Újabb péntek délután, a fiúk edzésének is vége, hiába hogy alig két hete találkoztunk a srácokkal, Kuroo egyre jobban hiányzik. Minden délután irogatunk és a hívások sem ritkák. Sajnos nem találkozhatunk minden héten, hiszen mind a kettőnknek rengeteg dolga van.
A hétvégén azonban kicsit mást tervezek, nem otthon fogok dögleni egész nap. Megbeszéltem Yumie-val, hogy szombat délelőtt elmegyek hozzájuk, mivel vele szintén csak ritkán tudok találkozni.
Time skip
A szombati nap hihetelen jól telt barátnőmmel, egész nap náluk voltunk, és mindenféle hülyeséget csináltunk. Most éppen este fél tíz van, és a sötétben battyogok a vonat állomás felé. Sajnos Yumie nem tudott elkísérni, közbe jött neki valami. Hát igazából csodálatos érzés, szombat este egyedül sétálgatni a kisvárosi utcákon. Néhol fiatalok nevetése hallatszik, és a vonat állomáshoz vezető úton, több szórakozóhely világítása is színesre festi a sötét utcát. Ez egy teljesen megszokott szombat, mindenki élvezi az életet...
Roszz előérzetem van...
Lassan lépkedtem a járdán, mikor hangot kezdtem hallani magam mögül. A vállam felett hátra tekintve láttam, tőlem pár méterre egy férfi alakot. Egyenesen haladni már nemigen tudott, az alkohol hatása alatt állt. Kicsit sietősebbre vettem a tempót, de az állomás még jó pár percre volt innen. A csávó egyszer csak mormogni kezdett valamit, és néhány szavat is ki lehetett szűrni a részeg gagyogásból.
-Kislááány...kislány. Állj....m-meg. Szórakozzz velem...egy kicsiii!-kapta el a vállam, de gyorsan lesöpörtem magamról a kezét.
-Hagyjon békén...-szóltam kissé erélyesebben, mire a férfi elkapta a csuklómat.
-Naaa...ha nyugton maradsz...gyors leszeeek.-nyúlt a felsőm széléhez, mire én sikeresen combon rúgtam.
A reakció mindössze egy kissebb nyekkenés volt, és elkapta a lábam amivel megrúgtam, aztán pedig a falhoz lökött, amibe sikeresen beütöttem a tarkóm. Megszédültem, nem is kicsit. Próbálkoztam kapálózni, mire csak újra magához húzott, majd a falnak támasztott, és az egyik kezét a nyakamra vezette, megszorította. Próbáltam szabadulni, de szörnyen pánikoltam.
Mit csináljak? Most mi lesz? Megfognak erőszakolni, kész, vége.
Az oxigén egyre kevesebb volt a tüdőmben, és egyre inkább szédültem, végül pedig feladtam...minden sötét lett...
Külső szemszög
Keiko eszméletlenül hagyta abba a küzdelmet a férfi ellen, aki pár másodpeec erejéig úgy tett, mint eddig, majd kissé megrémült.
-Ne szórakooozz! Tudom hogy csak színészkedsz!-kiabált, de látva hogy Kei nem reagál, elengedte a lány nyakát, majd teljesen eleresztette a lányt, aki ájultan rogyott össze.-Ez nem...én nem öltem meg...-remegett meg, majd már amennyire tudott, elfutott, a lányt a hideg járdaszélen hagyva.
Minden reménytelennek tűnt. Mintha az egész meg sem történt volna. A bulizó emberek továbbra is jól érezték magukat, eszükbe sem juttott, hogy valaki éppen pár méterre a tartózkodási helyüktől fekszik eszméletlenül.
Azonban Keiko szerencséjére, 2 kb vele egyidős fiú, akik még nem voltak ittasak, pont arra járt. Ahogy meglátták hogy valaki a földön fekszik, kissé megijedtek, de amilyen gyorsan csak tudtak, mentőt hívtak az pedig percek múlása alatt meg is érkezett.
Hordágyra fektették Keiko-t, a fiúknak pedig megköszönték, hogy ésszerűen gondolkodtak. A kórházban infúzióra kötötték Keiko-t, aki továbbra is ájult állapotban feküdt.
Az orvosok szerint előfordulhat, hogy a tarkóra mért ütés miatt Tanaka-san napokig maradhat ilyen állapotban, a többi kissebb sérülést viszont egyszerűen tudták kezelni. A légcső hál istennek nem sérült, és lila foltokkal, néhány karcolással megúszta az egészet.
Már csak egy ellenségünk maradt, ami az idő...
Kezd izgalmassá válni a történet...
Vajon mi fog történni a következő részben, és vajon azzal készen leszek egy héten belül?...remélhetőleg igen😂
Bocsánat amiért ritkán voltak a részek, de eléggé elfoglalt voltam az utóbbi időben😅
Remélem tetszett, szép napot😘