n e g y v e n h a r m a d i k f e j e z e t
Csak érted aggódtam
- Szerinted csak álmában fordult felé vagy kibékültek? - hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóból. suttogva. Szemeim még mindig csukva voltak.
- Istenem, Jesso, hagyd már őket! - adott Justinnak választ Madison. - Amúgy meg nálam volt este, szóval szerintem kibékültek valamikor hajnalban - tette azért hozzá, én pedig nem bírtam ki; kitört belőlem a röhögés, ott, a - látszólag - még mindig alvó Kyrre mellett.
- Látod, baszki, felkeltetted! - folytatta Madison.
- Nyugi, nem baj - ültem fel lassan és szórakozottan néztem rájuk. - Mennyi ideje vagytok itt? - kérdeztem megdörzsölve az egyik szememet.
- Jesso jött előbb, én le akartam küldeni, de baszd meg, olyan akaratos, mint egy kölyökkutya - vágta rá Madison, és természetesen a szóban forgó személy azonnal rákontrázott a legjobb barátnőm szavaira:
- Te mondod? Pff - forgatta a szemét Justin unottan. Madison szóra nyitotta a száját, de ő megelőzte: - Amúgy hogy tud ez még aludni így is? - biccentett Kyrre felé.
- Sehogy, már vagy tíz perce - szólalt meg dünnyögve mellettem a fiú, majd nagyot sóhajtva fúrta a fejét a párnájába, ezzel együtt pedig a derekamnál fogva engem is vissza lehúzott magához.
- Hé, Kyrre, ne már! - nevettem, de őszintén, kicsit zavarban is voltam Madisonék miatt.
- Oké, akkor mi szerintem megyünk. Jesso, indulj meg - tette Mads a kezeit hátulról Justin vállára, és kifelé kezdte tolni, de közben vigyorogva visszanézett rám, mire hitetlenül ingattam a fejem, elfojtva a mosolygásomat.
- Ha a tegnap este elmaradt közösülésre készültök, halkan! - hallottam a folyosóról Justin kiáltását.
- Hülye! - szóltam utána, de aztán a szám elé kaptam a kezem, tudva, hogy Kyrre mellett kiabálok. Láttam, hogy a fiú összeszorítja a szemeit.
- Bocsiiii - bújtam oda hozzá amolyan "hupszi" vigyorral, és egy puszit nyomtam a szája sarkába; Kyrre elfordította a fejét, így egy csókká alakítva azt. Elmosolyodtam, és hagytam, hogy felém hajoljon, karjaival két oldalamon megtámaszkodva. Ez nem tartott sokáig, ugyanis egyik keze lassan a pólóm alá csúszott. Érintése forró volt a bőrömön, amitől minden porcikámban a hideg rázott.
- Kyrre, ne már... a többiek... lent vannak - motyogtam a csókok között.
- Épp azért is lenne jó, ha nem jártatnád annyit a csinos kis szádat - vágta rá pimaszul mosolyogva, a következő pillanatban megéreztem kezét a lábaim közé csúszni, mire akarva-akaratlanul is feljebb emeltem a csípőm és egy nyögés hagyta el a számat. - Naaa, Baba, halkan. Csak nem azt akarod, hogy meghalljanak? - mormogta Kyrre a nyakamra hintett apró csókok közben.
- Menj a fenébe - nevettem hitetlenül, de aztán mégis ajkamba haraptam, és a fejemet enyhén oldalra hajtva adtam át magam gyengéd Kyrre csókjainak.
...
- Kyrre, én komolyan nem megyek le - közöltem idegesen, lehet, kissé túldramatizálva a helyzetet.
Miután..szóval, miután megtörtént az, aminek meg kellett történnie, még talán egy fél órát, ha lustultunk; én vettem rá magam először, hogy kikászálódjak az ágyból, mivel ha ez Kyrre-en múlna, szerintem még délután háromkor is ott feküdnénk.
