t i z e n k i l e n c e d i k f e j e z e t
Utállak, ugye tudod?
Reggel mikor felébredtem kellett pár perc, mire rájöttem hol a francban is vagyok és miért. A fejem iszonyatosan fájt, valószínűleg a hirtelen jött időeltolódásnak köszönhetően. Azonban volt itt még valami.
Vagyis inkább valaki.
A derekam körül erős karokat éreztem a takaró alatt, és ekkor vettem észre, hogy tulajdonképpen a fejem Kyrre meztelen mellkasán pihen. Felnéztem rá. Halkan szuszogott, világosbarna tincsei kócosan lógtak a homlokába.
Lassan eszembe jutott minden, ami hajnalban történt - a vihar, ahogy megijedtem, majd végül mikor Kyrre ölelésében kötöttem ki. Az édes kis semmiségek, amiket a fülembe súgott, hogy megnyugodjak és az apró puszik, amik hol a hajamban landoltak, de tisztán éreztem néhányat a nyakamon is, aminek a gondolatától is kiráz a hideg.
Iszonyatosan nagy idiótának érzem magam.
Úgy, hogy a még mindig alvó fiú ne ébredjen fel, óvatosan levettem a derekamról a nagy kezeket, hogy fel tudjak kelni. Próbáltam a lehető leghalkabb lenni, de ahogy a fürdő felé igyekeztem, persze, hogy be kellett vágnom a kisujjam az ágy sarkába, ami alig volt hangos.
- Ó, baszd meg...! - szorítottam össze a szemeimet egy pillanatra és azonnal a bal lábamhoz kaptam, így elég idétlen pózt felvéve.
- Öö..megtudhatnám, mit csinálsz? - lettem figyelmes a mély, rekedtes szavakra.
Anyám, az a hang! Határozottan éreztem, ahogy a fejem búbjától a bevert ujjamig kiráz a hideg.
Az ágy felé fordultam, azonnal letéve a lábamat, de eléggé fájt, így kissé grimaszolva néztem az ágytámlának dőlt Kyrre-t, ahogy még ébredezve a hajába túr - és a takaró miért is ne csak a derekától takarta őt, ennek köszönhetően pedig tökéletes belátást nyertem kidolgozott hasizmára.
Na jó, ez már a pofátlanság felső határa.
- Neked is jó reggelt - dünnyögtem. Ahogy a jégkék tekintet összetalálkozott az enyémmel akaratlanul is ajkamba haraptam. - Egyébként, csak a szokásos. Bevágtam a kisujjam - vigyorogtam szerencsétlenül és a hatás kedvéért még a hüvelykujjam is feltartottam.
A fiú csak a fejét ingatva nevetett, majd ásított és nyújtózkodott. Én hülye meg végignéztem, ahogy az izmai megfeszülnek majd elernyednek napbarnított bőre alatt.
Oké, valaki ásson el.
- Hahó, Yasmin? Baj van? - eszméltem fel Kyrre szavaira.
- Mi? Dehogy, jól vagyok - feleltem talán túl gyorsan. - Megyek zuhanyozni.
Vagy negyed órán keresztül álltam a langyos vízsugár alatt, közben az agyam folyamatosan kattogott.
Jesszus, nem szerethetem őt! Nem, nem, nem és nem!
De Marcus tovább lépett, én is megtehetném - a francba, miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie?
Kiszállva a zuhanykabinból a törülközőmet magam köré tekertem. A szokásos rutinjaim elvégzése után a ruhámért kezdtem kutakodni, de csak pár perc után esett le, hogy amúgy tök kiment a fejemből az egész.
Gratulálok, Solberg, ezt megint összehoztad.
A plafon felé emelve a tekintetem fájdalmasan nyöszörögtem egyet, majd az ajtóhoz mentem.
- Kyrre! - szóltam ki.
- Igen? - jött a válasz azonnal.
- Elfelejtettem ruhát behozni, légyszi vedd ki a bőröndömből, amit mondok! - folytattam.
- Ó, anyám - hallottam a morgását. - Nem tudsz kijönni?
- Nem fogok előtted egy szál törülközőben flangálni! - vágtam rá felháborodva. - Kyrre, kérlek! - váltottam át könyörgősebbre.
- Jó, oké! - adta meg magát. - Melyik bőrönd? - emlékeztetett arra, hogy én vele és a többiekkel ellentétben kicsit többet pakoltam.
- A sötétkék, a kód meg nulla-kilenc-egy-négy - válaszoltam. - Na, szóval, amíg azzal szarakodsz, mondom. Van egy kisebb zseb, abból a fehér CK-szettet vedd ki. A nagy részben ott egy
világoskék, szaggatott nadrág, meg mondjuk a..umm.. - gondolkodtam -, ott az az oversized fekete farmerfelső - mondtam végül. - Ja, meg ha már ott vagy, a hálós részből vedd ki a neszeszert is! - jutott eszembe.
