Vajon idővel magunk mögött tudhatjuk az iskolatársaink által hangoztatott bántó szavakat? Vagy egy egész életen át cipeljük őket magunkkal, annak ellenére is, hogy kifelé igyekszünk a lehető legjobbat vagy éppen a teljes érdektelenséget mutatni? Hazudhatunk a barátainknak és egyúttal magunknak is arról, hogy minden a legnagyobb rendben van velünk? És amikor kiderül az igazság engedni fogjuk, hogy segítsen nekünk valaki? Egyáltalán lesz még azon a ponton valaki, aki segíthet rajtunk?