Drágáim! Ne haragudjatok meg rám, de ez a rész E/1-ben fog íródni. És azért se haragudjatok meg rám, ha unalmas lesz a sztori, de túl vagyok egy szerelmi háromszöges dolgon... ami újra feljött az életembe, így nehéz az egész most.
.. és könnyeimmel küszködve pötyögöm be, mi is történt velem igazából.. nagyjából igaz lesz ez a történet.. muszáj volt kiadnom magamból valahogyan, so... lehet szar lesz, de legalább kiírtam
**********
Taeyong ágya végén ültem könnyes szemekkel, sötét szobájában, aminek halovány fényt cigarettám adta, mikor meggyújtottam azt. Úgy gondoltam, valahogy le tudom majd vezetni a fájdalmat, ami sokként érte a lelkemet, némi közösüléssel ex barátomnak a legjobb barátjával, de talán ez egy kibaszott őrült ötlet.
Tudom a lányok többsége szereti hangoztatni azt a hülyeséget, hogy pár hónap alatt az adott barátjuk a minden számukra, de mi Doyounggal nem hónapokat voltunk együtt. Már rég egy párt alkottunk, tudtam milyen. Olyan fajta, aki rossz mindenki máshoz, de csak miattam akar jó lenni. Ezt keressük egy srácban, nem? Akit mi inspirálunk.. akinek igazán különlegesek vagyunk. Tudtam azt is, hogy a minden hétvégén való lerészegedést és a folytonos bulikat nem feltétlenül állíthatom meg, no meg azt, hogy mennyire flörtölős a lányokkal. Végülis, elmondhattam magamról akkoriban, hogy flörtölhet bárkivel, nap végén úgy is nekem mondja, hogy szeret és velem is fog szeretkezni. Sikerült kezelnem a csúnya düh kitöréseit, ezáltal közelebb kerültünk egymáshoz. Megmutatta nekem a legnagyobb sebeket az életében, amiket én ápoltam, én nyugtáztam. Azt, hogy mennyire nem támogatta az apja, hogy énekes legyen, hogy az anyukáját sosem érdekelte igazán, mi is van vele, hogy folyton magányosnak érezte magát és kényelmetlenül, ha a családi életéről faggatták. Szerette magát keménynek mutatni, végtelenül sok butaságba rángatták bele a barátai, olyan emberekért verekedett bulikban, akik igazából nem is törődnek vele, nem is mondhatóak igazi barátnak. Nem számított mennyit cigizik, mennyit volt benyomva. Ott voltam neki, ahogyan a banda tagjai is. Taeyong, Jungwoo, Johnny, Yuta, Haechan, Mark, Taeil és Jaehyun.
Jogos is lenne a kérdés, hogy hogyan jövök szóba?
Annyira, de annyira gyenge voltam, komolyan, de ki tud ellent állni egy ilyen sármos fiúnak? Talpig feketében volt, ami valamiért nagyon vonzz egy fiúban, a haja is Elvisesen volt oldalra zselézve és nos, igen, egy buliban nyomult rám, viszont büszke voltam arra, hogy nem vetetettem rá magam egyből. Volt némi csók és tapi, de csak azért, hogy húzzam az agyát és engem akarjon. Természetesen a számomat nem is adtam meg, gondoltam, ha érdeklem, úgy is kideríti.. és így is lett. Randizni vitt, ahol sosem hagyta, hogy fizessek, megvédett bárkitől, bármilyen tekintettől, szerettem, hogy féltékeny és csak magának akar.. és a tenyerén hordozott, így akárhányszor akart velem szakítani, sosem hagytam. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz és amikor több fájdalmas dolgot tudtam meg az életéről, amiért sebezhetőnek vagy gyengének érezte magát a szememben, mindig bemondta, hogy legyen vége, de nem engedtem neki, mert amíg szeretjük egymást, mindegy mi történik... gondoltam én. Az NCT pedig alakulgatott, amihez sokat asszisztáltam, így ismertem meg a többieket is, akiket nagyon kedveltem. A végére már szinte sokkal jobban lettem velük, mint maga Doyoung. Ekkor a dolgok sokkal rosszabbra fordultak. Őt egyre inkább nem érdekelte a saját élete, mivel úgy volt vele, hogy már el van cseszve, akkor minek is igyekezzen... hatással próbáltam rá lenni, de mindig lerázott és akkoriban vallott nekem szerelmet Taeyong is, amit sehogy sem tudtam feldolgozni, még is legbelül eljátszottam a gondolattal....
