Ezt a sztorit így kérték, okay? Bad boy Joonie...
Lehet nem sikerült olyan jóra, most valahogy fiú undorban szenvedek, so ...
* * * * * * *
Kim NamJoon.
Mindenki tudta a suliban, hogy vele nem érdemes szórakozni, hiszen gazdag család sarja, aki bármiből, bárhogyan kihúzza magát. Ha pedig megkér valamire, jobb, ha nem mondasz nemet. Végülis, ki akarná a nehezebb utat választani? Hidd el, ha róla van szó, nem lesz gördülékeny az az opció. Annak ellenére, hogy a fél suli félt tőle, egészen okos srác volt, szeretett tanulni, nem volt buta. Okos és ravasz, ez volt rá a legjellemzőbb. Ennek ellenére is népszerű volt, hiszen a legjobb barátja volt a suli foci csapat kapitánya, aki nem más volt, mint Jungkook. Jó barátságot ápoltak, valamint.. ketten terítettek. Ugyan is, Namjoon és ő volt felelős a suli bódító szereiért, ha beakartál tépni, csak kettejükhöz fordulhattál, hiszen kiiktattak minden ellenfelet a suli körzetéből.
Te pedig jóban voltál Jungkookkal, aki bemutatott neki. Namjoon már az első találkozásnál tudta, hogy téged akar és nem is hezitált. Elsőre kikosaraztad őt, amit sehogy sem volt képes sem ő, sem az egója befogadni, így addig loholt utánad, míg bele nem mentél ebbe az egészbe. Az első randi egy mozgalmasabb éjszakába torkollott, ebből adódóan rá jöttetek, hogy kettőtöknek jobban megy a barátság extrákkal féle kapcsolat, hiszen Joon kivételesen jó volt az ágyban, egyikőtök sem akart érzelmi kötődést. Passzolt az egész.
Legalábbis, ezt remélted, de mellette valahogy a poklot élted meg. Tudtad jól, milyen, mit csinál... Hamar dühbe gurul, vonzza a bajt, nagyszájú, veszélyes.. úgy gondoltad, sosem tudnál szerelembe esni egy ilyen sráccal. Még is, minden találkozásnál leakartad őt nyűgözni. Megakartál neki felelni olyan szinten, hogy sose vágyódjon más lány után. Mind szexben, mind a külsődben, viszont ahogy mélyedtetek ebbe a kapcsolatba, ő annál inkább ridegebbé vált. Jobban kifejezve: csak is arra kellettél neki. Egyetlen kedves gesztust sem volt képes kipréselni magából feléd. Falakat épített, soha válaszolt személyes kérdésekre, sosem ölelt meg csak is szex közben, egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy veled aludt volna el. Még is.. imádtad, ha rád mosolygott, főleg a megjelenő gödröcskéit ekkor, mély hangját, érintéseit, illatát... szerelmes lettél és szerettél valahogy közelebb kerülni hozzá.
Egyik este, akció után az ágyadon ülve nézted ahogyan öltözködik.
"Joon.. mi lenne, haaa... elmennénk valahova?" vetetted fel az ötletet.
Namjoon felállt, hogy magára húzza fekete nadrágját, majd furán nézett rád.
"Ezt most kifejtenéd érthetőbben?" firtatta, mialatt szemeibe lógó, kósza fekete tincseit hátra túrta.
"Tudod. Mondjuk egy moziba.. vidámparkba.. akárhova" vágtad rá. "Sosem csinálunk semmit a szexen kívül.."
Namjoon félmosolyra húzta a száját.
"Ohh, te most randira hívsz engem?" incselkedett veled, hangjától pedig elolvadtál legbelül.
"Mivel több, mint fél éve ezt csináljuk? Gondoltam, igen" válaszoltad vigyorogva és magadhoz húztad.
"Csak nem szerelmes lettél belém?" nézett szemeidbe mélyen.
"Naaa, naaaa.. nem kell túlzásba esni.." jegyezted meg bohókásan, ő pedig elhúzódott tőled és magára vette felsőjét, majd rád nézett mosolyogva. Szemeidet kémlelte, majd a vigyor lefagyott arcáról.
"Azt gondolod, te vagy az egyetlen, T/N?" tette fel a kérdést teljes komolysággal.
"Ezt most hogy értsem?" kérdeztél vissza meglepetten.
