h a t v a n a d i k f e j e z e t
Fontossági sorrend
- Mindenképp írok este, ha hazaértünk, oké? De közben is hívhatsz, Mads, bármikor, ha úgy érzed, beszélni szeretnél. Rendben? - néztem a legjobb barátnőmre egy szomorú, mégis biztatóbbnak ható mosollyal az arcomon.
- Rendben - felelte Mads, és majd' megszakadt a szívem, ahogy fáradt, kisírt szemeivel nézett rám. Szorosan magamhoz öleltem, és hallottam, ahogy párat szipog.
Szerintem mondanom sem kell, hogy a tegnapi nap után egyszerűen borzalmas éjszakám volt. Folyamatosan kattogtam, a rengeteg ártatlan áldozaton, a sebesülteken, és azon, mennyi idő után kapjuk vissza a régi Madisont, mert az tuti, hogy nem mostanában.
Akármennyire is maradni akartam, még akár egy hetet is, tudtam, hogy Madison ellenezte volna, mondván, miatta semmiképp ne szakadjak ki a normális hétköznapjaimból - muszáj volt belátnom magamnak, hogy ez tényleg így helyes. Főleg, hogy évek óta ismerem, és tudom, az ilyen helyzeteket tényleg szereti magában lerendezni, feldolgozni és elfogadni.
És valóban, az elmúlt hetekben csupán a kisebb részét intéztem az idei év első felében esedékes dolgaimnak - a nagyja még csak most következik, mint például hétfőn az egyik volt osztálytársam babaváró bulija.
- Nagyon szeretlek - suttogtam még Madisonnak, majd elhúzódtam tőle, és a tekintetemmel próbáltam azt sugallni, minden rendben lesz.
- Én is téged - válaszolta egy nagyon halvány mosollyal, aztán Justinhoz léptem, hogy tőle is elköszönjek, ugyanis ő itt marad Madisonéknál még a mai napon, de holnap reggel Los Angelesbe utazik, mivel pár rádiós műsorban fog szerepelni, meg azt mondta, 1-2 napot lehet beugrik a stúdióba is.
- Jaj, Rapunzel, ne nézz így rám! - kérte az énekes, miközben az egyik karomnál fogva húzott az ölelésébe. Nagyot sóhajtva hajtottam a fejem a melkasára, miközben karjaimat köré fontam. - A kiskutyaszemeid kinyírnak - tette hozzá halkabban, dünnyögve, én pedig nem bírtam ki, elmosolyodtam.
Magam sem tudom, miért, de Justintól ugyanolyan nehezen tudok elköszönni - akármilyen hosszabb különlétről legyen szó -, mint Madisontól, hiába csak szeptember óta ismerem. Ő még a legrosszabb, de tényleg, a legrosszabb helyzetekből is próbálja kihúzni az embert, ha csak egy kis időre is. Nem tudom, mivel és hogyan, de tegnap este hallottam, ahogy megnevettette Madset - annyira jól esett hallani.
Justin az elmúlt hét hónapban olyan lett számomra, mint egy rég elveszett báty, vagy nem tudom, de az biztos, hogy mára már elmondhatatlanul fontos szerepet tölt be az életemben.
Rydertől búcsúztam el utoljára, ahogy Kyrre is, aztán mondtam Tracie-nek, hogy indulhatunk, ugyanis ő fog minket kivinni a reptérre.
...
Hétig, a repülőnk felszállásáig még volt hátra néhány perc. Kyrre meg Brad, a pilótánk felpakolták a cuccainkat a magángépre, én pedig még maradtam beszélni Tracie-vel egy kicsit.
- Annyira félek, hogy hogyan fogja átélni ezt az egészet - sóhajtotta aggódva, egyértelműen Madisonra utalva.
- Ennél rosszabb nem lesz - kezdtem bele. - Mélyen lesz, de nem fogja elhagyni magát teljesen. Mads soha nem lenne képes erre, ezt mind tudjuk - erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mire Tracie afféle "Oké, igazad van" arckifejezéssel válaszolt. - Én megígérem, mellette leszek én is, bármeddig tart ez az egész. És Tracie...itt van Justin is. Ő meg végképp nem fogja hagyni, hogy összezuhanjon.
- Ez az egyetlen, aminek jelen pillanatban örülni tudok, azt hiszem - nevetetett halkan Tracie.
- Hé, Baba, mindjárt indulunk! - lettem figyelmes Kyrre hangjára a néhány méterre levő gép mellől, mire automatikusan megfordultam.
- Mindjárt megyek! - szóltam vissza, aztán újra Tracie-hez fordultam.