Doyounggal mondhatni, hogy amolyan jó kislány kontra rossz fiú kapcsolatunk volt.. folyamatos veszekedések sorozata, ő kiborít, én megbocsájtok... őt nem érdekli, én még inkább igyekszem, hogy a kapcsolatunk jó legyen és akarom azt a kicsi jót, amit tesz értem.. hogy fogja a kezem.. hogy este énekel nekem, átölel és akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban... hogy azt mondja szeret. Nem mondja sokszor, épp ezért különleges, ha még is.. akkor tudom, hogy ami köztünk van, az igazi.. ahogyan reggel a talpamat csiklandozza, amiért nem kelek fel a századik homlokpuszira... amiért segít kitörni a korlátjaimból, hogy olyan dolgokra vesz rá, amitől azt érzem, hogy élek... elég volt ehhez csak annyi, hogy a motorja hátsóülésére ülök, szorosan ölelem őt...
Taeyonggal nem más, mint a tökéletes kapcsolat. Aki törődik velem, hisz barátként is sokkal inkább érdekelte, mi is van velem, hogy mindketten szeretjük a zenét.. hogy ha butaságot mondok, olyan aranyosan nevet velem, hogy mindig érezteti, mennyire jó, hogy barátok vagyunk.. hogy szerettük elmondani egymásnak miről is olvastunk, hogy mindig megtudtunk nyílni egymásnak őszintén, és mindenben kérte a véleményemet.. meghallgatott mindig, tudta mit kell mondjon, ha magam alatt voltam, folyamatosan bíztatott engem, elérte, hogy ha egy kicsit is, de higgyek magamban...mert nos, igen... ha Doyoung nem volt mellettem ő volt az, aki igyekezett erőt táplálni belém... mémeket küldeni, ostoba videókat nézni a youtubeon... ő volt az én nyugodt kis szigetem, ahova szerettem elmenekülni..
Aztán a tegnap esti bulin....
"Nem értem basszameg, hogy miért kell állandóan valahova menned.. nem értem, miért kell folyton magamra hagynod!" ordítottam Doyoungra mérgesen a szobájában. Ugyanis a dormban volt egy kis buli.
Annyira gyűlöltem, hogy ezt az énemet hozta ki belőlem.
"Nem rohadtul mindegy? Rám vagy akaszkodva, vagy mi? Ezért nincs kedvem soha hozzád, a rohadt életbe is! Muszáj ilyen tapadósnak lenned?" ordított vissza, nyakán az erek megduzzadtak eközben, amin már megsem lepődtem. Első alkalommal megijedtem, de ez már rutin volt számunkra.
"Akkor mi a faszért járunk, te hülye seggfej?" mordultam fel, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet, ami rohadtul fájt. Nem akartam, hogy itt és most gyengének lásson engem.
"Bárcsak tudnám" mondta, s azzal a végszóval ott is hagyott.
Az ajtó csukódott, én pedig keserves sírásba kezdtem az ágya mellett. Hagytam, hogy a fájdalom távozzon belőlem, hogy készen álljak majd egy újra...
"Hé, idegen.. miért pityeregsz már megint?" firtatta Taeyong, majd leült mellém. Fejemet a vállára hajtottam.
"Mi a baj velem? Tényleg tapadós vagyok?"
"Nem, csupán úgy viselkedsz, ahogy egy barátnő" mondta Taeyong.
"Miért csinálja ezt velem?" fakadtam ki immáron keservesen. Jöttek a szavak, amik sosem hagyták el a számat. "Nem vagyok érdemes arra, hogy valaki szeressen? Rossz ember vagyok, rossz barátnő, hogy megakarom őt változtatni, igaz? Komolyan, annyira utálom magam! Lehet, hogy neki nem erre van szüksége, annyira önző vagyok Taeyong! Komolyan nem vagyok érdemes rá! Az övére pedig főleg nem!"
Taeyong csak ingatta a fejét és mélyen a szemeimbe nézett.
"Állandóan ezt csinálod... rosszul érzed magad miatta... miért erőlteted ezt az egészet?" kérdezte Taeyong meggyötörten.
Sértődötten pattantam fel mellőle.
"MERT ERRŐL SZÓL A SZERELEM!" förmedtem rá, és ő is így tett.
"Igen? Arról, hogy minden hétvégén, minden buliban mással fekszik le és azért szemét veled, mert állandóan bűntudata van, ez szerelem?"
Egy pillanatra mindkettőnk ledöbbent és kikerekedett szemmel csöndben pillantottunk egymásra. Én azért, amit mondott, ő pedig, hogy elmondta..
Azonnal ott hagytam és lementem a nappaliba, ahol a többiek buliztak. A neon fények cikájában megleltem a barátomat, akinek akkora pofont adtam, hogy mindenki felfigyelt. A villany felkapcsolódott és minden szem ránk szegeződött.
"Ez mire volt jó?"