"Okos lány vagy te. Tudod jól. Nem szoktam hazudni. Nem te vagy az egyetlen lány, akivel lefekszem.. azt gondoltam, ezt tudod. És őszintén? Nem vagy egyáltalán különb náluk, sőt.. igazából fogalmam sincs, miért csinálom még ezt veled, amikor nálad ezerszer jobb lányokat is megkapok" vágta hozzád ridegen, te pedig akkor, abban a pillanatban ledermedtél kegyetlen szavain.
Sírni tudtál volna, de nem adtad meg neki ezt az örömöt.
"Hasonló a helyzet nálam is."
"Ohh, igen?"
"Ohh, igen. Tudod mit? Most mondtál okosat. Nem baszakodom veled többet, de szó szerint, szóval most húzz el, amíg szépen kérlek rá" közölted vele erélyesen, és még te magad is meglepődtél, hiszen a hirtelen jött magabiztosságtól erősnek érezted magad akkor. Abban a percben.
"Különben?" vonta fel a szemöldökét. "Azt gondolod a többi kisfiú tud olyan örömet szerezni neked, mint én?"
"Tudom."
Namjoon elnevette magát.
"Szerencséd, hogy jó kedvemben vagyok."
"Tűnj el."
"Megyek már, ne aggódj ... csak nem tudom, hova menjek? Talán a legjobb barátnődhöz? Tutira nem mondana nekem nemet.."
"Megadjam a számát és a címét?"
"Nem kell, már tudom. Nincs olyan, amit ne tudnék.. ezt ne felejtsd el!" jelentette ki, majd magadra hagyott.
A benned lévő düh és keserűség fojtogatott, torkodban a gombóc egyre fájdalmasabbra nőtt, így ordítani sem tudtál volna, könnyeid megindultak, az agyad pedig újra és újra lejátszotta ezt a jelenetet, hogy még jobban fájjon. Semmi sem tudott megnyugtatni, gyűlölted magadat. Sejtetted, hogy más csajjal is összeszűri a levet, de legbelül remélted, hogy ez nem így van.
Sikerült álomba sírnod magad, és hajnalban egy telefonhívásra ébredtél meg.
"Halló?" szóltál bele álomittas hangodon.
"T/N?"
"NamJoon?"
"Igen, nyisd ki az ajtót!" parancsolt rád, te pedig kikeltél ágyadból és beengedted.
Alig bírt megállni a két lábán, így beléd csimpaszkodott, végül az ágyadon elterült. Tömör alkohol szaga megütötte az orrodat, így világos volt, hogy egyáltalán nem volt magánál. Talán ez volt az oka, hogy életében először, szorosan magához húzott téged és átölelt.
"T/N.."
"NamJoon. Részeg vagy. El se kezd.. Komolyan mondtam, amiket mondtam ma."
"De te.. nem lehetsz mással.. rajtam kívül" motyogta. "Mert te az enyém vagy. Esküszöm megölöm azt, aki egy ujjal is hozzád ér."
"Nem vagyunk együtt, Namjoon."
"Már akkor az enyém voltál, amikor megláttalak..." folytatta továbbra is, de egy szót sem szóltál. "A hülye szüleim meg válni akarnak, egyikük sem foglalkozik igazán a húgommal, az apámat szinte sosem látom, arról nem is beszélve, hogy az egyik nyomorék a suliból be akar köpni. Vittek már előzetesbe, de valahogy mindig sikerült megúsznom a sittet némi óvadékkal, viszont most komoly bizonyítéka van ellenem és.. rohadtul nem akarom, hogy itt legyen vége.." magyarázta feldúltan. Az a Namjoon akit te ismertél eltűnt. Sebezhetővé vált ebben a pillanatban. Szerettél volna neki visszavágni, de aztán.. "T/N.. csak rád számíthatok... mondd, kérlek, mondd, hogy minden rendben lesz.. kérlek.." nyöszörögte meg gyötörten.
"Minden rendben lesz.." szaladt ki a szádon, homlokon puszilt és még jobban szorított magához.