- Várj, most nyitottam ki! Be volt ragadva ez a szar - magyarázta, mire csak a homlokomra csaptam. - Mit is mondtál, milyen fehérnemű kell? Ez a fekete csipkés bugyi? - Hiába nem láttam, tudtam, hogy vigyorog, ó, de még mennyire, hogy vigyorgott.
- KYRRE, AZT TEDD LE! - akadtam ki totálisan.
- Jól van na - hallottam a röhögését kintről. Nem a tükör előtt álltam, de biztos voltam benne, hogy az arcom színe egy pipaccsal vagy paradicsommal is versenybe szállhatna.
Pár másodperces csend állt be közöttünk, majd hamarosan két halkabb kopogás ütötte meg a fülemet. Odasiettem az ajtóhoz, és szorosan, egyik kezemmel magam elé fogtam a törülközőt - a hajnal és a nemrég történtek után simán el tudtam volna képzelni, ahogy leesik rólam a hófehér anyag. Lenyomtam a kilincset, aztán szembetaláltam magam Kyrre-vel, aki annyira megerőltette magát, hogy legalább egy világosszürke pólót felvett.
- Utállak, ugye tudod? - kérdeztem csak úgy mellékesen, miközben átvettem tőle a (legnagyobb döbbenetemre) kért ruhadarabokat és a neszeszeremet.
- Hogyne, én sem kedvellek téged - válaszolt a szokásos, az elmúlt két hétben már párszor elhangzott szavakkal, ajkait arra a pofátlanul helyes félmosolyra húzva.
Furcsamód nem tett semmi megjegyzést arra, hogy konkrétan egy szál semmiben állok előtte, és csak a szemembe nézett.
Csak a szememet forgattam, majd se szó se beszéd becsaptam előtte az ajtót. Tompán hallottam, ahogy elneveti magát.
Menjen a fenébe!
Miután felöltöztem egy minimális mennyiségű sminket vittem fel a jetlagtól totál kómás fejemre, hosszú, fehér tincseim pedig egy kicsit kócos copfba fogtam össze. Magammal farkasszemezve a tükörben vontam vállat.
Jobb már úgysem lesz.
Ahogy kiléptem a fürdőből próbáltam egyáltalán nem figyelni Kyrre-re. Végső lépésként felvettem a fehér Dorko-mat, aztán Kyrre felé sem fordítva a tekintetem mentem az ágy azon részéhez, ahol én aludtam, hogy megigazítsam a fehér takarót.
Vagyis..közel nem ott aludtam, de mindegy, ez részletkérdés.
- Most haragszol valamiért? - törte meg a csendet Kyrre, aki még nem nagyon erőltette meg magát - halál nyugodtan feküdt és ha jól láttam, valakivel épp írogatott.
- Nem - feleltem. - Átmegyek a többiekhez, talán már fent vannak - tettem hozzá, majd felkaptam a telefonom az éjjeliszekrényről és az ajtó felé indultam.
- Ahj, várj! - szólt utánam Kyrre, mire megtorpantam és akarva-akaratlanul is visszafordultam. Éreztem, ahogy hevesen ver a szívem, mikor elém lépett.
- A hülye bugyis-dolog miatt vagy ilyen, ugye? - találgatott tovább.
Fáradtan elnevettem magam.
- Nem, Kyrre. Mondom, semmi bajom - bizonygattam inkább magamat, mint őt.
- Biztos? - lépett hozzám közelebb, mire automatikusan hátráltam, de legnagyobb szerencsétlenségemre az ajtónak ütköztem.
- Biztos - néztem fel rá és próbáltam határozottnak tűnni.
- Akkor esetleg a hajnalban történtek játszanak közbe? - fürkészték az arcomat a jégkék szemek.
- Utoljára mondom, nem. Jól vagyok. De ha már így szóba hoztad..felejtsd is el, hogy ez mégegyszer meg fog történni - tartottam a szemkontaktust, de közben egyre nehezebben vettem a levegőt.
- Egy percig sem gondoltam erre úgy, mintha többet jelentett volna - válaszolta.
Auch. Ez azért fájt.
- Akkor ezt megbeszéltük. Megyek Mylesékhoz - közöltem, aztán meg sem várva, mit mondana elhagytam a hotelszobánkat.
_____
hi babies !! ♡
hihii, überaschuuuuuung!! (meglepetés, ehh, sok volt ma a német szövegertés 😂)
mivel most ez a könyv az, amit a legszívesebben írok, és még ihletem is van hozzá, összehoztam még mára ezt a részt, remélem tetszett ♡
all the love, Aida ♡