- Köszi mindent - kezdtem búcsúzkodni.
- Ugyan. Mondtam már, Yasmin, mintha a nagyobbik lányom lennél - válaszolt az ilyenkor szállóigévé vált mondatával, aztán hagytam, hogy megöleljen, amit mosolyogva viszonoztam.
...
- Te jó ég, de maradtam volna még - nyöszörögtem, ahogy egy csomag epres zabkeksszel lehuppantam az ágyra. - Annyira nincs kedvem a hétfőhöz.
Körülbelül tíz perce lehettünk úton, és miután beszéltünk Mylessal, hogy mi a helyzet, Kyrre és én is bejöttünk a gép elkülönített részébe, ugyanis a filmezésen és a lustuláson kívül sokra nem lettünk volna képesek a tegnapi nap után.
- Na, mert? - érdeklődött Kyrre szórakozottan, amit megértettem. Elég hülye látványt nyújthattam nyakig betakarózva, miközben néha-néha kinyúltam a hasamon hagyott kekszcsomagba.
- Akkor lesz a babaváró - válaszoltam felpillantva rá.
- Azt mondtad, hogy szívesen mész.
- Igen, persze. De azt úgy az egész eseményre értettem, mert szerintem ez egy annyira aranyos meg szép dolog. Csak...az emberek. Nem az összes, de jobban átgondolva egy részükkel kihagynám ezt a találkát - fintorodtam el a végére, magam elé nézve, majd vissza Kyrre-ra, aki elnevette magát. - Most mi van?
- Totál olyan fejet vágtál, mint aki pár másodperc alatt átgondolta az eddigi életét és arra jutott, hogy egy hiba volt az egész - közölte.
- Hát, van benne igazság - vontam vállat, természetesen csak hülyülve.
- Bolond nő... - ingatta a fejét mosolyogva, mire csak rávigyorogtam, de aztán kissé mérges arcot vágtam, ahogy Kyrre félretette a kekszet, amikor venni akartam egyet, meg a takarót is lehúzta rólam. - Ne már, eszeeeeek! - kértem ki magamnak, ahogy fölém hajolva azon volt, hogy megcsókoljon, de én egyenesen a szemébe nézve kiöltöttem a nyelvem, ő pedig félúton megakadt.
- Tudod, Édesem, van egy fontossági sorrend - vigyorodtam el, szándékosan bosszantva őt.
- Aha, hogyne, én meg mindjárt ejtőernyőzöm - forgatta a szemeit mosolyogva, hogy meg se próbáljam beetetni ezzel, mire hangosan felnevettem, aztán végül én adtam a szájára egy puszit.
- De a takaró tényleg kell, mert fázom - nyúltam ki a karja alatt az említett dologért, aztán Kyrre újra mellém feküdt. - Nézünk valamit?
- Felőlem bármit, csak ne olyat, amitől sírsz. Ha a röhögéstől, az oké - magyarázta, mire elmosolyodtam, Kyrre pedig közelebb húzott magához. - De ha álmos vagy, akkor inkább pihenjünk. Látszik, hogy alig aludtál valamit az éjjel.
- Nem, majd közben bealszom szerintem - feleltem, mire ő csak halványan elmosolyodott és hozzám hajolva belepuszilt a hajamba.
_____
hi babies !! ♡
úgy örülök, hogy végre egy kicsit pozitívabb hangvételű részt írhattam, remélem nektek is tetszik 🥰 ééés szerintem plusz pont, hogy nem húztam annyi ideig mint a not ok-ot! 😅😌😂😂😂
egyszerűen borzalom ami most van.
na de.
van mégis valami, ami úgy feldobta ezt a szaros napomat, mint mostanában semmi. (OLVASD TOVÁBB A KÉP ALATT IF U CARE)
Aida nagyban készül edzeni mikor jön az értesítés a posztról. és babies, nem hazudok, ha azt mondom, konkrétan nekiálltam sírni. (btw utána természetesen edzettem és most alig érzem a karom but no problem 🙃😂)
1, MILYEN ISZONYAT SZÉP A BORÍTÓ 😍😍😍 (thanks to the child johannes)
2, OLYAN GYÖNYÖRŰ A CÍM 🥺🥺🥺
3, PÉNTEKEN JÖN AZ ELSŐ SINGLE 😭😭😭
annyira nagyon örülök, hogy visszatért 😭 amúgy van egy sanda gyanúm, hogy ahogy pénteken kijön az új szám, az albummegjelenés dátuma is publikus lesz, szóval...this gonna be a kurvahosszú hét, mivel aaaa annyira izgulok 😍🙊
all the love, Aida ♡