Reggel, mire felkeltél már nem volt melletted. Eltűnt két napra, próbáltad hívni, de ignorált. Remélted, hogy semmi butaságot nem csinált. Aztán a harmadik nap jött a szokásos sms. Lefeküdtetek, viszont a szex vele most sokkal lassabb, intenzívebb és szeretetteljesebb volt. Persze Joon nem beszélt arról az estéről, nem is akarta, hogy szóba hozd, ami leesett, így nem tetted. Akkoriban nagy nehezen össze kapta magát és néha elmentetek vacsorázni együtt vagy mozizni vagy sétálni. Megismerted az álmait, szeretted a zenei ízlését a humorát és hogy próbált gondoskodóbb lenni veled kapcsolatban. Nem túl tolakodóan, finoman. A falait még így sem tudtad ledönteni. Gyakran megesett, hogy magadra hagyott egy telefonhívás után.. nem firtattad. Az arckifejezésén mindig látszott, miért is volt az a bizonyos hívás.. ekkor tájt kezdett el bekattanni.
Mindent rajtad vezetett le. Ha valami baj volt, elküldött. Ha jól érezte magát, megkeresett és bocsánatot kért.
Még sem volt kimondva, hogy jártok emiatt pedig betelt nálad a pohár egy téli estén. A kanapén ültetek nézve valami béna horrort. Az arckifejezésén láttad mennyire feszült, nem mertél belemenni, de gondoltad vagy most teszel a végére pontot, vagy soha.
"Meddig akarjuk mi ezt csinálni, Namjoon?" kérdezted fennhangon.
"Most meg mi a bajod?"
"Talán az, hogy soha semmit nem osztasz meg velem, csak ha csatak részeg vagy?"
"Baszki.. hogy neked mindig van valami kibaszott bajod! Miért kell neked tudnod róluk? Miért kéne fárasszalak a szarságaimmal?" dühödött be, felpattant a kanapéról és választ várva nézett rád szúrós tekintetével.
"Azért, mert talán ha valami bánt téged, rohadtul rajtam vezeted le és nem mondod el.. talán.. tudnék segíteni."
"Te? Segíteni? Nekem?" háborodott fel.
"Igen, én."
"Úgy nézek ki basszameg, mint aki segítségre szorul? Ennyire szerencsétlennek nézel?"
"Ne forgasd ki a szavaimat!" csattantál föl.
"Ezt mondtad, basszameg!"
"NEM!" kiáltottál rá.
"DE!" kiáltott vissza ingerülten, amitől komolyan megijedtél.
Vettél egy mély levegőt.
"Oké, mindegy, sajnálom" mondtad ki nagy nehezen, majd szemeibe néztél. "Valamit viszont tudnom kell."
"Igen? Mit?"
"Mi ketten.. mik vagyunk?"
"Arrggghhhh! A rohadt életbe, T/N, miért olyan nehéz, hogy kettőnknek legyen egy jó estéje, mindenféle ostoba kérdés nélkül?" folytatta az ordítozást szüntelenül.
"NamJoon. Én" sóhajtottál fel. "Nem erre vágyom. Arra vágyom, hogy valakivel igazán együtt legyek. Nem akarok már játszadozni... szeretném, ha szeretnének.. talán nem érdemlem meg?"
"Akkor menj és keress egy idiótát, aki majd szeretni fog a sok faszságoddal együtt, mert őszintén, már kurvára bele untam ebbe. Neked sehogy sem lehet megfelelni.."
Hiába volt gonosz amit mondott. Már magadra sem vetted, hiszen folyton ilyeneket mondott neked. Mindig elküldött. Semmi újat nem tud már mondani... magadra aggattad a kabátod és az ajtóhoz sétáltál.
"Kurvára ne hívj majd fel, hogy velem akarsz lenni" mondta ki a végszót, te pedig magára hagytad őt.
Véglegesen.
* * *
Két hét telt el azóta, hogy elváltatok. Namjoon a szokásosnál is jobban vonzotta a bajt, állandóan az igazgatóiban csücsült verekedésért, ráadásul minden buliban más más csajt döngetett. Illegális motor versenyeken vett részt, egyszerűen rosszabb volt, mint bármikor máskor.
Igyekezted ezt kizárni és másra koncentrálni. A más pedig egyet jelentett Jacksonnal. Jackson Wang az egyik legcukibb srác volt a suliban, mindenkivel rendes és tisztelettudó. Arról meg nem is beszélve mennyire vicces és mennyire élettel teli srác. Mellette az ember feldobódott, amit lehetetlennek éreztél, ő meggyőzött róla, hogy igen is lehetséges.
