h u s z o n e g y e d i k f e j e z e t
Menj a fenébe!
Az első ázsiai koncert napja - ez jutott eszembe először, mikor reggel felébredtem. Az időeltolódást még mindig éreztem egy kicsit, de nem volt annyira vészes, mint mikor megérkeztünk.
Ásítva fordultam a másik oldalamra, de Kyrre már nem volt mellettem, a fehér takaró hanyagul volt ott hagyva az ágy azon részén, ahol ő aludt. A következő pillanatban nyílt a fürdőajtó, és az említett személy lépett ki onnan, dereka körül csupán egy törülközővel. Világosbarna haja vizes tincsekben lógott a homlokába, meztelen felsőtestén pedig apró cseppeket vettem észre.
- Jesszus, ne már! Rosszat fogok álmodni - bújtam vissza a takaró alá, szándékosan bosszantva őt.
Egy részben zavarban is voltam.
Egész éjjel a délután történtek jártak a fejemben. A tudat, hogy ő is hasonlóképp érez, mint én..boldoggá tesz, mégis megijeszt. Hiába, hogy majdnem egy hónapnyi időm van arra, hogy átgondoljak mindent..de elég lesz ez? Elég lesz arra, hogy Kyrre és én is túltegyük magunkat a múltunkon olyan szinten, amit akár a végleges továbblépés is követhet?
Hallottam, ahogy a fiú egy halk nevetéssel reagál, majd - hiába nem láttam, tudtam - vigyorogva folytatta.
- De azért az első éjjel.. - kezdett bele, de én a szavába vágtam.
- Kyrre, el ne kezdd! - közöltem ellentmondást nem tűrő hanggal, de a végén elcsuklott a hangom és nevetve néztem ki a takaró alól és láttam, hogy a fiú már a nadrágját húzta magára.
- Amúgy neked is fel kellene kelni, egy óra és indulunk a helyszínre - törte meg a csendet elsőként.
- És azt hiszed, nem készülök el egy óra alatt? - vontam fel a szemöldököm.
- Ne forgasd ki a szavaimat, te nő - fújtatott tettetett gondterheltséggel Kyrre, de aztán halvány mosoly ült ki az arcára.
Anyám, előbb-utóbb ez fog megölni.
- Lehet, hogy kicsit előbb is. Mylesnak be kell néznie valahova pár üzleti dolga miatt, azt hiszem valami papírokat kell aláirni - magyarázta, majd átbújtatta a fejét a kezei között tartott PTC-s pólón.
- Aham..és te így, vizes hajjal akarsz jönni? - ültem fel az ágyban és lehúztam magamról a fehér takarót, hogy aztán oldalra fordulva a mamuszomba lépjek.
- Mivel hajszárítót nem találtam, nincs más választásom - közölte úgy, mintha nem lenne egyértelmű.
Tipikus férfi.
- Fogadjunk, hogy ha bemegyek és én nézem meg a fiókokat ott lesz - vágtam rá, majd meg sem várva a válaszát a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Nem telt el öt perc, és a mosdópult alatti kisszekrény második polcán egy bordó hajszárítót pillantottam meg.
- Most komolyan, miért nem lepődöm meg? - álltam meg az ajtófélfának dőlve. Az ágyon eddig halál nyugodtan telefonozó Kyrre most felkapta a fejét, tekinte pedig a kezeim között tartott tárgyra siklott.
- Esküszöm, az előbb nem volt ott! - kérte ki magának felháborodva és felkelt, amire csak felnevettem.
- Vagy csak szimplán vaksi vagy - néztem fel rá, mikor odaért hozzám.
- De ennek ellenére már te is megszáríthatnád - túrt a hajába vigyorogva.
- Álmodban, haver - röhögtem el magam és átadtam neki a hajszárítót.
- Nem vagyok a haverod - jelentette ki, jégkék tekintetét az enyémbe mélyesztve.
- De a barátom sem - csúszott ki a számon hirtelen, amit meg is bántam.
- Még - mosolyodott el magabiztosan.
Legszívesebben ötszörösre elkerekedett szemekkel néztem volna rá, de muszáj volt nyugodtnak maradnom, hogy azt higyje, amúgy egyáltalán nem akasztott ki teljesen ez az egyetlen, rövid szó.
Válaszul csak szemforgatva kerültem ki Kyrre-t, hogy az ágyhoz érve megigazítsam az ott heverő takarót.
Ahogy a fiú bement a fürdőbe és meghallottam a szárító hangját lehuppantam az ágy szélére és ajkamba harapva temettem a tenyerembe az arcomat a vigyorgásomat elfojtva.
...
Miután Kyrre kijött a fürdőből nekem már nem volt időm zuhanyozni, így csak gyorsan fogat mostam, smink gyanánt pedig csak korrektort és szempillaspirápt, valamint egy kicsi szájfényt használtam. Jégszőke tincseimet egy kontyba fogtam össze, de az idétlen babahajaim sehogy sem akartak lesimulva maradni. Az öltözködést sem vittem nagyon túlzásba - egy egyszerű, világosszürke pamutshortot vettem fel a Palm Tree Crew-os pulcsimmal. Végső lépésként a fehér Reebok-omra esett a választásom, ami magasított talpú, szóval ez csak előny az én kemény százötvenhárom centimhez.
