h a r m i n c n e g y e d i k f e j e z e t
Újrakezdés
- A francba már mindennel! - nyöszörögtem. - Mindjárt nem megyek sehova - tettem hozzá dünnyögve, és fújtatva huppantam le az ágyamra.
- Yasmin Solberg, fejezd már be a hisztizést! Komolyan, lassan felforr tőled az agyvizem - sipákolt Madison az ágy végében levő MacBook képernyőjén.
Lassan öt óra van, ami azt jelenti, hogy még egy óra múlva jön értem Kyrre. Mint mindig, most is már csak azon problémázom, mit vegyek fel - döntésképtelenségemre hivatkozva pedig olyan negyed óraja FaceTime-hívást indítottam Madisonnal, de ketten sem mentünk többre, mert vagy neki nem tetszett, amit én vettem fel, vagy én akadtam ki azon, amit ő javasolt.
- Nekem mondod? - vágtam rá a szemöldökömet felvonva, hátradőlve a puha plédre. Mindketten tudtuk, hogy egy részben hülyülés az egész, szóval természetesen nem haragudtunk meg a másikra.
Oldalra fordítottam a fejem, mikor hallottam, Madison ásít egyet.
- Figyelj - kezdett bele. - Tényleg ne reagáld túl annyira. Ez csak egy kávézás, tehát mondom, nem kell kisestélyit húzni. Meg egyébként is..szerintem Kyrre-nek pizsiben is tetszenél - mondta a végére elmosolyodva, mire nekem is felfelé görbültek az ajkaim.
- Jó, oké, igazad van - adtam meg magam elgondolkozva.
- Ilyenkor totál úgy érzem, hogy én vagyok az idősebb - húzta ki magát büszkén, de aztán egyszerre elnevettük magunkat. - Vaaagy..
- Vagy?
- Ne menjetek sehova, hanem hívd fel magadhoz és bamm...a békülős szex a legjobb - vigyorodott el.
- Jesszus, Madison, ne már! - fogtam a fejem, és éreztem, hogy pirulok.
Felháborító, hogy ő tizenkilenc évesen halál nyugodtan beszél erről a témáról én meg itt vagyok huszonöt, és ennyitől zavarba jövök.
- Juj, amúgy tényleg...! - folytatta, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.
- Igen? - néztem a kamerába.
- Abban a pár napban, amíg együtt voltatok..történt valami..olyan?
- Nem - feleltem őszintén. - Azon kívül, hogy az öltözőjében párszor letapizott, khm - tettem hozzá halkabban, mire Madison tapsikolva villantott egy harminckét fogas vigyort.
Persze, hogy nagyrészt vele beszélek meg ilyen dolgokat, hisz' a legjobb barátnőm, de a hirtelen jött reakciói néha kikészítenek; de én mégis pont így imádom őt.
Válaszul csak mosolyogva forgattam a szemem, miközben az ágyamra kiszórt ruhakupacban kutakodtam valami elfogadható darabért.
- És ti? Justin még nem látogatott meg? - tereltem a témát.
- Mi? Fúj, nem! - vágta rá azonnal.
- Mad - kezdtem bele. - Nekem nem kell hazudnod. Tudom, hogy egyre inkább alakulóban van a dolog Justinnal, és hidd el, én örülök ennek a legjobban - mondtam őszintén, elfojtva a mosolygásom.
- A francnak kellett aznap este Vegasban velük afterezni - dünnyögte, majd fáradtan elnevette magát, és a szemembe nézett. - Haragszol rám?
- Dehogy.
- Akkor jó - nyugodott meg. - Csak...az elején tényleg idegesített. Aztán szerintem Tokyoban éreztem úgy először igazán, hogy valami kezdődik. Én..én szólni akartam, és ha már ilyen őszinték vagyunk, egy részben attól is féltem, mit reagálsz, mert hát ugye Kyrre egyik barátja, meg..ő huszonnyolc, én meg tizenkilenc, és érted..
- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy a huszonnyolc év itt is megmutatkozik? - böktem a fejemre.
- Oké, igazad van - kuncogott.
- És bolond vagy, ha egy perce is azt hitted, kiakadok emiatt. Pont ellenkezőleg..az igazság az, hogy én Zacket nem igazán kedveltem, és már akkor eszembe jutott, mennyire összeillenétek Justinnal, mikor megkérdezte, mi a neved. A nézése mindent elárult - nevettem fel.
- Tényleg így gondolod? - sóhajtott nagyot.
- Teljes mértékben - bólintottam.
- Csak mert..na jó, a legjobban attól félek, hogy a korkülönbségre miként reagálnának az emberek.
- Nyolc év, Mad. Van ennél rosszabb is - közöltem. - És Justin tényleg..iszonyat figyelmes és kedves srác, még ha ez a 0-24-es baromkodása miatt nem is vehető észre - forgattam a szemem mosolyogva.