Te ilyen emberre vágytál, nem olyanra, aki azt érezteti veled, mindig lesz nálad jobb... Jacksonnak te voltál a legjobb.
És bizony futótűzként terjedt el a suliban, hogy randizni kezdtetek.
Szünetben azonban Jungkook loholt utánad. Akit szintén el akartál kerülni.
"T/N.." szólított meg.
"Jungkook.."
"Nem akarok vészjósló lenni, de miért nem tartottad titokban, hogy randizol vele?"
"Miért kellene titokban tartanom, hogy így van?"
"Namjoon miatt."
"Nézd, ezerszer jobb lányokat is talál nálam, ezt ő maga mondta" vágtad rá. "Úgy ezerszer. Szóval foglalkozzon velük és ne velem."
"T/N, ne nevettesd ki magad, nem látod, hogy az egész miattad van?"
Ekkor elpattant benned valami és teljesen kikelve magadból rá kiabáltál az egyik legjobb barátodra.
"MIATTAM? MEGMERNÉD ISMÉTELNI? MIATTAM VAN, HOGY EGY CSŐDTÖMEG ÉS NEM TUD NORMÁLIS FÉRFI MÓDJÁRA VISELKEDNI? MIATTAM, AKI MINDIG PRÓBÁLT NEKI OTT LENNI, DE Ő FOLYTON ELTAPOSOTT? ISMÉTELD MEG, HA MERED, JEON JUNGKOOK!"
Minden szem rátok szegeződött, Jungkook szája tátva maradt viselkedésed láttán. Nem csak ő érzett így, hanem te is. Elrohantál onnan és nem is emiatt, hanem a tény miatt, hogy mit tettél. Sosem lettél volna képes így beszélni azzal, aki fontos neked, düh ide vagy oda.. itt tudatosult benned, mennyire rossz hatással is volt rád a Namjoonnal lévő... akármi, mert nem nevezhető kapcsolatnak.
* * * *
A történtek után úgy látszott lecsillapodnak a kedélyek és Jacksonra fordíthattad az energiád. Egy vacsi után sétáltatok este hazafelé kézen fogva.
"T/N, van egy komoly kérdésem" nézett rád.
"Uhh, ajj ajj, és mi az?"
"Miért nem szereted a mentás csokit?"
A szívedről egy kő esett le, azt hitted tényleg valami komoly kérdése lesz feléd. Hangosan nevettél fel.
"Egyáltalán ember az olyan, aki szereti?"
Jackson megállt egy pillanatra és szívére tette a kezét.
"MIÉRT SZERINTED MINEK NÉZEK KI?"
"Ennyi erővel fogmosás után ledönthetnék egy liter narancslevet is, nem?"
"Jézusom, T/N, te ember vagy?"
"Miért, szerinted minek nézek ki?" utánoztad, s nevetésben törtetek ki.
Ez azonnal megszűnt, amint megláttad a verandátokon Namjoont.
"Ohh basszameg.." motyogtad orrod alatt.
Nos, igen. Jacksont nem avattad be teljesen Namjoon históriájáról, csupán annyit mondtál, hogy randiztál vele.
"Jackson Wang?" nevetett fel Namjoon.
"Mi ez, T/N?" állt értetlenül az egész előtt Jackson.
"Vegyük úgy, hogy kölcsön adtam neked, de most visszaveszem" mondta Namjoon és fel állt, majd felétek közelített.
"Visszaveszed? Mit is? Menj haza, Namjoon" szóltál rá.
Namjoont nem érdekelte a kis mondandód, Jackson szemeibe nézett. Mintha ott sem lennél.
"Azt hitted foghatod a kezét, mosolyoghatsz rá büntetlenül?"
"Ja, valami ilyesmit" vágta rá Jackson.
Namjoon már abban a pillanatban megakarta ölni. Közéjük álltál.
"Oké akkor itt és most abbahagyjátok."
"T/N, menj be" parancsolt rád Namjoon.
"Jaa, T/N, menj be, ha nem akarod nézni, ahogy el látom a baját ennek a szerencsétlennek" mondta Jackson.