- Istenem, te nő! - hallottam a fiú fújtatását a szobából nyíló fürdőből, aminek az ajtaja nyitva volt. Hamarosan Kyrre kisétált, kezében egy törülközővel, csupán egy boxeralsót viselve, ami valljuk be, eléggé megnehezítette a dolgomat. Oké, mondjuk én sem voltam jobb egy melltartóban meg bugyiban, de én legalább magam elé fogtam a felvenni szánt pólómat. - Miért csinálsz ebbőle ekkora ügyet? - jött oda hozzám.
- Justin halálra fog szekálni. Egyértelmű, hogy sejtik, és...
- Miért, Vegasban ő meg Mads mit csináltak aznap éjjel? - vágott a szavamba. Szóra nyitottam a számot, de egy részben igaza volt. - Erről ennyit.
- De akkor én nem tudtam, hogy Mads ott van - érveltem aztán mégis.
- Te mindenre tudsz válaszolni? - sóhajtotta, mire csak kiöltöttem a nyelvem és hátat fordítva azon voltam, hogy felhúzzam a pólómat, de Kyrre enyhén a fenekemre csapott. Tátott szájjal fordultam vissza.
- Hogy te mekkora egy...argh, inkább nem mondok semmit - dünnyögtem. Kyrre ennek ellenére is vigyorogva vont magához, a törülközőt a mögöttünk levő ágyra dobva.
- De-de, mondd csak. Hallani akarom - nézett rám magabiztos mosollyal az arcán.
- Néha annyira gyerekes és utálatos tudsz lenni! - közöltem, de nem bírtam - nem haragudtam rá, így vele együtt nevettem el magam, a mellkasának döntve a fejemet. - Olyan bolond vagy - kuncogtam.
- Te teszel azzá - jött a válasz, mire mosolyogva néztem fel rá, és lábujjhegyre állva megcsókoltam őt.
...
- Hali! - intettem a többieknek, ahogy a konyhába értem. Kyrre még készülődött, én meg nem szándékoztam megvárni. Igazából mindenki otthon érezte magát, még Mads is, aki fogalmam sincs honnan, de a kávéjához előszedett egy csomag Oreot. - Myles hol van? - érdeklődtem, mikor feltűnt, a menedzser nincs itt.
- Telefonál, de már vagy fél órája - felelte Mads.
- Ahaaam - mondtam, majd a konyhapulthoz mentem, hogy egy karamellás kávékapszulát betegyek a gépbe.
- Akkor most megint okék vagytok, ugye? - kérdezte meg Sandro, és nem kellett név; egyértelmű volt, hogy Kyrre-re gondol.
- Szerinted miért voltak fent idáig? - vágta rá Justin, a szemöldökét vonogatva, szélesen vigyorogva.
- Olyan barom vagy te is, komolyan mondom! - mondtam, majd megfogtam az első dolgot, amit megpillantottam, és az asztalnál ülő Justinhoz dobtam. Jelen esetben ez egy zsepisdoboz volt a pultról - a fiú röhögve kapta el.
- Ki gyilkolja Jessot? - jelent meg Kyrre a lépcsők felől igyekezve. Egy térdnél szaggatott fekete farmert viselt egy világosszürke kapucnis pulcsival, és szokás szerint zokniban mászkált.
- Haver, a csajod egy igazi vadmacska - röhögött Justin továbbra is.
- Ó, tudok róla - válaszolta vigyorogva Kyrre, majd rámkacsintott. Ő, Sandro meg Justin egyszerre röhögtek fel.
- Én ezt nem hiszem el! - emeltem a plafon felé a tekintetem, és már kínomban nevettem el magam. - Borzalmasak vagytok - néztem rájuk a fejemet ingatva, és fájdalmasan néztem össze Madssel, mikor leültem mellé. - Jesszus, Myles, mondd kérlek, hogy te normális maradtál - pillantottam a lépcsőfordulónál meglátott személyre.
