Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|06| - Egy perc

Mintha valami olyat tennénk, amit nem szabadna. Nem szegünk se törvényt, se semmilyen szabályt. Nincs mitől félnem.

Az épületben viszont senkit nem találtam. Kihalt volt és csendes, ráadásul még a lámpák sem égtek. Először az öltőzöket néztem meg, majd a mosdóba is bekopogtam, de választ nem kaptam. Mikor pedig elindultam a hatalmas uszoda medencéjéhez, párszor megszólítottam Hyunjint, de nem kaptam választ. Sóhajtva vettem elő ez miatt a telefonomat, majd megcsörgettem. Viszont a telefonja még csak ki sem csörgött.

Hyunjin, te most hülyét akarsz csinálni belőlem?

Az uszoda minden területét, s helyiségét bejártam, de Hyunjin nem volt sehol. A hatalmas medence egyik oldalán sétálva, pedig egy nagyobbat sóhajtottam, miközben egyre csalódottabb lettem.

Miért is hittem azt, hogy egy vadidegen segíteni fog?

A következő pillanatban egy ajtónak a csapódására figyeltem fel, ami miatt egyből megtorpantam.

Hyunjin?

Kíváncsian néztem az ajtó felé, majd nem sokkal később megpillantottam az érkező személyt.

-Víz alatti könyvtárba mész, vagy mi? - nézett rám Yejun.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem értetlenül.

-Nem tudsz úszni, szóval elvileg itt semmi keresnivalód. Ráadásul itt tényleg nem keresne téged senki. Plusz egyből rávágtál egy választ arra, hogy hova mész, ami ráadásul még hihető is lehetne. - jött közelebb. - Ez a hely meg pont üres az ebédszünetben. - közölte. - Mit tervezel? Vársz valakit? - kérdezte, de nem válaszoltam. - Jeongin, én a helyedben próbálkozni sem mernék.

-Miért gondolod azt, hogy ha tervezek valamit, akkor tuti köze lesz hozzád? - kérdeztem.

-Mert minden egyes porcikád ellenem van. Pedig nem értem az okát. Nem akarlak bántani. - ragadta meg a karomat.

-Túlságosan is elhiszed magadról, hogy vagy valaki. Nem körülötted forog a világ. Nem rólad van szó. - közöltem, majd kitéptem a karom a szorítása alól.

-Akkor miről?

-Nem tartozik rád. - morogtam.

Yejun folyamatosan a szemeimbe nézett, végül halványan elmosolyodott, s megindult az ajtó felé.

-Melyik céghez akarsz bejutni? JYP? - kérdezte.

-Yejun... - szóltam utána.

-Merj próbálkozni. Utána a bejutással is csak próbálkozni fogsz. Garantálom, hogy halott ügy lesz. - fenyegetőzött, majd elhagyta az uszodát.

Hiába tagadtam mindent, Yejun átlátott rajtam. Mondhattam bármit, ő sosem hitt nekem, mivel tudta, hogy ellene vagyok. Ráadásul most oda ütött, ahol a legjobban fájt. Tudta, hogy be akarok kerülni a céghez, mint gyakornok. Mindent megtett volna azért, hogy keresztbe tegyen nekem. Mindenáron nyerni akart, s tartottam tőle, hogy ismét ez történt.

Yejun, túl messzire mész. Tényleg tönkretennéd még az életemet is? Képes lennél megfosztani az álmaimtól?

Tehetetlenül csörgettem meg ismét Hyunjint, de még mindig nem csörgött ki a telefonja.

Te is csak szórakozol velem. Yejunnak ismerettsége van, így meg tudja akadályozni a céghez kerülésem. Te pedig hazug szavakkal csak kelted bennem a reményt...

Teljesen elveszítettem minden hitem Hyunjin felé. Nem reagált, nem jött. Naivan hittem egy idegennek, aki valószínűleg csúnyán átvágott. Ettől függetlenül mégis vártam még egy kicsit. Örültem volna, ha túl gondolom, s esetleg késik. Mindenféle indokot kerestem már, de feleslegesen. Hyunjin nem jött sem akkor, sem percekkel később.