Namjoon csak mosolygott, aztán teljes erőből behúzott neki egyet. Jackson orra betörhetett és vérzett, megragadta Joont és maga alá gyűrve ütötte verte, a dulakodás tovább folytatódott, te hiába kiáltottál rájuk, sehogy sem hagytad abba és ami a legszebb a szüleid sem voltak otthon, hogy szétválasszák őket. Sírva próbáltad őket szét szedni aminek az lett a következménye, hogy véletlenül neked is jutott egy horog. Szád felszakadt és a két idióta csak ekkor hagyta abba. Amikor látták, hogy vérzel. Jackson volt az a béna, aki véletlenül megütött.
"A kurva életbe!" egyenesedett ki Namjoon és megemelte az álladat nézve a sebet.
"T/N, sa-sajnálom, sajnálom" nyöszörögte Jackson.
Ellökted magadtól Namjoon kezét és bementél a házba, magadra zártad az ajtót, de még hallottad a kis szóváltásukat.
"Ha még egyszer meglátlak a közelébe, megöllek, komolyan. Kinyírlak, nem érdekel, mennyit kapok érted, vetted?" kiáltotta dühösen Namjoon.
Jackson egy szót sem szólt, mivel borzasztó bűntudata volt, hogy véletlenül megütött téged..
Te pedig sosem érezted magad ennél meg gyötörtebbnek.
* * * * *
Egy hétig nem mentél suliba a történtek után. Otthon kucorogtál, sorozatoztál és kikapcsoltad a telefonod, hogy véletlenül se érjen el senki. Aztán az ajtó csengője megszólalt és örültél, hiszen gondoltad a pizzád lesz, de...
"Ohh, tűnj el" mondtad ki és rá csaptad volna az ajtót Namjoonra.
"Érdekelt, hogy élsz-e még."
"Élek. Na, csá."
"T/N.."
"TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL, KIM NAMJOON, ÉRTVE VAGYOK? ELEGEM VAN BELŐLED, NEM GYŰLÖLTEM SOHA SENKIT NÁLAD JOBBAN EDDIGI ÉLETEM SORÁN!"
"Csak azt gyűlölheted ennyire, akit valaha nagyon szerettél is."
"Valaha? Sajnos még mindig! Még mindig szerelmes vagyok egy olyan szarkupacba, mint te! Egy olyan emberbe, aki csak degradál, nem foglalkozik velem, önző és rajtam vezeti le a problémáit? Akivel kedvedre szórakozhatsz! Aki minden rossz ellenére ott volt neked és szeretett? Miért? Miért csinálod ezt velem? Miért nem hagyod, hogy túl lépjek rajtad? Miért kellett bántanod szegényt?"
"MERT ROHADTUL AZ ENYÉM VAGY!"
"NEM VAGYOK EGY KIBASZOTT TÁRGY, TE GYÖKÉR!"
"AKKOR SEM LEHETSZ MÁSSAL!"
"MIÉRT NEM? MIÉRT NEM?"
"MERT SZERETLEK!" szaladt ki a száján. "Mert szeretlek a rohadt életbe is, sosem tudtam, hogyan mutassam ki, mert még sosem szerettem ennyire senkit. A problémáimat sem akartam elmondani és nem azért, mert nem vagy érdemes rá, hanem azért, mert nem akartalak fárasztani velük.. és tudtam, hogy jobbat érdemelsz, ezért voltam veled szemét, hogy gyűlölj és sose fogadj vissza, de nem tudtalak elengedni és nem is akarlak többé.."
"Nagyon megható, de nem érdekel" dacoskodtál továbbra is.
"Az sem, ha jóvá akarom tenni?"
"Ehhez ez kellett? Hogy ideáig fajuljon el a dolog?"
"Sajnálom.. sajnálom... de amikor megláttalak kettőtöket.. még épp, hogy visszafogtam magam.."
"Talán mi nem illünk össze igazán.."
"Mindent megteszek, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsam.." nézett rád, majd finoman átkarolta egyik kezével derekadat. "Nem érdekel, ha nem akarod, akkor is így lesz. Addig foglak cseszegetni, amíg velem nem maradsz."
"Ez most egy ígéret akar lenni?"
"Nem. Ez lesz az ígéretem" mondta, s próbált volna megcsókolni, de felszisszentél.
"RÉMLIK, HOGY FELSZAKADT A SZÁM?"
"AHJ, T/N, PEDIG EZ OLYAN JÓ VÉGSZÓ LETT VOLNA!"