- Miért? Ki a balfasz már megint? - kérdezte halál nyugodtan. Na, igen, szerintem megszokta.
- Az összes - vágta rá Madison a felhúzva egyik lábát a székre, hogy a térdén megtámaszkodva a fejét fogja.
- Nem újdonság - forgatta a szemét. - De ennyire borzalmas? - nézett ránk szórakozottan.
- Hagyjuk - dünnyögtem.
- Szeretlek, te kis manó, ne durcizz már - hajolt hátulról hozzám Kyrre, és belepuszilt a nyakamba, mire ajkamba haraptam, elfojtva a mosolygásomat.
Mások előtt még egyszer sem mondta, hogy "szeretlek".
Madison az asztal alatt megpöckölte a térdemet. Félszemmel láttam tekintetéből, hogy most visongatásban törne ki, de amolyan "nehogy" fejet vágtam, aztán, hogy terelődjön a téma, Mylesra néztem és megkérdeztem:
- Amúgy kivel beszéltél?
- Aspenből hívtak - kezdett bele Myles. - A PTC-s pop-up store két nap helyett három lesz, tehát január huszonnégytől huszonhétig. Ééés, neked még beszerveztek a koncert elé egy kisebb fellépést - fordult Kyrre felé.
- És erről engem kérdeztek? - vágta rá enyhén kiakadva.
- Nekem is csak most mondták, ne engem hibáztass - tette fel a kezét védekezően a menedzser.
- Nem is, de...francba már - sóhajtotta a jobb oldalamon ülő Kyrre a hajába túrva. - De várj, pont azon a napon? Közvetlen a koncert előtt?
- Nem, ez huszonötödike este.
- És hol?
- Valami ottani szórakozóhely. A nevet ne kérdezzétek, mert elfelejtettem, de majd ott úgyis mondják - legyintett Myles.
- Jó, az úgy még oké - gondolta át Kyrre a dolgot. A következő pillanatban a zsebében rezgett egyet a telefonja. Előszedte, de ahelyett, hogy visszaírt volna, csak felkelt az asztaltól. - Mindjárt jövök - közölte egyszerűen, majd ránk sem nézve az előszobába igyekezett.
- Na jó, ez mi a franc? - kérdeztem azonnal, ahogy meghallottam, becsukódott az ajtó. A rajtam kívül itt levő négy személy csak vállat vont, jelezve, ők aztán nem tudják. Hogyne. - Ne már! Miért hazudtok? - döbbentem le.
- Komolyan nem tudjuk, Yasmin - nézett rám Sandro, arcára pedig egy halvány mosoly ült ki.
Összehúzott szemekkel figyeltem őt, és azon voltam, hogy Madssel folytatom, de az ajtó ismét nyílódott, így inkább befogtam.
- Valami baj van? - néztem Kyrre-ra, ahogy visszajött.
- Nem, nyugi. Csak Sondre írt, és..családi dolog, nem akartam itt beszélni vele - felelte, és tekintetem összetalálkozott Justinéval, aki azzal a tipikus "megmondtuk" fejjel nézett rám. Oké, így átgondolva tényleg hihető volt.
- Amúgy ti még nem is tisztáztátok, hogy akkor együtt vagytok-e vagy sem - váltott hirtelen témát Madison.
Na igen, umm...az elmúlt hónapban nem egyszer nézett vissza rám egy lesifotó rólam meg Kyrre-ről a közösségiken, például mikor, mit tudom én, egy kávézóban, boltban vagy csak simán az utcán voltunk. Már a turné alatt is javában folytak a találgatások, de akkor..mondjuk ki, kicsit még bizonytalan volt a dolog, így őszintén, nekem akkor eszembe sem jutott ez. A legutóbbi megjelöléseimnél megnéztem néhány kommentet - ugyan Kyrre meg én nem egymás nyakán lógva, kézenfogva járkáltunk mindenhova, de a legtöbben így is azt mondják, tuti együtt vagyunk, mások pedig annyival tudják le, hogy biztos csak barátság van köztünk, mondván, nem gondolják, Kyrre ilyen hamar túllépne Marenen.