Míg először csalódott, s szomorú lettem, addig kicsivel később az idegesség mindent felváltott. Megnyitottam ismét a beszélgetésünket, majd elkezdtem írni neki egy újabb üzenetet.

A hitetgetés volt a segítség? Végülis tényleg elhittem egy ideig, hogy minden helyre jön. Szórakozz mással, Hyunjin. - küldtem el neki az üzenetet, majd eltettem a telefonom.

Minho, tényleg egy ilyen alak a legjobb barátod?

Még tíz perc maradt az ebédszünetből, így egyből visszaindultam az iskola épületébe, miközben folyamatosan Yejun szavai jártak a fejemben, ahogyan Hyunjin hazug ígérete.

Az iskolába érve rögtön az ebédlő felé indultam, ahová megérkezve egyből Jisungot kezdtem el keresni. Amint pedig kiszúrtam a tömegben, sietősen indultam meg felé, majd megpillantottam vele szemben Minhot, aki a telefonját tartotta a fülénél.

-Na, mi a helyzet? - kérdezte Jisung. - Nem eszel? Van még 5-6 perced.

-Nem. Egy falat nem menne le a torkomon. - morogtam.

-Mi történt? - kérdezte, miközben megállt az evésben.

-Sok minden és mégis semmi. - emeltem fel a hangom.

Minho idegesen tette le a telefonját az asztalra, majd szúrós tekintettel nézte azt.

-Annyira imádom, hogy ha nincs iskolában, akkor elérhetetlen. - morogta, majd rám nézett. - Itt volt Hyunjin? - kérdezte.

-Nem. - mondtam ki alig hallhatóan. - Mindegy. - legyintettem. - Befejeztem vele mindent, még akkor is, ha el sem kezdtük.

-Hyunjin fotózáson van. Ha nem veszi fel, ráadásul nem is találkozott veled, annak oka van. - mondta egy nagyobb sóhajtás kíséretében.

-Nem csinálom akkor sem. Ha tehet erről, ha nem, vége van. - jelentettem ki.

-Miért? - kérdezték egyszerre.

-Yejun kijelentette, hogy ha bármit is teszek, akkor elintézi, hogy ne kerülhessek be a céghez. - meséltem. - Kevesebb, mint egy év. Kibírom. - közöltem. - Így a JYP még talán össze is jöhet.

-Ki ez a Yejun? - kérdezte Minho. - Intézze el. Hyunjin egy csettintésre elintézi, hogy mégis felvegyenek. - nevetett fel.

-Ne haragudjatok, de már nem tudom kinek higgyek. Ez így sok most. - álltam fel. - Felmentem. - jelentettem ki, majd utoljára Minhora néztem. - Amúgy... miért tenne meg értem bármit is Hyunjin? - kérdeztem, végül elindultam az ajtó felé.

Ahogy haladtam az ebédlőben, a nagyobb tömegben mégis kiszúrtam Yejunt, ki folyamatosan követett a szemeivel.

Gyengeség az, hogy nem tudom felvenni vele a harcot. Félelem, hogy nem is merem nagyon megtenni. S gyávaság lenne itt hagyni az iskolát.

Pedig mehetnék. Ha visszamennék a szüleimhez, s elhagynám Szöult, akkor valamilyen szinten megszűnnének a problémáim. Viszont távolabb is kerülnék az álmaimtól, ahogyan a barátaimtól is.

Miután elhagytam az ebédlőt, s elindultam az aula felé, egy nagyobb hangzavar csapta meg a füleimet, így kíváncsian álltam meg. Egy kisebb kör gyűlt össze valaki körül a bejáratnál, ami miatt a tekintetem értetlenné vált. A személy, aki köré gyűltek viszont hamar átvágott rajtuk, s amint meglátott egyből felém igyekezett.

-Még van három percem. - jelentette ki Hyunjin, amint megállt előttem.

-Egy percet kapsz. - morogtam.