- Jól áll ez a pulcsi - vigyorgott rám Justin, mikor már a recepcióról igyekeztünk kifelé, mire csak mosolyogva forgattam a szemem, aztán eszembe jutott valami.
- Amúgy nem akarok beleszólni a dolgokba, meg minden, de..ki fog minket elvinni, ha Kyrre kirúgta a testőrét? - pislogtam kissé értetlenül.
- Nem rég nyílt itt a környéken egy PTC-üzlet, az ottani eladók közül Myles felbérelt egyet addig a fuvarozásra, amíg itt vagyunk Ázsiában - magyarázta Sandro, miközben udvariasan kiengedett maga előtt a focotellás ajtón. Ahhoz képest, hogy egy Shanghai-i októberbe csöppentünk, az idő nem volt olyan vészes, sőt - kifejezetten meleg volt.
- Te jó ég.. - csaptam a homlokomra nevetve, ahogy memorizáltam a hallottakat.
- Most miért? A probléma meg lett oldva. Egy rossz szavatok nem lehet - szólalt meg végre a menedzser, mire a többiek is elröhögték magukat, aztán beszálltunk a valóban ránk váró Roverbe az út másik felén.
Amíg Myles a hoteltől kocsival talán tíz percre levő irodát célozta meg, én Justinnal a szemben levő szupermarketbe mentünk be, amit igazából csak energiaitalokkal hagytunk el annak reményében, hogy ezekkel valamennyire túléljük a napot, mert mindannyian eléggé nyomottak voltunk még a jetlag miatt.
- Amúgy..volt valami Kyrre-vel? Csak mert olyan furán viselkedtek egymással..vagyis..megint nem beszéltetek egy szót sem - kezdett bele Justin a fekete autó felé igyekezve.
- Mi? Dehogy. Fogalmam sincs, mi baja van. Gondolom ő is csak fáradt - feleltem rá sem nézve, és azon voltam, hogy normálisan vegyem a levegőt.
Hát, Justin, ha tudnád...
- Ja, várj..ő mindig ilyen - dünnyögte a fiú. Halkan elnevettem magam, aztán megpillantottam Mylest, ahogy elhagyja az épületet, ami előtt a kocsink is parkolt.
- Soha a büdös életben nem fogok ázsiaiaknál hivatalos papírokat aláírni. Nem vagyok rasszista, de ez az akcentus..gyerekek, a falnak megyek tőle - magyarázta totálisan kiakadva, miközben beültünk a hátsó ülésekre.
...
Kyrre koncertje nyílt téren lesz, amit ahogy megláttam az első gondolatom az volt róla: anyám, ez bazinagy. A hatalmas tér üres volt, csupán néhány hangtechnikus és a többi itt dolgozó járkált a színpad egyik feléről a másikba.
Miközben Myles a szervezővel beszélt, Justin és Sandro mystoryztak, Kyrre pedig a már felálított színpad felé sétált.
- Várj! - szóltam utána hirtelen felindulásból. Megtorpant, hátranézett és megvárta, amíg odaérek hozzá.
- Mi az? - pillantott le rám.
- Semmi, csak..oké, most azt fogom csinálni, mint amit te múlt reggel. Ha..haragszol valamiért? - néztem fel a baseball sapkát viselő fiúra. Látszott rajta, hogy valami nagyon nyomja őt, ennek hatására pedig én is elég idegesnek éreztem magam.
Nem akartam, hogy így érezzek miatta.
Utálom ezt a helyzetet.
- Miért haragudnék? - kérdezett vissza.
- Nem tudom, mondjuk..mert nem szárítottam meg a hajad? - próbáltam elhülyülni a helyzetet, ami úgy tűnt, sikerült is.
Kyrre a fejét ingatva elnevette magát.
- Igazából csak a szokásos koncert előtti idegesség - vont vállat. - Lehetek akármennyire idős, egy minimális mennyiségben mindig bennem marad.
- Bocs, de ez úgy hangzott, mintha egy nyolcvan éves tata beszélne - húztam el a számat, de aztán egyszerre röhögtük el magunkat.
- Te nő.. - forgatta a szemét mosolyogva Kyrre. Ismét szóra nyitotta a száját, de valaki megelőzte:
- Kyrre, gyere ide egy kicsit! - lettem figyelmes Myles kiabálására. Az említett már a színpadon volt, a dj pult mögött.
- Na, ha már így kezdi, gáz van - vágott fájdalmas arcot Kyrre. - Mindjárt! - válaszolt a menedzserének.
- Amúgy..Johannes a soundcheck alatt is szokott fotózni? - kérdeztem meg.
- Nem nagyon. Inkább csak Instagram-napba tett ki pár rövid videót meg ilyenek. De..ha neked kell rólam kép, akkor csak nyugodtan - kacsintott, majd sietősre vette a lépteit a rá váró menedzserhez.
- Menj a fenébe! - szóltam utána nevetve.