- Ahj, most úgy megölelnélek! Nagyon szeretlek, Yasmin, ugye tudod?
- Tudom, és én is téged - válaszoltam azonnal.
- Na, de baszki, nem ez volt az eredeti dilemma! Nyomás öltözni! - tapsolt kettőt, újra eszembe juttatva, mivel is töltöttem el már vagy fél órát.
Végül a választásom egy bézs, háromnegyedes ujjú, kicsit bővebb fazonú felsőre esett, amihez egy sima fekete, magasderekú farmert párosítottam. A sminkelést most sem vittem túlzásba, csupán egy kis korrektorral szempillaspirállal és szájfénnyel tettem elfogadhatóbbá az arcomat. Jégszőke tincseimet kivasalva hagytam a vállamra omlani, csak az oldalfrufrumat csatoltam el a fülem elé.
Az egészalakos tükröm előtt idegesen fújtam ki a levegőt, majd elővettem a zsebemből a telefonom, hogy csekkoljam, mennyi az idő. 17:45.
Még tizenöt perc.
Mivel a hívást már egy ideje megszakítottam Madisonnal, hogy ne a percek múlására koncentráljak, inkább mégegyszer átfésültem a hajam, a számra kentem még egy réteg szájfényt, és ismételten befújtam magam a Chanelemmel.
Anyuék egyébként nem voltak itthon - jesszus, már csak az kellett volna -, de tudtak arról, hogy Kyrre-vel találkozom. Minekután nekik fogalmuk sincs a shanghai történésekről, teljesen olyan véleménnyel vannak Kyrre-ről, hogy ő milyen kedves, figyelmes meg udvarias (oké, ez igaz is...).
És titkon tudom én is, hogy az a csók semmi komolyat nem jelentett neki. Legalábbis remélem.
Csak..annyira nagyon elhittem, hogy Marcus után végre tényleg találok valakit, akivel kapcsolatban nincsenek kétségeim - és az igazság az, hogy félek is egy kicsit.
Újrakezdés. Annyi mindent jelenthet; jót, és sajnos rosszat is.
Öt óra ötvenötkor végül úgy döntöttem, elindulok lefelé. Beleléptem a magassarkú bakancsomba, magamra kaptam a fekete ballonkabátom, és a táskám pántját a vállamra dobva mentem ki a lépcsőházba.
...
Kyrre Roverje hat óra után három perccel állt meg az épület előtt. Szinte esélyem sem volt arra, hogy elinduljak a kocsi felé, ugyanis ő azonnal kiszállt.
Szokás szerint tetőtől talpig feketében volt - egyedül a baseball sapkája hiányzott a szerelésből. Néhány rakoncátlan világosbarna tincs oldalra lógott; Kyrre ajkai azonnal mosolyra húzódtak, ahogy meglátott.
- Szia - köszönt.
- Szia. - Őszinte legyek? Rohadtul zavarban voltam.
- Csinos vagy - vezette végig rajtam tekintetét.
Ha tudnád, mit meg nem szenvedtem érted..
- Köszi - mondtam kicsit halkabban.
- Ne haragudj, hogy késtem, csak.. - akadt meg, de aztán halkan elnevette magát. - Oké, erre soha nincs elfogadható magyarázatom..
Na igen, a turné alatt rájöhettem, Kyrre-nek hobbija, hogy mindenhonnan elkéssen.
- Semmi baj - mosolyodtam el halványan. - Kocsival megyünk, vagy itt hagyod addig?
- Hát, én arra gondoltam, hogy a kávézóba igen, de utána sétálhatnánk. Persze, csak ha te is szeretnéd és nem unsz meg öt perc alatt - nézett a szemembe.
- Hülye - nevettem el magam, és ő is mosolyra húzta ajkait.
- Mehetünk? - kérdezte, mire csak bólintottam.
Útközben nem nagyon beszélgettünk, csak a rádióban ment egy top 40-es lista, az induláskor pedig épp Martin Garrix és Khalid Oceanje volt soron.
Bő negyed órával később belépve a Smakverketbe azonnal megéreztem az isteni kávéillatot - legnagyobb örömömre annyira sokan sem voltak, hiába egy belvárosi kávézóról van szó.
- Mit iszol? - lettem figyelmes Kyrre hangjára.
- Umm.. - gondolkodtam el. - Egy fehércsokis lattet. De..
- Ugye nem hitted azt, hogy te fizetsz? - vágott a szavamba, előre kitalálva, mit is akarnék mondani. - Én rendezek mindent, oké? Addig menj és keress valami nyugis helyet, mert amúgy is..a pultos srác szemei nagyon rád tapadtak - mormogta a végét, tekintetem pedig az említett hely felé siklott; igaza volt.
- Oké - motyogtam, majd el is léptem volna tőle, de legnagyobb meglepetésemre Kyrre egyik karja a derekam köré fonódott, így közelebb vonva magához.
Egy apró puszit nyomott az arcomra, majd a fülemhez hajolt.