"Komolyan, DOyoung? Minden hétvégén másik csaj? Tehát, amikor kértem, hogy maradj velem, te úton voltál, hogy más csajt fektess le?"
"Persze, hogy nem.." tagadta le egyből.
"NE HAZUDJ!"
"Bazdki, te megbolondultál.." képedt el Doyoung, aki engem akart ebből rossznak kihozni.
"Haver, komolyan, megérdemli az igazságot..." szólt közbe unottan Yuta.
Yuta, aki a legnagyobb fuck boy. Nakamoto Yuta mondta ezt.
"S-sajná.."
"Ki se mondd" szakítottam félbe, és távoztam a buliról.
És így történt az egész.
Taeyong megébredt a cigi füst kellemetlen szagára, mögéd osont és adott egy puszit a válladra.
"Nem fekszel vissza, hmm? Gyere, feküdjünk vissza, oké, baby?"
Baby? Túl sok volt ez így hirtelen.
Öltözni kezdtem helyette, elnyomtam a cigimet az egyik hamus tálba és próbáltam a lehető leghamarabb lelépni.
Mikor felöltöztem és mentem volna, Taeyong vissza rántott finoman az ágyba karomnál fogva.
"Komolyan nem akarunk róla beszélni?"
"Túl gyors volt ez így, Taeyong.. és.." csuklott el a hangom, könnyeim pedig megindultak, amit gondosan törölt le. Szorosan magához ölelt, hátamat cirógatta, s amikor nagy nehezen megnyugodtam folytattam. "Szerettem őt, nagyon... és az fáj a legjobban.."
"Hogy?"
"Legbelül.. mélyen oda bent.. tudtam, hogy téged kellene válasszalak.."
"Most már a tiéd vagyok..." motyogta Taeyong, s hajamba puszilt.
"De én még nem állok erre készen, Taeyong.."
"Nem baj, addig várok, ameddig csak szeretnéd.."
Kibontakoztam az ölelésből, megsimítottam tökéletes arcát és a kis hegét cirógattam. Kérőn nézett rám.. úgy, ahogy én Doyoungra...
"Nem tehetem ezt veled..." mondtam, s adtam szájára egy gyors puszit.
Majd végül magára is hagytam.
Pár hónap múlva...
Nehéz volt távol tartanom magam a két sráctól... Doyoung vagy ezer üzenetet hagyott. Amikor nagyon hiányzott meghallgattam őket, meggyötört hangját hallva pedig elpityeredtem és írtam volna neki, de eszembe jutott Taeyong és a legtöbb tanács, amit adott. Ő is írt, néha, néha, hogy jól vagyok-e és hogy hiányol maga körül. Így aztán nehéz volt kikerülni őket, de annyira jó volt a magány, hogy tudjam, mit is kell tennem.
Egyik este hazafelé sétáltam és szembe jött velem Doyoung. Nem akartam gyerekes hisztit rendezni, megakartam annyival tisztelni, hogy meghallgatom mit mondd.
"Szia."
"Szia."
"Én" sóhajtott egy nagyot. "Nem azért jöttem, hogy újra a magamévá tegyelek, vagy ilyesmi. Nem is a bocsánatodért jöttem könyörögni, csak megakartam köszönni, hogy mennyit fáradoztál. Ez önző, de... én.. tudom mennyire elrontottam, viszont tudom, hogy nem akarnék megváltozni.. nem tudnék. Ezért is szakítottam veled annyiszor.. tudtam, hogy jobbat érdemelsz nálam. Megcsaltalak, tény, de nem tiszteltelek annyira, hogy elmondjam. Jól esett, hogy van valaki, aki törődik velem.. és szeret engem annak ellenére aki vagyok..."
"Megértettem. Még valami?"
"Csupán szerettem volna ezt lezárni... tényleg, komolyan. Hiszen tényleg jobbat érdemelsz...és nem zavarna.."
"Ha?"
"Taeyong lenne számodra az igazi.." mondta, adott orromra egy puszit és végül azzal az ostoba félmosolyával távozott.
Azzal, amibe bele szerettem.. néztem, ahogy elsétált, de lábaim nem mozdultak, hogy utána rohanjak. Nem véletlenül. Tudtam, hogy ő a múlt, amibe már nem érdemes kapaszkodnom.
Így amikor hazamentem felhívtam Taeyongot. Furcsa érzés, de legszívesebben őt akartam volna látni ahogy a konyhából üdvözöl engem azzal a nagy, boldog mosolyával, amivel mindig fogad, ha meglát... és persze a kedvenc kajámmal, amit ő csinál.
"Taeyong.." szóltam bele, izgatottan, még is kétségbeesetten mikor felvette.