig van más választás! - mondtam olyan hangosan, hogy talán még a szomszéd is hallotta.
Apa elhallgatott. Sötét hajában csak most fedeztem fel az ősz hajszálakat. Arca hirtelen vagy tíz évet öregedett, ahogy megtörten engem nézett.
- Nagyot csalódtam bennetek! Még most sem tudom felfogni, hogy tehettetek ilyet! - könnyek marrták a szemem. Alig tudtam elfojtani a sírást.
- Tudjuk, és mindent megteszünk, hogy... - kezdte anya elcsukló hangon, de felemeltem a kezem. Elhallgatott, s összeszorította a száját.
- Nem érdekel! Menjetek inkább dolgozni. Ahhoz jobban értetek, mint a neveléshez! - feleltem rezzenéstelen arccal, majd fogtam a csomagom és felcaplattam vele a szobámba.

Dühösen bevágtam magam után a szobám ajtaját. Azt hittem felrobbanok mérgemben. Zeus némán figyelte, ahogy kipakolok a táskából. Nem mert szólni. Tudta, hogy még egy rossz szó és sírva fakadok. Eddig egyszer sírtam mérgemben.
Másfél éve egy nyári napon, mikor anyuékkal és a nagynénémékkel elmentünk nyaralni a hegyekbe. Rose néniéknek van egy király három szobás kis faházuk. A kilátás gyönyörű volt, a levegő tiszta, jókat ettünk. Persze, mivel ők utálják Zeus-t, ezért ő nem aludhatott a házban. Én eleve úgy vagyok ezekkel a helyzetekkel, hogy ha ő nem alszik ott, akkor én se. Anyuék szemrebbenés nélkül költöztettek ki természetbe egy két személyes sátorba. Jobban dühös voltam, mint most.
Tudjátok, van az a mondás, mi szerint a barátainkat megválaszthatjuk, de a családunkat nem.
Te, Raven! - szólalt meg hirtelen Zeus a fejemben, én meg ugrottam egyet az ágyamban. A helyén feküdt. Eddig maga elé meredve bambult, de most felnézett rám.
- Bocs, ezt nehéz lesz megszokni. Remélem álmomban nem fogsz ennyire üvöltözni! - felhúztam a lábam, majd átöleltem.
Azt hiszem kezdesz serdülni!
Összehúztam a szemöldököm.
- Ezt hogy érted?
Úgy, hogy a szüleid kezelhetetlenek. - mondta ki őszintén.
- Ezt tökéletesen megfogalmaztad! - bólogattam, aztán felálltam az ágyról, s közvetlenül elé ültem le törökülésben. - Hogy érzed magad?
Jól, most, hogy te is jobban van. Nagyon féltem, attól, hogy elveszíthetlek!
Mosolyogva megsimogattam a fejét, mire megnyalta a tenyerem.
- Kösz, hogy megmentetted az életem.
Te is megmentettél. Na, meg ezért vagyunk egymásnak!
- Igen. - mosolyogtam. 
Mit teszünk ezután? Most akkor van falkánk?
- Fogalmam sincs, mihez kezdjünk! - sóhajtottam fel gondterhelten. - A srácok, a falka, Fürgefarkas...Annyi minden történt rövid idő alatt. Még át kell gondolnom. Kyle és Skyler sokat segítettek, nélkülük nagy valószínűséggel megöltek volna minket.
Rendben. Ha elfogadsz egy tanácsot... Maradjon a falka. Fürgefarkas és a falkája miatt szükségünk van rájuk. És nekik is ránk.
Az utolsó mondata után érdeklődve felvontam a szemöldököm.
Skyler szülei túl elfoglaltak, a csaj meg szeretne valahova tartozni. Kyle...Nos, ő nem tudna életben maradni Portlandben egyedül.
- Kedveled őket? - elmosolyodtam. Ritka, hogy Zeus kedvel valakit.
Így is mondhatjuk.
Kuncogva néztem a fekete farkasra. Szeme sárgán felvillant, mintha mosolyogna. Az egyetlen jó dolog, aminek tényleg örülök, az ez a különleges kapcsolat kettőnk között.
Dajmonok.
Mint valami furcsa fantasy filmben.

~~~

Sziasztoook!
Hát, itt is van a kövi rész!
Remélem tetszett, köszönöm, hogy elolvastátok! :)
Legyen szép napotok!