- Ezt most lehet nem kellett volna, de..kicseszettül ne nézzen rád így senki rajtam kívül - suttogta, nekem meg szerintem az arcom néhány pillanatra olyan piros lett, hogy még egy túlérett paradicsom is megirigyelt volna.
Féltékeny.
Egyik kezemet a mellkasára tettem, így annyira eltolva magamtól, hogy fel tudjak nézni jégkék íriszeibe.
- Akkor én..keresek helyet - köhintettem, és lehajtott fejjel léptem el tőle, majd meg sem várva a válaszát indultam el az asztalok felé.
Végül aztán egy ablak melletti, kétszemélyes - milyen meglepő - asztalhoz ültem le. A kabátomat a szék háttámlájára terítettem. A zsebemben levő telefonom rezgett egyet - Madison írt.
mads 💘💘
Mrs. Gørvell-Dahll, jelentkezz!!
Me
mi a...
Me
hülye vagy, Madison - reagáltam le ennyivel, de közben ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a mosolygásom.
mads 💘💘
Na, de most komolyan
mads 💘💘
Helyzet??
Me
útközben nem nagyon beszélgettünk, most értünk ide a smakverketbe
Me
jesszus, a pultos srác megbámult, kyrre meg totál féltékeny lett
Me
és így tök lazán magához húzott és adott egy puszit az arcomra
Me
én meg csak..
Me
mads 💘💘
és így tök lazán magához húzott és adott egy puszit az arcomra
↳ AAAHHHWW 😍😍😍
Me
aztán a kávé után sétálunk
mads 💘💘
..a házához 😏😏
Me
Madisoooooooon
mads 💘💘
Jólvannaaaaaaaa 🙄😂😘 - jött a szokásos válasz.
Me
meg amúgy is
Me
tudod ki gyalogol annyit 😂😂
mads 💘💘
EZT VÁRTAM 😂😂😂😂
A következő pillanatban lépésekre lettem figyelmes, amire azonnal lezároltam a telefonom és felkaptam a fejem, így láthattam Kyrre-t, ahogy kezében az ő és az én rendelelésemmel érkezett meg.
- Köszi - vettem át tőle a lattemat, miközben leült velem szembe.
- Mennyire vagy kiakadva az előbbiért? - kérdezte, hangjában pedig érződött, hogy tényleg zavarja a dolog.
- Nem kiakadva vagyok, hanem, umm..kicsit hirtelen ért, de nyugi, nem haragszom - válaszoltam, és láttam Kyrre-n, hogy megkönnyebbült.- Figyelj, lehet, hogy ez sem ide illik, de.. kérdezhetek valamit? - jutott eszembe a dolog, ami már egy ideje eléggé foglalkoztat.
- Persze - felelte a fiú azonnal.
Hosszasan kifújtam a levegőt, és mélyen a szemébe néztem.
- Mi történt a családoddal?
Kyrre arckifejezése erre először meglepetté, majd enyhén komorrá vált.
- Csak mert.. - folytattam. - Te konkrétan mindent tudsz rólam, de én szinte semmit rólad - mosolyodtam el keserűen, majd folytattam: - És megértem, ha nem a legkönnyebb erről beszélned, mert biztos, azért nem mondtad el, mivel elég nehéz téma, de..szeretném, hogy ez...újra legyen olyan, hogy mi, Kyrre. Ehhez viszont tudnom kell, hogy bízol-e bennem annyira, hogy ne titkolózz - halkultam el a végére.
- Persze, hogy bízom benned - mosolyodott el fáradtan, majd a hajába túrva felsóhajtott. - Csak ez..annyira bonyolult..
- Mondd el. Kérlek, Kyrre - kértem halkan, közben pedig átnyúltam az asztalon, hogy kezemet bíztatóan a kézfejére tegyem. A fiú arcára azonnal egy halvány mosoly ült ki, de szemei nem boldogságról árulkodtak. Hagytam, hogy Kyrre megfogja a kezem - amikor megéreztem, hogy hüvelykujjával apró köröket rajzol a bőrömön, kirázott a hideg.
Aztán szóra nyitotta a száját, és belekezdett.
_____
hi babies !! ♡
igeeen, tudom, szokás szerint későn, és szokás szerint jó résznél hagytam abba, de plz don't hate me 😬🙈 hogy őszinte legyek, egyszerűen imádtam írni ezt a részt, és remélem, nektek is tetszett 💘
all the love, Aida ♡
ui: éjfélkor egy konkrét regényt küldtem justinnak a szülinapja alkalmából, szóval drukkoljatok, hogy a dm-ekkel is olyan aktív legyen, mint a likeolgatásokkal minden fanoldalon 😂🤞🏻
és így még utoljára.. KYRRE IS TETT KI KÉPET MIATTA ÉS AWWWE MY BABIES OMYGOSHH MY HEART 😭😭😭😭😭😭 imádom ezt a képet