Őszintén, a Marcussal való kapcsolatom teljesen magánügy volt. Tudta mindenki, hogy van barátom, de nem tulajdonítottak neki nagy figyelmet. Így viszont, hogy Kyrre egy világszerte ismert személy...
Szóval igen, eléggé bonyolult.
- Jó, hogy mondod - kezdett bele Myles. - Tényleg kellene valamit kezdeni a dologgal, mert az utóbbi időben a megszokottnál több interjúfelkérést kapsz, és van egy gyanúm, hogy a barátnő téma is szóba jönne elég hamar - nézett rám, majd Kyrre-re.
- Baba, mit mondasz? - pillantott rám a fiú.
- Öhm...végülis, ha jobban belegondolok...annyira nem lenne gáz, mert ugye mindkettőnket ismernek, de... - Megakadtam.
- Na jó, nem bírom - szólalt meg hirtelen Justin, mire mindannyian kissé értetlenül néztünk rá. - Az igazság az, hogy amikor felmentem hozzátok, ti még aludtatok, és...lehet, véletlenül csináltam egy képet és a napomban ladolt - vigyorgott amolyan "légyszi, ne nyírjatok ki" stílusban.
- HOGY MI VAN? - kerekedtek el a szemeim azonnal, és felpattanva a pulton hagyott telefonomért siettem.
- Jesso, ez most komoly? - döbbent le Kyrre is.
Időközben én rákerestem Justin Instagramjára, és kissé idegesen vettem tudomásul, a profilképe körül ott volt a szivárványos körvonal.
A fotón tisztán látható volt, hogy Kyrre és én vagyunk rajta - neki az arca látszott, nekem jégszőke tincseim árulkodtak leginkább. Én a mellkasán pihentettem a fejem, Kyrre karja pedig a derekamon pihent.
Justin a következő szövegekkel látta el a képet:
Majdnem a felvétel alján: Mr. & Mrs. Gørvell-Dahll
Fent, a bal sarokban: ezért valószínűleg ki leszek nyírva de megköszönik még nekem heheee 😉😬😂❤️
A tekintetem lejjebb vándorolt; több, mint húszezren látták már.
- Mi a francért kell állandóan...áhh, inkább semmit nem mondok - dőlt hátra Kyrre a székben, és láttam, hogy nem csak ő, hanem már mindenki a szóban forgó fotót nézi a telefonján.
- Nagyon ki vagy akadva? - nézett rám Justin.
- Nem, mert én is gondolkodtam ezen egy ideje, csak...várni akartam még egy kicsit - feleltem őszintén, és láttam a fiún, hogy megkönnyebbül.
- Yasmin, ha zavar, mondd meg, nem kell a... - kezdett bele Kyrre, de a szavába vágtam.
- Tényleg nem, komolyan - mosolyodtam el halványan. - Téged? - kérdeztem meg.
- Én csak érted aggódtam - felelte a szemembe nézve, mire éreztem, hogy elpirulok.
- Awww - hallottam Madisont. Myles és Sandro is mosolyogva figyeltek minket.
- De te! - fordultam Justin felé. - Még tizenegy óra sincs, de te már totálisan kikészítettél, szóval...tartalékold magad mára, ha megkérhetlek - próbáltam komoly maradni.
- Jaj, mit izélsz már, most mondtad, hogy nem zavar. Ha én nem csinálom ezt a...oké, kussolok - mondta végül, látva, hogy nézek rá, mire mindannyian elnevettük magunkat.
_____
hi babies !! ♡
mivel múltkor elmaradt a rész egy nappal, afféle engesztelésként most nem várok estig 🙈 remélem elnyerte a tetszéseteket 💕
all the love, Aida ♡